„A szeretet diszkrét hangján beszél hozzánk” – Úrnapja egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Püspöki szentmisékkel ünnepelték az egyházi év egyik legnagyobb ünnepét, az Úrnapját, az Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Krisztust a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye székesegyházában és társszékesegyházában.

Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban Palánki Ferenc megyéspüspök mutatott be szentmisét, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban pedig a gyémántmisés Bosák Nándor püspök atya adott hálát pappá szentelésének 60. és püspökké szentelésének 30. évfordulójáért (erről ITT olvashatnak).

„Ünnepségsorozat részesei vagyunk” – fogalmazott Palánki Ferenc megyéspüspök Debrecenben, és emlékeztetett az előző napi egyházmegyei születésnapra, a gyémántmisére és arra, hogy a Szent Anna-templom is 30 évvel ezelőtt lett székesegyház.

Palánki Ferenc az úrnapi szentmise homíliájában Tamás József püspök egyik gondolatmenetét vette alapul, amelyben arról olvashatunk, miért fontos annyira hitünk szent titka, az Eucharisztia. A 13. században sokan kételkedtek az Oltáriszentségben, de abban is, hogy Jézus valóságos ember volt. Sokan úgy tartották, csak látszatteste volt – hiszen hogyan lehetne Isten emberré –, így az Oltáriszentségben sem lehet valóságosan jelen.

 

Lüttich-i Szent Julianna látomássorozata segítette az akkori egyházat és IV. Orbán pápát abban, hogy ezt az ünnepet elrendelje, középpontba helyezze, ráirányítsa a figyelmet. Éppen ezért

ez az ünnep hitvallás: megvalljuk a hitünket, hogy Jézus Krisztus itt van közöttünk, Ő valóságos Isten és valóságosan ember volt, aki valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Ezt ünnepeljük Úrnapján.

Ezután a főpásztor Jézus „körmeneteiről” elmélkedett.

„Első útján, amerre csak járt, jót tett, tanított, gyógyított, halottat támasztott fel, szomorút vígasztalt, éhezőt jóllakatott (ld. ApCsel 10,38). Ehhez az úthoz mi is csatlakozunk a kéréseinkkel: Uram, mi is sokszor éhezzük a jót, bukdácsolunk, szükségünk van az irgalomra, gyógyulásra, sebeink vannak, olyan jó lenne, ha Te lennél a mi irgalmas szamaritánusunk!

Jézus második útja a virágvasárnapi út, a dicsőséges bevonulás, amikor megünnepelték Őt. Jézus soha nem engedte, hogy ünnepeljék. Amikor csodát tett, azt kérte, hogy ne mondják el senkinek. Ezt a teológusok titokszerkezetnek hívják, aminek a biblikusok részéről sokféle magyarázata van. Valószínűleg Jézus azért kérte ezt, hogy ne a csoda miatt higgyenek benne, hanem személyes meggyőződésből, szeretetkapcsolatból.

Virágvasárnap mégis megengedi, hogy ünnepeljék, mert tudja, hogy a szeretet útját járva tudja megérinteni az embereket: Cirenei Simont, Veronikát, a jeruzsálemi asszonyokat, a jobb latort, a századost és ki tudja még mennyi embert, akikről nem ír a Szentírás. Ez Jézus harmadik útja.

Jézus negyedik útja a mai körmenet, amikor megvalljuk a hitünket, kivisszük az Oltáriszentséget az utcára, hogy áldást kérjünk, mert nekünk is nagy szükségünk van arra, hogy Jézus meggyógyítson bennünket, megerősítsen a hitünkben, hogy itt legyen közöttünk, velünk járja az élet útját” – fogalmazott Palánki Ferenc. Beszéde végén emlékeztetett: „Jézus itt van közöttünk, tanít, azt mondja: »Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek« (Jn 6,53). Nem azt mondja, hogy nem lehettek jó emberek, hanem, hogy az örök életnek nem lesz tápláléka bennetek. Nagyon fontos, hogy Jézusból és Jézussal éljük az életünket. Kérjük, hogy áldjon meg bennünket, hogy hordozzuk az Ő áldását, erősítse meg hitünket, gyógyítsa meg sebeinket és tegyen igazán élővé, örökké élővé.”

A szentmise úrnapi körmenettel és szentségi áldással zárult. A körmenet szokott útvonalon – a Szent Anna utcán, Sumen utcán, Tímár utcán, Varga utcán a Bocskai István Lövészdandár Debreceni Helyőrségi Zenekara kísérte, a sátrakat egy-egy közösség készítette el: az egyházközség családcsoportja, a fiatalok közössége, a Szent József köznevelési intézmény pedagógusai és a Boldogasszony Iskolanővérek közössége.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

 

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

 

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Krisztus Szent Teste és Vére főünnepén, június 11-én Erdő Péter bíboros, prímás szentmisét mutatott be a budapesti  Szent István-bazilikában, majd körmenetet tartottak a környező utcákban. A szentmisén koncelebrált Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök.

Erdő Péter bíboros a szentmise elején felelevenítette az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus gyertyás körmenetét, amikor több százezer ember haladt végig Budapest utcáin az Oltáriszentséget követve. Szükség van az ilyen tanúságtevésekre; ezzel is láthatóvá válik a hitünk és Krisztus iránti szeretetünk, tiszteletünk – hangsúlyozta a főpásztor.

Az Eucharisztia a legbensőségesebb közösség misztériuma

– mondta homíliájában a bíboros. – Amikor az édesanya szíve alatt hordozza gyermekét, oly erős köztük a közösség, hogy az élet és az öröklött tulajdonságok is egybekapcsolják őket. De nem olvadnak össze. Ahhoz, hogy mindegyikük önmaga legyen, el is kell különülniük egymástól. A gyermeknek meg kell születnie, hogy tovább élhessen. A születés pedig már elválást jelent. Néha a szülő azt mondja gyermekének: „Úgy szeretlek, majd’ megeszlek.” Mintha érezné, hogy a táplálék, amelyet az ember megeszik, vérré válik bennünk, beépül testünkbe, és még szorosabban hozzánk tartozik. Az emberrel gondolatokat, érzelmeket cserélhetünk ki, de ebből a közösségből is hiányzik valami. A legtökéletesebb testi és lelki közösség számunkra az, amit Krisztus ad nekünk az eucharisztiában. Ezért mondja az evangéliumban: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér (…) az én testem valóban étel (…) aki eszi az én testemet, annak örök élete lesz.” Az Eucharisztiában nem egy dolog lesz a táplálékunk, hanem Krisztus élő személye.

Krisztus az utolsó vacsorán tanítványai között, mintegy új családja körében osztotta ki a kenyeret. Az utolsó vacsora asztalközössége titokzatosan elővételezi minden idők egyházának közösségét.

Asztalközösségben lenni Krisztussal megszentelődést kíván. Csak a megkeresztelt ember járulhat az Eucharisztiához.

De hogyan is járulhatnánk másként a Szentek Szentjéhez, a mindent megtisztító és átvilágító isteni tűzhöz, ha nem úgy, hogy belsőleg megtisztulunk és az imádás magatartásával közeledünk hozzá – emelte ki Erdő Péter.

„Szentség a szenteknek” – ezt kiáltották szentáldozás előtt az ókeresztény egyházban; ezt halljuk ma is a keleti egyházak liturgiájában. Szent Pál apostol a Korintusiaknak írt első levelében így fogalmaz: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az Úr testét, saját ítéletét eszi és issza.” (1Kor 11,27–29)

A Katolikus Egyház teljes közösségének legnagyszerűbb kifejezése és erőforrása az Eucharisztiában való közös részesedés. A Krisztussal és az Egyházzal való bensőséges közösség, mely az Úr legszemélyesebb ajándéka, különleges erőt is jelent.

Ebben a szentségben Krisztus mindig úton van a világ felé.

Krisztust hordozzuk városunk utcáin, és közben az ő jóságára és szeretetére bízzuk ezeket az utcákat, Budapest városát. Rábízzuk az életünket. „Jelenléte át kell hogy járja mindennapjainkat is. Körmenetünk neki ajánlja a betegek szenvedését, a fiatalok és az idősek magányát, minden kísértést és minden félelmet. Neki ajánljuk az egész életünket – fogalmazott a főpásztor. – Az úrnapi körmenet nagy és nyilvános áldás kíván lenni városainkra és falvainkra, Budapest egész városára. Terjedjen ki Krisztus jelenlétének áldása az egész világra!”

A szentmisét az ünneplő közösség körmenete követte a Szent István-bazilika körül, ezzel is jelezve, hogy Jézus jelen van az utcákon, tereken egyaránt. Az Oltáriszentséget Erdő Péter bíboros vitte díszes baldachin alatt. Négy, virágdíszbe öltözött oltárnál álltak meg, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvastak fel, majd a főpásztor áldást adott.

Az ünnepi liturgiát a Te Deummal zárták.

A teljes tudósítás ITT olvasható.

Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

*

Kaposvári Egyházmegye

Június 11-én, úrnapján Varga László megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A szentmisén jelen volt a város papsága és a győri Brenner János Hittudományi Főiskola papnövendékei is, akik a napokban szentelési lelkigyakorlaton vesznek részt.

„Ha egyetlen szóval kellene összefoglalnom az ünnep lényegét, akkor ezt a szót használnám: megrendítő – mondta prédikációja kezdetén a főpásztor. – Megrendítő Isten alázata, amely a kenyérben és borban megtestesül. Megrendítő Isten életet, örök életet adó, Isten életét odaadó szeretete az Eucharisztiában. Szemléljük Isten alázatának és szeretetének titkát a mai ünnepen.”

A világot teremtő, fenntartó, a teljességbe vivő, hatalmas és mindenható Isten elmegy a végsőkig szeretetében. Nem csupán kinyilatkoztatja gondolatait, üzeneteit a teremtményeinek, nem csak társául szegődik választott népének a zarándok Isten, és kíséri a pusztai vándorlás, a babiloni fogság idején –

továbbmegy az alázatában a Mindenható, a teljhatalommal bíró Isten. Beletestesül egy csecsemő életébe és testébe, közösséget vállalva azokkal, akikkel a többiek nem hajlandók közösséget vállalni: a bűnösökkel, a megvetettekkel, a kitaszítottakkal;

beáll a bűnösök sorába, hogy  megkeresztelkedjen a Jordánnál; közösséget vállal a prostituáltakkal és megvetettekkel, együtt eszik és iszik velük; meghal két lator között.

Ő, a Szent, bűnné teszi magát értünk alázatában, hogy mi megszabadulhassunk a bűntől, és szentté válhassunk. Ő, a gazdag, teljesen szegény lesz, nemcsak a megtestesült Názáreti Jézusban, hanem az ostyában is. Nincs semmije az ostyába teljesült Istennek, csak az élete. Ő a legszegényebb közöttünk. Elmegy a végsőkig alázatában, kiüresíti magát, hogy megnyerjen minket szeretetének, és ne kelljen félnünk tőle, hanem befogadjuk, és kövessük tanítását – fejtette ki a kaposvári megyéspüspök.

Megrendítő Isten alázata az Eucharisztiában. És tele van bizalommal azok iránt, akiknek felkínálja a testét, az életét: rendületlenül bízik az emberben, a gyermekeiben, akiket alkotott. Semmilyen bűn, még a kontinentális bűnök sem tudják megrendíteni Isten irántunk való bizalmát és szeretetét.

Ez az alázat és bizalom válaszra vár

– hangsúlyozta Varga László püspök.

Ha ő így szeret bennünket, hogy elmegy a végsőkig, akkor erre a legméltóbb válasz az, hogy mi is rálépünk az Isten és egymás iránti alázat útjára. Aki eszi az ő testét, eggyé válik vele. Olyan, mint a szőlőtő és szőlővessző kapcsolata. Isteni élet árad belénk.

Isten a csend barátja. Nem harsog, nem nyűgöz le bennünket, nem kényszerít semmire.

Csendben, a szeretet diszkrét hangján beszél hozzánk.

Ha időt adunk neki, akkor hallhatóvá válik a csendben az ő szeretetének hangja. Minden szülő beszélget a gyermekével. Isten a legjobban szerető Atya, van mondanivalója számunkra. Ha nem halljuk, annak az egyik oka az, hogy nem vagyunk csendben, s nem vagyunk jelen Isten számára. Ő az örök jelen. Nem múlt, nem jövő, hanem mindig jelen. Ha találkozni szeretnénk vele, akkor meg kell tanulnunk jelen lenni Isten jelenlétében. Ő kiteszi magát elénk az Eucharisztiában, s várja, hogy jelen legyünk számára, hogy megosszuk az időnket, a jelenlétünket vele, hogy meg tudjon szólítani és hívni bennünket. Megrendítő Isten életet adó szeretete – emelte ki prédikációjában a megyéspüspök.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

*

Pannonhalmi Területi Főapátság

Pannonhalmán a Gyümölcsoltó Boldogasszony Plébánia szervezésében június 11-én a hívek délután elkésztették a körmenet útvonalán a virágszőnyeget, majd az esti szentmisét követően a bencés szerzetesközösség tagjaival közösen járták végig.

Az ünnepbe való bekapcsolódást Gérecz Imre OSB elmélkedése segítette. (A tanítás teljes terjedelemben ITT olvasható.)

„Ez az én testem, ez az én vérem” – Jézus ezekkel a szavakkal adta tovább az utolsó vacsorán a tanítványoknak a kenyeret és a bort. Erre az alkalomra emlékezünk Úrnapján, Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepén. „Sokrétű titok, amit az eucharisztia rejt. Hitvallás, az Egyház egységének szimbóluma. (…)A sokrétű titok egyik rétege az is, hogy az Eucharisztiában mi magunk válunk Krisztus testének tagjaivá. A kenyér és a bor átváltoztatása mellett tehát mély és belső átalakuláson megy át az, aki abban részesedik. A kenyér és a bor a gabona- és szőlőszemek már szét nem választható egyesülésének terméke. Így lehet Krisztus testének, az Egyház egységének szimbóluma és létrehozója. Az egy oltár körül összegyűlt, egy kenyérből és kehelyből részesülő megkereszteltek az egyház Krisztusban és Krisztussal létrejött egységét nyerik el az Eucharisztiában.”

A pannonhalmi szerzetesközösség az úrnapi liturgiában hagyományosan a Lauda Sion Salvatorem kezdősorú szekvenciát énekli.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Területi Főapátság

*

Pécsi Egyházmegye

Június 11-én este az eső miatt elmaradt a hagyományos körmenet Pécs belvárosában, a pécsi székesegyházban Felföldi László megyéspüspök által celebrált ünnepi szentmisét követően szentségimádással ünnepelték a hívek az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztust.

A szentmisén Felföldi László külön köszöntötte a körmenetre fehér ruhában érkezett, idén az elsőáldozás szentségéhez járult gyermekeket, valamint a cserkészeket. Köszöntőjében a főpásztor kiemelte, Úrnapja a legkülönlegesebb ünnep, az Egyház mélyét és lényegét tárja fel, az Eucharisztiát, melyhez vissza kell találjunk Krisztussal, általa pedig egymásra kell találnunk mindazokkal, akikkel ugyanazt a hitet valljuk, majd el kell elindulnunk azokhoz, akikhez az Úr készül.

Szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az első Eucharisztiánál és később, az ősegyházban, majd végig az Egyház életében az a tűz, erő és szenvedély jelent meg, ami Jézus szívében is jelen volt és ezt a tüzet kell újra felszítani.

A fiatalokhoz szólva a püspök így fogalmazott: Meghalljuk a hangotokat, bízzatok magatokban, mert mi is bízunk bennetek, ahogy Krisztus is bízott az apostolokban, az első tanítványokban, az első egyházközségekben. Most újra át kell vennünk ezt a bizalmat Krisztustól és elindulni a szeretetnek, az Eucharisztiának a titkával és gazdagságával. Mindnyájunk küldetése, hogy vigyük az Eucharisztiát a szívünkön keresztül az otthonunkba, a munkahelyre, a baráti körbe, mert küldetésünk van. Küldetésünk a béke, az Isten szeretetének és örömének gazdagsága, amit csak akkor tudunk átadni másoknak, ha életszabállyá válik a szívünkben.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Úrnapján a hagyományoknak megfelelően Spányi Antal főpásztor idén is egybehívta az egyházközségek képviselőit, hogy együtt üljék meg Krisztus szent Testének és Vérének ünnepét a Szent István király-székesegyházban. amelyre. Az ünnepen részt vettek közéleti vezetők is, többek között jelen volt Cser-Palkovics András polgármester és Mészáros Attila alpolgármester is.

A város papságával tartott szentmisében a megyéspüspök azt hangsúlyozta:

az Oltáriszentségben Jézus a legnagyobb szeretetével adta nekünk magát. Ez a szeretet nemcsak szavakat, tanítást, jeleket hagyott ránk, hanem Önmagát: élő jelenlétét ajándékozta nekünk.

Erre a szeretetre válaszolnunk kell, elfogadni Őt abban a kenyérben, amely nélkül nem élhetünk. „Amikor hitvallást teszünk az Oltáriszentségben jelen levő Krisztusban, aki a kenyér és bor színe alatt köztünk maradt, akkor felidézzük nagycsütörtök eseményét. Az Utolsó vacsorán Jézus odaadta a kenyeret mint önmagát apostolainak, hogy az idők végezetéig emlékezzenek erre. De mi nemcsak egy asztalnál akarunk lenni Jézussal, hanem Őhozzá akarunk kötődni, az ő életét akarjuk folytatni, vagyis keressük a Vele való egységet.”

A főpásztor megemlékezett arról, hogy Ferenc pápa áprilisi magyarországi látogatásán mintegy 11 ezer fiatallal találkozott, akik a Sportarénában mély imádságba merülve, csendben vettek részt az eseményt záró szentségimádáson. „A fiatalok tudták, hogy ebben az odaadottságban a Krisztussal való találkozás pillanatait élik meg. Megtapasztalták a szeretetet, amely mindennél erősebb és nagyobb, s amely a legfőbb valóság. Szent János mondja: Isten a szeretet. Amikor igazán szeretünk valakit, akkor hordozzuk Őt magunkban, szeretnénk találkozni vele, látni Őt. De az igazi szeretet nemcsak birtokol vagy emlékezik, hanem önmagát ajándékozza a másiknak. Naponta törekedni kell rá, és naponta növekedni kell a szeretetben. Megvan a lehetőségünk, hogy felismerjük: a szeretet törvénye nem más, mint úgy szeretni a másikat, hogy az érvényes legyen Isten Országában, az Örök Országban is… Isten Egyszülött Fiát adta értünk, hogy mindaz, aki hisz benne, örök élete legyen.

Felelősségünk megmutatni a világnak Istennek ezt a mélységes szeretetét!”

 – hangzott el a főpásztor beszédében.

A szentmise után a hívek Spányi Antall vezetésével körmenetben vitték az Oltáriszentséget a belváros szívében, Fehérvár egykori szakrális központjában. Az imádságos menetben a kisgyermekek virágszirmokat szórtak, az egyházközségek képviselői zászlókkal vonultak, a papok, ministránsok és a hívek énekkel kísérték az oltárokká alakított templomajtókhoz, valamint a Szent István Művelődési Ház és a püspöki palota bejáratához a szentséget. A négy helyszínen ünnepélyesen hirdették az evangéliumot, és a főpásztor a körbehordozott Oltáriszentséggel a négy égtáj felé mutatva megáldotta a fehérvári polgárokat, az egész világot. Imádkozott, hogy Eucharisztia jelenléte áldás legyen a városban. Az ünnep a litániával és a szentségi áldással zárult.

További fényképek az eseményről ITT találhatóak.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

*

Szombathelyi Egyházmegye

Krisztus Szent Teste és Vére főünnepén Székely János megyéspüspök a szombathelyi székesegyházban mutatott be szentmisét.

Szentbeszédében a főpásztor Krisztus szavait állította a hívek elé: „Aki engem eszik, általam él. Isten táplálja a boldogságra, szeretetre éhes embert. Isten önmagával táplál minket – emelte ki homíliájában a szombathelyi megyéspüspök. – Az emberiség mindig sejtette, vágyta ezt a titkot. Ősi népek az étkezéseknél a főhelyet üresen hagyták Istennek, hiszen minden tőle van. Sok nép arra is gondolt, hogy a teremtő Isten jelen van a világban.

Isten nemcsak megalkotott minket, hanem egészen egy akar lenni velünk, át akar ölelni.”

A szentmise végén a székesegyházban tartott körmeneten a Szent Márton-, Lisieux-i Szent Teréz-, Szent Sebestyén- és Boldog Brenner János-oltárnál adott szentségi áldást Székely János püspök.

A körmenet végén elhangzott a Te Deum, majd záró szentségi áldásban részesültek a hívek.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

*

Váci Egyházmegye

Marton Zsolt váci megyéspüspök az építésének 250. évfordulóját ünneplő csömöri Szentháromság-templomban mutatta be az úrnapi szentmisét és vezette az ország egyik leghosszabb (közel 2 kilométeres) virágszőnyeges körmenetét. A megyéspüspököt Pető Gábor plébániai kormányzó köszöntötte, aki egyben koncelebrált is a szertartáson. A zenei szolgálatot Deák Csaba kántor vezetésével a templom kórusa teljesítette.

Marton Zsolt bevezetőjében az Úrnapja ünnepének kialakulásáról beszélt, felidézte, hogy több csodás esemény történt a szentostyával kapcsolatosan, aminek hatására 1264-ben a pápa kötelező ünnepként bevezette. Ettől kezdve létezik a szentmisében az „Úrfelmutatás”.

A püspök elismerését fejezte ki mindazok felé, akik a „híres csömöri virágszőnyeg” megalkotásában részt vettek. Mint mondta, a virágból készült alkotás szeretetkapcsolatot teremt és közösséget épít katolikusok és protestánsok, hívők és nem hívők, a magyar, sváb és tót nemzetiségek között.

„Krisztus Teste és Vére megjeleníti szeretetét. Krisztus ezen a szereteten keresztül forr össze velünk, és egyesíti a Mennyei Atya iránti szeretetünket az Övével. Az Úr táplálja engedelmességünket, alázatunkat, áldozatunkat. Az Övét egyesíti a miénkkel, hiányainkat az Ő érdemeivel pótolja.

Az Újszövetségben Jézus Krisztus keresztje az oltár, Ő maga az áldozatbemutató Főpap és az Áldozat egyszerre.

Ennek a világtörténelmi eseménynek az emlékezetét ünnepeljük minden szentmisében, s Úrnapján kiemelt módon is. Az oltáriszentség magunkhoz vétele krisztusi emberré formál bennünket: bensőséges egységbe kapcsol Jézussal, külön-külön személy szerint, de egymással is. Ezért nevezi a szentáldozás szertartását a liturgia latin nyelven communiónak, azaz közösségnek” – mondta Marton Zsolt.

Homíliájában a főpásztor megemlékezett az idén 250 éves csömöri Szentháromság templomról is, amely 1771 és 1773 között épült az akkori kegyúr Grassalkovich Antal kezdeményezésére.

Az úrnapi szentmisét követően virágszőnyeges körmenetre került sor.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Veszprémben a Szent Mihály-főszékesegyházban Udvardy György érsek mutatta be az ünnepi szentmisét Takáts István érseki általános helynök, plébánossal.

Szentbeszédében az érsek így fogalmazott: „Mi hiszünk az örök életben. Mi hiszünk Jézus Krisztusnak. Mi hisszük, hogy az a kenyér, amit szentmiséről szentmisére, vasárnapról vasárnapra magunkhoz vehetünk: Krisztus teste; és a kehely, amelyből részesedhetünk: Krisztus vére, mely az örök életet jelenti nekünk.”

Udvardy György emlékeztetett: Úrnapja ünnepe amellett, hogy a hódolat, a csodálat, a tisztelet, az imádat napja, egyúttal arra is bátorít bennünket, hogy vegyük gyakran magunkhoz az Eucharisztiát, hiszen Krisztussal az örök életet vesszük, s visszanyerjük az örök élet ajándékát, reményét, valóságát.

„Mi hisszük, hogy a kenyér és a bor földi zarándoklásunk erőforrása. E nélkül a táplálék nélkül elgyengülnénk. S mert az elgyengült ember szükségszerűen közeli célokat tűz ki maga elé, ezért egészen biztos, hogy hosszú távon célt tévesztenénk.

Ez a kenyér számunkra Isten gyógyító ereje. Olyan gyógyszer, amelyet magunkhoz veszünk, és az örök életre születünk általa.

Úgy gyógyít bennünket, hogy általa életünk az örök életre gyógyul bele. Mi hisszük: a kenyér és a vér a testvéri közösségek létrehozója. Ezért tudunk testvérként tekinteni egymásra, ezért köszöntjük egymást testvérként, mert Krisztus teste és vére műveli, teremti, növeli bennünk a testvéri együvé tartozást. (...)

A mai ünnep bátorít bennünket a tanúságtételre is, az evangélium hirdetésére és a buzgó képviseletre hétköznapjainkban, szűk és tág közösségeinkben, társadalmunkban.

Képviseljük bátran Isten ajándékát közösségeinkben.

Természetesen van feladatunk is, hiszen a szentmise látogatása, a szentáldozás, a testvéri közösség ajándék, de úgy, hogy én magam is akarom ezt az ajándékot. Legyen erőforrásunk ez a mai közös ünneplés” – biztatott ünnepi szentbeszédében Udvardy György veszprémi érsek.

A szentbeszédet teljes terjedelmében ITT olvashatják.

A szentmise után a hagyományoknak megfelelően a Szentháromság téren tartották a körmenetet, az oltárok a ferences templomnál, a Szent Mihály Plébánia kapujában, az érseki palotánál és a Szentháromság-szobornál lettek feldíszítve.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Ridavics Pál

Magyar Kurír