„A szeretett meg kell hogy ismerje a Szeretetet!” – Új papi hivatásokért imádkoztak Andocson

Werner Józsefné, Andocs polgármestere; Hackel Rezső és Katalin, az Emmanuel Közösség tagjai; valamint Kiss Mariann, a plébánia főállású munkatársa tettek tanúságot a szentév során az életükben megtapasztalt kegyelmekről.

„Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt” – idézte a Szentírás szavait a főpásztor prédikációja elején.

Egy egész életre szóló a feladat. A szeretett meg kell hogy ismerje a Szeretetet, akiből a léte származik. Hallottuk, hogy már a világ teremtése előtt a szeretet Istene akarta, hogy legyünk. Sőt, már akkor kiválasztott bennünket. Azt akarta, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte, s azt szeretné, hogy akiket alkotott, akiknek mindent odaadott, akikért meghalt és feltámadt, azok megismerjék őt. Kinyilatkoztatta magát, megosztotta velünk belső életének, a Szentháromságnak titkát. Vannak, akik nem fogadták be. A Világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be. S vannak, akik befogadták. Nekik hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek – hangsúlyozta a főpásztor.

Hogyan lehet megismerni Istent? Először is vágyakoznunk kell rá.

Aki nem vágyik rá, az nem fogja megismerni. Mindannyiunk szívében ott a vágy, hiszen belőle fakadt a létünk. A szívünkbe árasztotta szeretete Lelkét, s a Szentlélek vágyat ébreszt, hogy megismerjük, ki ő. De sok mindennel el lehet fojtani ezt a vágyat, többek között a világ gondjaival, nyüzsgéssel, rohanással, csalóka gazdagsággal, önmagunk körül való forgással, önmegdicsőítéssel.

A Szentlélek újjáéleszti a szívünkben a vágyat. Akik engednek ennek a vágynak, azok elindulnak az Isten megismerésének útján. A vágy mellett szükség van időre is. Istennek időt kell adni, hogy kinyilatkoztathassa magát azoknak, akiket szeret, s akik szeretik őt. Ahogyan a családban, a házasságban sem ismerheti meg senki a másikat, ha nem ad időt neki.

A szeretet és az idő egyenértékű, s azzal tudjuk legjobban kifejezni a szeretetünket, ha minőségi időt ajándékozunk a másiknak. Ilyen időt kell adnunk Istennek is, nem csupán másodperceket, futó fohászokat.

Isten a szeretet, és fel akarja tárni egész lényének titkát azok számára, akik szeretik őt, s akiket ő szeret.

Meg kell tanulnunk Isten jelenlétében lenni, mert ő örök jelen. Ha valaki megpróbál időt adni, az első, amivel a gonosz kísérletezik, hogy elmozdítja a jelenlétből az illetőt. Eszébe juttatja a múlt dolgait, vagy épp azt, hogy mi lesz majd a jövőben – fogalmazott a megyéspüspök, majd egy minap hajnali élményét osztotta meg, melyet szentségimádás alatt élt meg.

„Ma hajnalban, amikor ott időztem az Úr előtt, s láttam, hogy esik a hó, újra és újra vissza kellett térnem a jelenlétbe, mert a gondolataim odakanyarodtak, hogy mi lesz velem Andocs felé az igali tetőn? Hogyan lehet hóban, jégen lejönni azon a hatalmas lejtőn? Nem szeretek csúszkálni az autóval. S azon vettem észre magam, hogy újra és újra vissza kellett térnem a jelenlétbe, mert a gondolataim azon jártak, hogy merre lehetne megkerülni ezt a tetőt, s biztonságosabban ideérni a szentmisére. S persze tudtam, hogy ez az egyszerű mondat, hogy »de most nem az van«, mindig visszavisz a jelenbe. Most itt van az Úr és én. Teljesen mindegy, hogy délután mi lesz, most az Úr jelenlétében vagyok és őrá kell figyelnem.”

Szükség van időre és jelenlétre, hogy megismerhessük őt – hangsúlyozta. Természetesen ismernünk kell a Szentírást is, Isten szavát, amiben ő megosztja velünk a gondolatait, a rólunk való terveit, önmaga létének titkait, a világ dolgait. Kinyilatkoztat, osztozik velünk. S nem elég csak kezünkbe venni az igét. Szent János evangéliumában azt mondja Jézus: „aki szeret, annak nyilatkoztatom ki magam”. Ha szertetettel olvassuk, ízlelgetjük, akkor sokkal többet tudunk meg belőle, mintha csak teljesítjük a penzumot, mert elhatároztuk, hogy elolvassuk.

Aki szeret, annak nyilatkoztatja ki magát a Szeretet. Ahogyan a párkapcsolatokban, a házastársak között is így van. Ha valaki azt érzi, hogy szeretik, akkor megnyílik, ha ezt nem érzi, akkor bezárul a szíve és a szája is. Nem nyílik meg, mert a szeretet-Isten gyermekei vagyunk, s ahogy hallottuk, akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

Miféle hatalom ez? Az identitásunk hatalma. Vissza kell térnünk az önazonosságunkhoz újra és újra. Nem ahhoz, amit mások alakítottak ki rólunk. Nem ahhoz, amit elértünk, megszereztünk. Nem a diplomáinkról, végzettségünkről, státuszunkról, intelligenciaszintünkről szól az identitásunk. Ezek mind elveszíthetőek egy pillanat alatt, egy vírus is tönkre teheti.

Mi az, ami nem vész el? Az igazi identitásunk, amit semmi nem érint, se betegség, se bűn, se halál, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb biztonságban vagyunk, mert az Atyánál nincs hatalmasabb. Senki és semmi nem tud kiragadni az ő kezéből és szeretetéből minket. Amikor éljük az istengyermeki identitásunkat, akkor rátalálunk a szeretet hatalmára.

Hatalmat kaptunk arra, hogy akkor és ott is szeressünk, amikor mások feladják. Azért, mert a mi Atyánk ott és akkor is szeret, amikor mások feladják.

A szeretetben való újrakezdés, a megbocsátás és kiengesztelődés hatalma hozzátartozik az istengyermekségünkhöz. Felfoghatatlanul nagy biztonságban vagyunk a mennyei Atya szeretetében.

Barátunk van az Úr Jézus Krisztusban. Nem mindegy, hogy kivel barátkozunk. Még nem bontottuk ki ezt az ajándékot, hogy mit jelent Jézus barátjának lenni. Hogyan van jelen ő ebben a barátságban? Ő ajánlotta fel: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket… Barátaimnak mondalak benneteket…”

Az identitásunk harmadik összetevője, hogy a testünk szentély, akárhogyan néz ki, akármennyi idős, akármilyen erős. A testünk szentély. Attól vagyok szép, hogy Isten képmása vagyok, s a testem szentély. Mondjon bárki bármit, tudom, hogy ez az identitásom és az elvehetetlen szépségem. Az Atya gyönyörködik bennem és benned is. Ha befogadod ezt a gyönyörködő tekintetet, minden megváltozik. A testünk szentély. A másik ember teste is szentély, mert a Szentlélek lakozik benne. Nem mindegy, hogy miként bánunk a testünkkel.

Nem tehetünk vele azt, amit akarunk, mert nem a miénk. Le vagyunk foglalva Isten számára. Minden megváltozik, ha ezt a nézőpontot behozzuk az életünkbe. Nem fogjuk kizsigerelni, tönkre tenni, sem kényeztetni, s el fogjuk fogadni a teremtettségből fakadó változásokat, például az öregedést. Akkor is szentély, ha fogyatékossággal élek.

Nem a külső a döntő, hanem a benne lakó Szentlélek. Ő teszi igazán széppé, kinccsé, tiszteletre méltóvá valamennyiünk testét.

Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Rendkívül gazdag az istengyermeki létünk. Van egy új évünk, hogy elmélkedjünk rajta! – zárta prédikációját a megyéspüspök.

A szentmisén zenei szolgálatot nyújtott a balatonföldvári Sonoro Kórus Dojcsák Edit vezetésével, valamint Kintler Bence.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír