A szatmári egyházmegye szokondi gyermektábora három évtizede a béke és nyugalom szigete

Ha egy szóval kellene Szokondot, pontosabban a táborozóhelyet jellemeznem, ez a sziget lenne. Mert a szokondi táborozóhely valóban sziget, a békéé és a nyugalomé, ahol gyermek és felnőtt egyaránt második otthonra lelhet. Olyan otthonra, ahol megtapasztalhatja Isten közelségét, a közösség egységének szépségét, a lelki örömöket, és még sorolhatnám.

Szokondot és a tábort gyermekként résztvevői oldalról ismertem meg. Hallomásból már sokat tudtam magáról a faluról, a történetéről, hiszen a szülőfalumban, Kaplonyban a szomszéd bácsi szokondi származású volt, és gyerekkoromban sokat mesélt erről a településről. Így nagyon vágytam rá, hogy Szokondot láthassam. A tábor leírhatatlan élményeket hagyott bennem. Még a „régi” rendszerben volt, katonai sátrakban aludtunk emeletes ágyakon, csak a kinti mosdókat használhattuk. Visszagondolva elmondhatom, hogy minden program, szentmise, játék, közös ima, csoportos foglalkozás gyermeki lelkemet közelebb vitték Istenhez. Talán ez is befolyásolta hivatásomat. Egy szó, mint száz, Szokondon, „a béke és nyugalom szigetén” táborozni Isten csodálatos ajándéka és kegyelme volt.

Számomra van egy másik fejezete is Szokondnak. Négy évig, 2015–19 között egyházmegyei ifjúsági és ministránslelkészként más szemszögből is megtapasztalhattam a szokondi tábor értékét és szépségét. Egyrészt a csoportvezetőkkel megrendezett próbatáborok felejthetetlen élményei, másrészről amikor a táborba kilátogattam néha misézni, vagy csak egyszerűen meglátogatni a táborozó gyerekeket, mindig valami többletet kaptam. Öröm volt látni a gyerekek önfeledt örömét, hogy ők is megtapasztalják, milyen jó együtt, közösségben lenni, együtt imádkozni és játszani, Istent együtt dicsérni. Feledhetetlen, hogy a négy év alatt mennyi szeretet kaptam Istentől a gyerekek, a csoportvezetők, a munkatársak által és rajtuk keresztül.

Szöveg: Barta Barnabás

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír