„Te csináltál belőlem embert” – A 25. érettségi találkozón lehet lemérni a nevelés sikerét

A sorozat szervezője és házigazdája, Bagyinszki Ágoston OFM vezette a pódiumbeszélgetést, melynek résztvevői Bodó Márton közoktatási referens mellett három ferences oktatási intézményt képviseltek: Benedek Balázs történelemtanár a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnáziumot, Zarándy Kleofás OFM magyar-hittan szakos tanár, prefektus az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumot, valamint Bécser Róbert OFM igazgató a szentendrei Ferences Gimnáziumot. A beszélgetés célja nem csupán az volt, hogy lehetőséget adjon az iskoláknak a bemutatkozásra, hanem a ferences iskolák helyét, jelenlétét kívánták feltérképezni.

Hol helyezkednek el a ferencesek a magyar iskolügy térképén? Bodó Márton felvázolta a téma történeti hátterét, az 1700-as évektől kezdve, amikor megjelentek Magyarországon a ferences iskolák – például a jezsuitáktól véve át intézményeket. Volt olyan korszak, amikor 24 iskolája volt a magyar ferenceseknek. Később, a kommunizmus időszaka alatt a 8 egyházi iskolából 2 volt ferences (Esztergom és Szentendre). A mai térképet nézve 5 közoktatási intézményt találunk ferences fenntartásban (illetve hatot, ha a pécsi Collegium Seraphicumot is hozzászámoljuk).

Bodó Márton utalt rá, 2010 óta az az országos tendencia tapasztalható, hogy csökken a diáklétszám – ez azonban nem észlelhető a ferences iskolákban, illetve az egyházi intézmények száma is nő. Jelenleg Magyarországon 36 szerzetesi gimnázium működik, ebből 3 ferences fenntartású. Ha az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét tekintjük mint egységet, akkor 8 katolikus gimnáziumot találunk, melyből 3 ferences, ami kimagasló arány – mutatott rá az oktatási referens, hozzátéve: 1702 gyermek és diák nevelődik az 5 ferences intézményben, beleértve a Testvérkék Ferences Óvodát és az Autista Segítő Központot is.

A HVG-rangsor szerint (amely a kompetenciamérések, az érettségik és a felvételik eredményei alapján áll össze) 63. volt Szentendre, 69. az Angéla – ezeknél a mérhető sikereknél azonban fontosabb értéknek tűnik a stabil, az egyes intézmények sajátos profiljának, hagyományainak megfelelő ferences jelenlét – emelte ki Bodó Márton.

Jelenleg Magyarországon a legnagyobb szerzetesrendet alkotják a ferencesek, és a rendtartomány 99 szerzetese közül 48-an pedagógusok; közülük sokan már idősek, de 18-20 fő ma is aktív pedagógus.

A három iskolát átfogó Ferences Ösztöndíjprogramban idén 46 diák vesz részt, akik mentortanárok irányításával végzik önálló kutatásaikat.

Jelenleg 156 pedagógus dolgozik ferences közoktatási intézményekben, számukra alakították ki a Ferences Pedagógiai Alapképzést (FEPA), illetve nemrég született meg a Ferences Köznevelési Stratégia.

Ezen a ponton áttért a beszélgetés az egyes iskolák küldetésének sajátosságaira; először a szentendrei gimnáziumot képviselő, az intézményt évek óta vezető Bécser Róbert OFM mutatta be az iskola küldetésnyilatkozatát.

Kiemelte az abban is szereplő Don Bosco-idézetet mint alapvetést: „Csak feltétel nélküli szeretetben, a személyes példa vonzásában, az abszolút értékek erőterében növekedhet az ember” (Bosco Szent János). Hozzátette, úgy látja, hogy a mai világban ezek közül a legutolsó mindenképpen hiányzik. Az első kettő viszont mindenki számára komoly feladat, kihívás a szerzetes tanárok számára is. Ma szerencsére az tanít a ferencesek közül, aki szereti, akinek küldetése van – folytatta –, nem érvényesül már a kommunizmus negyven évére jellemző kényszer, amikor ha ferences akart lenni valaki, annak tanárnak is kellett lennie. A magas mércét a személyes példa jelenti. „A gyerekek árgus szemmel figyelnek bennünket – fogalmazott –, annál kritikusabb, annál számonkérőbb közeg a világon nincs, mint a gyerekek”. Hatalmas lehetőség, ugyanakkor óriási kihívás.

Zarándy Kleofás OFM helyezte el a Frankát a térképen, leszögezve, két ilyen rendszerű iskola van az országban: Pannonhalma és az esztergomi ferences gimnázium; mindkettő fiúiskola, egészhetes bentlakással, szombati tanítással. Kilenc ferences vesz részt a Franka életében, ők heti öt napot töltenek a diákok mellett, néhány idősebb szerzetes is besegít – szerencsére vannak annyian, hogy intenzíven jelen tudjanak lenni a diákjaik életében. Alapvetően nevelni akarnak, és ennek az oktatás csak egy része (és még annak is csak egy részét mutatja meg a HVG-féle lista; ők egészen más szempontok szerint gondolkodnak a saját sikerességükről), de ezzel együtt a továbbtanulási arány tükrözi az oktatás eredményességét is Esztergomban.

Zarándy Kleofás utalt rá, hogy a frankás öregdiákok, akik mindig nagyon hálásak az iskolának, nem azt szokták kiemelni több évtized múlva, amit ott tanultak: az ott kapott nevelés a fontos számukra. „Kapisztrán, te csináltál belőlem embert” – hangzott már el többek szájából az osztálytalálkozóikon – osztotta meg a prefektus. Hozzátartozik ehhez, hogy kimondottan, felvállaltan keresztény értékrendről van szó; sokan éppen emiatt viszik Esztergomba a gyereküket, akár még Nyugat-Európában élő magyar családok is. A hitélet a mindennapok része: a közös imák, osztálymise, közös vasárnapi szentmise, a gyónási alkalmak. A diákok, meglepő módon, a nem kötelező alkalmakat is szívesen látogatják (mise, zsolozsma, roráte stb.), és maguk is közösségeket szerveznek, sőt még rózsafüzért is imádkoznak.

Hangsúlyozta: a Frankában férfiközösségben növekednek férfivá, férfi példákkal vannak körülvéve azok a diákok, akik gyakran sérült családokból, férfiminták nélkül érkeznek az iskolába. Van, aki az anyukájával, testvér nélkül nőtt fel, és éppen azért adták be Esztergomba, hogy legyen „apja”, és legyenek „testvérei”.

A Szent Angélát bemutató Benedek Balázs oda járt diákként, és immár tizenöt éve ott tanít történelmet. Miért Szent Angéláról nevezték el az iskolát? Orsolyita rendi iskola volt az elődje Kassán, majd a nővérek Trianon miatt Budára menekültek, és az országúti ferencesektől kértek segítséget; 1922-ben így nyithatott meg az iskolájuk, amely a rendszerváltáskor döntően ismét ferences kezdeményezésre indult újra: a budai rendházak ferencesei, különösen is Kolos atya biztatta az orsolyitákat, hogy igényeljék vissza az ingatlant. A kezdetektől erős volt a ferences jelenlét az Angélában, amely általános iskolaként indult újra, csak 1998-tól folyik gimnáziumi oktatás. Ez a múlt alakítja az Angéla sajátos profilját; a kezdeti cél az volt, hogy a környékbeli ferences plébániák (Margit körút, Tövis utca, Pasarét) családjainak legyen iskolája.

A következő kérdés az iskolarendszer gyors átalakulási folyamatát érintette: hogyan jelenik meg ez a ferences intézményekben?

Szentendrén például az elmúlt években minden évben módosult a pedagógiai program, holott ezt nem szívesen változtatják az iskolák – osztotta meg Bécser Róbert –, a háttérben pedig az áll, hogy folytonosan igazodniuk kell a változó világhoz.

Tavaly háromszoros túljelentkezés volt hozzájuk. A felvételi beszélgetés kapcsán Róbert atya elmondta: szeret rákérdezni, mit szeretnek csinálni a gyerekek, illetve arra is, hogy mit olvastak utoljára – ezt a kérdést azonban tavaly óta elhagyja, mert bár ő segítő kérdésnek szánta, a gyerekek még inkább zavarba jöttek tőle…

Ehhez csatlakozott Bodó Márton is, aki eredetileg magyartanár: utalt a Microsoft 2020-as kutatására, amely szerint egy gyerek 8,5 másodpercig koncentrál egy dologra, míg egy aranyhal 9 másodpercig. Ezzel együtt sok dologban nyilván sokkal jobbak, ügyesebbek mai gyerekek, mint a korábbi generációk.

Zarándy Kleofás kiemelte azt, hogy az iskoláik az elfogadás helyei lehetnek, ezt ferences sajátosságnak is lehet tekinteni; olyan helyet szeretnének kialakítani, ahol a gyerekek otthon tudják érezni magukat, ahol meghallgatják őket. Egy 25 éve érettségizett öregdiák mondatát idézte: „Itt éreztem először, hogy elfogadnak, és innen van az egyetlen pozitív egyháztapasztalatom”. Ma is azt látják, hogy a katolikus családok jó hátterű gyerekei mellett sokakat a Frankába, a kollégiumba menekítenek; elviselhetetlen családi életből kiszabadulva náluk lelnek nyugalmat. De pusztán a kamaszkori lázadás idejét is jobb lehet a kollégiumban átvészelni, „mi meg ezt kibírjuk, mert edzve vagyunk” – tette hozzá mosolyogva Kleofás testvér. Ugyanakkor erős az az élmény, hogy szülők, diákok és tanárok egy ügyön dolgoznak; a diákok érzik és tudják, hogy a ferencesek értük vannak ott, és hálásak is érte.

Benedek Balázs hozzászólásában napjaink gyors változásaira reflektált, amellyel az iskolarendszer nem feltétlen tart lépést; mindenesetre ma a 15–20 éve használt formák már nem hasznosak. Felidézte a covid miatt előállt drámai változásokat, amikor a pedagógustársadalomnak szinte egy hétvége alatt kellett átállnia egy új rendszerre. A nagyon gyors változások relativizálják az értékeket, a ferences iskolák azonban ezeket az értékeket állandósítják, ezt fontos feladatuknak tekintik.

Konkrét és pozitív változás például a 2017-ben kezdődött stratégiaalkotó folyamat az Angélában: mi az iskolánk feladata? – tették fel a kérdést. Emellett megszületett a kísérés intézménye: lehetősége nyílik minden diáknak a kettesben való beszélgetésre egy felnőttel, ahol őt meghallgatják, van erre szentelt idő. Az önreflexióra való nevelésben ennek fontos szerepe van; a téma jelentőségét már a 2009-ben kiadott római rendi dokumentum is kiemelte: „Ezért minden egyes tanulót arra buzdítunk, hogy a maga önállóságából és kezdeményező készségéből kiindulva alakítson ki egy olyan életprogramot, amely segíti abban, hogy rátaláljon létezésének alapvető értelmére, és hogy magáévá tegye az annak megfelelő értékeket” (40. pont, In: Menjetek és tanítsatok. Irányvonalak a ferences iskolai munkához. Róma, Evangelizációs Általános Titkárság OFM Generális Kúria, 2009.)

Óriási az igény a kísérésre, a covid után még inkább, ami elvette a személyes kapcsolódás lehetőségét sok gyerektől – fűze hozzá Benedek Balázs. – Nem kelletlenül mennek a gyerekek, hanem örülnek a lehetőségnek, szomjaznak rá.

Bodó Márton kifejezte, az eddigiekből is látszik, milyen sokféle kihívás előtt áll az oktatási rendszer, és egyre inkább az egyéni fejlesztésre kerül a hangsúly, ehhez pedig elengedhetetlenek a hasonló beszélgetések. Felidézte: azt szokták mondani, hogy egy osztálykirándulás vagy tábor egyéves neveléssel ér fel, ezek a ferences iskolák többletértékei.

Bécser Róbert hozzáfűzte: a labilis, ingó társadalom, a lelki képtelenség a hűségre oda vezetett, hogy nagyon kell töltögetni a gyerekek érzelmi tankját; a közösségépítés most, itt gyógyítást is jelent.

Az utolsó körkérdés Bagyinszki Ágostontól így hangzott: milyen fiatal felnőtteket szeretnénk kiengedni az iskoláinkból?

Bécser Róbert szerint az ő helyzetüket meghatározza az iskola elhelyezkedése: a fővároshoz közel, rengeteg kiköltözővel, túljelentkezéssel nem a felzárkóztatás a feladatuk, hanem a keresztény értelmiség nevelése. Az elitképzés természetesen ugyanúgy jár problémákkal, sérült, széteső családok náluk is vannak.

Bodó Márton annak örülne, ha boldog, kiegyensúlyozott, hívő gyerekek végeznének a ferences iskolákban, akik, bár nem feltétlenül érettek, de érdeklődőek. Sokan később erősödnek meg, majd mint öregdiákok szerveznek maguknak lelkigyakorlatot, vagy visszamennek tanítani – jó tetten érni, hogy azt, amit kaptak, tudják kamatoztatni.

Zarándy Kleofás szerint fontos mérce, hogy a náluk végzett diák megállja a helyét ott, ahol van. Ezért is van a számtalan szakkör, ezért fontos a társasjátékozás, barkácsolás – minél szélesebb körből meríthessenek a fiatalok inspirációt. Aki nem tanul tovább, az is a helyén lehet! Megemlítette: az első osztályába járók között van kutatóorvos, bármixer és válogatott rögbijátékos is. Ami fontos, hogy közösségi emberek legyenek; szerencsére a ferences iskolák eleve egy erős kapcsolati hálóval vértezik föl a diákjaikat.

A Szent Angélában is keresztény értékrendű, felelősséget vállaló, tenni akaró diákokat szeretnének látni; Benedek Balázs emellett rámutatott, a tanárok sikerességét, a munkájuk gyümölcsét valóban a 25. érettségi találkozókon lehet lemérni.

A pedagógus a jég hátán is megél – szögezte le Bagyinszki Ágoston, konstatálva, hogy az utolsó mikrofon is megadta magát. De végül sikerült mikrofonnal folytatni az este beszélgetős részét, meghallgatni a közönség kérdéseit, folytatni a közös gondolkodást.

A következő alkalommal, március 4-én Formanek Tamás, a szociális ügyek rendtartományi referense beszél majd arról, hogyan tudjuk valóban és hatékonyan támogatni azokat, akiknek leginkább szükségük van ránk, illetve milyen inspirációt kaphatunk erre vonatkozólag Szent Ferenctől.

Fotó: Gieszer Richárd

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír