„Templomod bárhol felállíthatod” – Gergely Ágnes: Az én száz versem

„…a nehéz örökség feltétlen elfogadását segítheti a megilletődött ámulat,
amelyet a bibliai Dávid érzett, amikor megtudta, mit szánt neki az ő ura,
és méltatlannak érezve magát azt kérdezte:
»Micsoda vagyok én, Uram Isten, és micsoda az én házam népe,
hogy engem ennyire elővittél?«” 
(Dávidházi Péter: Ősi szavak egy csecsemő fölött)

Etikára alapozott esztétika a Gergely Ágnesé, de költészetének ez csak az egyik – jóllehet a legfontosabb – ismertetőjegye. Az eltéveszthetetlenül saját vershang további jellemzői: a jambikus lüktetés (dalosan rövid sorokban), a szentenciás versmondatok (amikor lételméleti belátásokig tisztul a vallomásos számvetés) és a szokatlan, egyedi nyelvtani megoldások (bővítmények, vonzatok, toldalékolás). 

Az Útérintő című kötet (2006) még félezer oldalon összegezte a költői pályát. Jelen válogatás egy szigorúbb és véglegesebb teljesség foglalata. (A cím mindenekelőtt a Szerb Antal szerkesztette világköltészeti antológia, a Száz vers emlékezetét hordozza.) A gondosan datált költemények hat alkotói évtized (1963–2024) ívét rajzolják ki. A beszélő történelmi identitását ószövetségi idők időtlensége kontúrozza; a műveltségi rétegzettség utalások és főhajtások sorában ölt alakot; a művek elégikus hangfekvése a nonszensz, a groteszk, a szatíra alakzatait is ismeri.

Amikor a transzcendencia (léte? jelentése? elérhetősége-megszólíthatósága?) kérdésessé lesz, a költészet maga válik transzcendens tartománnyá. A szavak metafizikája legtisztábban a költői beszédben talál magára. Kivált, ha személyes traumák és közösségi tragédiák kimondhatatlan tényeit lebegné körül a mondattan levegője. Ilyenkor talán csak biblikus létbizalom tagolhatja egészekre a részt, a töredéket, a tükör által valót: „Templomod bárhol felállíthatod.” (A súly alatt) – „A légió vigyáz ránk, / amíg imádkozunk.” (Az útitársak) – „Fönícia halott, mert nincs hite.” (Föníciai hajósok) – „Csak szeretetből ér vagyon.” (Egy firenzei konyhában) 

A vers, a nyelv, az írás világot alapító, sőt személyként eljáró képességei az embert is szakrális aurával övezik: „Helyetted van ez a vers.” (Rapszódia éjfélkor) – „…a szó, mint a szeg, erősen leverve, / és megy a vers az ítélet felé.” (A prédikátor álma) – „A gonosz ideiglenes, / mint a mocsári gólyahír. / Nem örök, csak a sivatag, / s a Kéz, amely a falra ír.” (Dániel) E költői univerzumban az sem megy meglepetésszámba, ha a mennyország – Magyarország rímpár üt pecsétet egy versre (Halak), vagy ha paradoxonba göngyölt, megváltó keserűség érintkezik a gondviselő fájdalommal: „Mert minden rom kezdettől otthonos.” (A kastély előtt)

A kötet bölcseleti hangulatának jelzésére egészében idézek egy rövidebb darabot. Ebben az „átlobog” igével (melynek nyomatékát a rímhelyzet és a soráthajlás is fokozza) érzékletessé tett spirituális imperatívusz („metafizikai kényszer”) ontológiai térbe emeli az eleve elvont beszédmódot; miközben a keresztrímes verstan álom és valóság ősi ellentétét a gyerekkorig vezeti vissza – elégikusan tűnődve a változtathatatlanon, de megörökíthetőn:

A keresztút

A megtörtént és a megálmodott.
Az ütközés. Néhányszor. Nem elégszer.
Ahogy a kettő között átlobog
a metafizikai kényszer.

Ahogy kettejük között átlobog,
hogy volt választás, de nem volt elektor.
A megtörtént és a megálmodott
metszéspontjában térdel a gyerekkor.

Gergely Ágnes önmagához hű poétikai kultúrája az újholdas versnyelvtan máig eleven alakváltozata (mint volt Lator Lászlóé, Rába Györgyé, Székely Magdáé – vagy manapság Balla Zsófiáé, Báthori Csabáé, Tóth Krisztináé). E míves formavilágban kérlelhetetlen alkotói ethosz nyilvánul meg – mely a költő prózáit, esszéit és műfordításait is maradandó kincsünkké teszi. Ilyen szólamformák hallatán az időt is könnyebb kitöltenünk magunkkal s egymással – míg végül „helyreáll a létezés / egy elszakadt köldökzsinóron” (Venit summa dies).

Gergely Ágnes: Az én száz versem, Kalligram, Budapest, 2024.

Fotó: Kalligram

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. július 28-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.