„Ti Isten épülete vagytok” – A győri székesegyház felszentelésének évfordulóját ünnepelték

Veres András megyéspüspök ünnepi homíliájában a templom jelentőségéről beszélt: mit jelent a maga valóságában, és mit jelent a hívő emberek számára? Utalt arra, hogy több nyelvben magát a templomépületet és az Egyházat is ugyan az a szó jelzi. Ennek nem csak nyelvi okai vannak, de teológiai jelentése is van: a templom jelképezi számunkra a Krisztus által alapított Egyházat – ahogy a templom épülete kövekből áll, az Egyház „élő kövekből”: az emberekből épül fel. Szent Pál apostol szavait idézve: „Ti Isten épülete vagytok” (1Kor 3,9).

A templom épülete szépen faragott kövekből áll. Minden megkeresztelt ember számára ez egyben kihívás is, hogy mi is szép építőköveivé váljunk az Egyház közösségének. Mindnyájan egy életen keresztül küzdünk, hogy Isten ajándékaival, erejével felvértezve meg tudjunk felelni annak a keresztény küldetésünknek, amit a keresztségben kaptunk. Azt is érdemes tudatosítani magunkban:

egy templom sokféle kőből épül.

A templom a kezdetektől fogva egy település legfontosabb épülete volt: a szó fizikai és lelki értelmében is menedékhely. A középkorig a háborúk során oda menekültek az emberek,  lelki értelemben pedig Isten jelenlétében imádkozva megerősítést kapunk és erősebbé válunk az élet küzdelmeinek megvívásához.

A Fiú, aki emberé lett, Isten élő temploma volt köztünk. Pál apostol szavaival a mi küldetésünk pedig az, hogy „Krisztust öltsük magunkra” (Róm 13,14).

A templom a közös istendicséretünk, a közös liturgiánk helye.

A krisztusi hit közösségbe hív bennünket, és mi, akik ennek a közösségnek tagjai vagyunk, részesülhetünk abban az ajándékban, amit Jézus ígért meg: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

A templomban végezzük a liturgiát, amely az Egyház alapvető tevékenysége, és itt részesülünk a szentségekben, amelyek bennünk a krisztusi élet kialakítását hivatottak szolgálni. Érdemes felidézni, a II. Vatikáni Zsinat hogyan beszél a liturgiáról, a templomi közös imádságról: a liturgia egyszerre csúcs és forrás. Csúcs, amely felé az Egyháznak minden tevékenysége irányul, és forrás, mert innen meríti az Egyház, a hívő ember minden lelkierejét. (Sacrosanctum Concilium)

Ma különösen szükséges tudatosítani magunkban, de másokban, akár nem hívőkben is, hogy a templom megszentelt hely, ahol megfelelő módon kell viselkedni. Az elcsendesedés, az egyéni imádság, elmélkedés helye, miként az Egyház közös liturgiájának is. 

Homíliája végén püspök azt kívánta, az ünnep adjon lehetőséget mindenkinek annak átgondolására, hogy milyen az Egyházhoz, egyházközséghez, a templomhoz, a liturgiához való viszonya, milyen a viselkedése a templomban.

A zsoltáros szavaira hívta fel a figyelmet: „Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol” (Zsol 84,10).

A templom legyen mindig az egyéni és a közös imádság helye, ahol lelkünk megújul, Isten és ember iránti szeretetünk megerősödik,

hogy életünket Isten akarata szerint örömben, boldogságban élhessük – zárta prédikációját a megyéspüspök.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír