„Üdvözlégy Jézus, pásztorok pásztora!” – Erdélyi betlehemes a budapesti Szent István-bazilikában

Üdvözlégy Jézus, pásztorok pásztora,
bűnös embereknek megváltó szent Ura!

Ily nagy jóvoltodért Tenéked mit adjak?
Édes kis Jézusom, elődbe mit nyújtsak?
Drágább ajándékkal én nem táplálhatlak,
hanem egy juhbőrrel mostan betakarlak.

Itt vagyunk az év talán legszebb napján, amely közelebb hoz bennünket egymáshoz, sajátmagunkhoz, és ahhoz, aki minket összekapcsol egymással és önmagunkkal, és az élő Istennel – köszöntötte Mohos Gábor a jelenlévőket. – Sokféle történés zajlik körülöttünk a világban, és az emberben is sokféle történés zajlik. Sok mindent meg is fogalmaz azért, hogy az életről valamit mondjon. Most azonban

egy olyan történet elevenedik meg, amely az egyetlen igazi valóság: az Isten története az emberrel. Ez a legszebb történet is egyben”

– fogalmazott bevezetőjében az esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa.

Mi emberek mindannyian vágyunk a szépre, a jóra, az igazra, és beszélünk is erről különböző szavakkal, amennyire el tudjuk képzelni. A földi rossz még a fantáziánkat is eléri: nem hagyja vég nélkül szárnyalni. De amit ez a történet nekünk elhoz, az a minden képzeletünket és vágyunkat meghaladó valóság. A betlehemi gyermek születése azt jelenti, hogy benne maga az Isten jött közénk: a gyermek Jézus a valóság teljességéből érkezik meg hozzánk. Szent Pál azt mondja, hogy a földi életünk során mi csak „tükör által, homályosan” látunk.

A valóságot csak megsejtjük itt. Az a gyermek azonban onnan jön, ahová mi mind igyekszünk. Ahol mindannyiunknak otthona van. És azért jön, hogy minket – mindannyiunkat – ebbe az otthonba bevezessen.

Ahol letörölnek a szemünkről minden könnyet. Ezt a reményt hozza el nekünk, embereknek az Isten fia, és teszi jelenvalóvá számunkra ebben a világban. A reményt, hogy a jó erősebb a rossznál, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél.

Törékenynek és vesztesnek látszik, miközben mégis legyőzhetetlen. A világ csillogása pedig mit sem számít, még ha csábítja is az embert, ha az örök Szeretet ajándéka is a miénk.

A magyar néphagyományban a betlehemes játékok nagyon szépen megmutatják azt, hogyan őrizzük a szívünkben ezt az igazságot – tette hozzá gondolatai zárásaként Mohos Gábor püspök.

A pásztorjáték az egyik legjelentősebb drámai népszokásunk, mely a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódva a népi vallásosság szép és értékes elemeként maradandó és megőrzendő kulturális értékeket közvetít.

Dobszay László A magyar dal könyvében így fogalmaz: „A betlehemes népi játékot a gyűjtések már mindenütt csak töredékes, romlott állapotban találták meg. (...) néha az egyik faluban föltett kérdésre a másik faluban kapjuk meg a feleletet, ugyanígy egy-egy szervetlen mondat értelmét egy másik gyűjtésből felidézhetjük.”

A most bemutatott összeállítás gerincét jórészt a hagyományt a legtisztábban őrző erdélyi betlehemes jelenetek adták, mellettük az előadást a dunántúlról és az alföldről is kölcsönzött pásztorjelenetek színesítették. (A szálláskeresés jelenete Erdélyből, a pásztorok szóváltása a mezőn a Dunántúlról és az Alföldről való, míg az örömhíradás ugyancsak erdélyi töredék, az adománykérés pedig bukovinai gyűjtés.) 

Az archaikus, olykor kifejezetten humoros elemekben bővelkedő szövegkönyv is számos érdekességet tartogatott.

A kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-tréfás – sokszor egymást ugrató – játékát a Kodály Zoltán agyar Kórusiskola alsós tanulóiból álló Gaudete gyermekkara keltette életre Brebovszky Klára karvezető és Lang Miklós irányításával. A gyerekeket Csetneki Hanna kísérte citerán. Orgonán közreműködött Szotyori Nagy Gábor.

(A képre kattintva fotógaléria nyílik.)

„Az előadás középpontjában a pásztorok évődésén túl természetesen Mária és József szálláskeresése, valamint az angyali üdvözlet és útmutatás áll. A játék zárásaként megkésve ugyan a többiektől, de a legöregebb pásztor is rátalál Megváltójára és leborulva a jászol előtt felismeri a kegyelmet, mely rá is kiárad. Számomra ez különösen is megkapó jelenet, főként a gyerekek előadásában. Jézus Krisztus születése, mely a karácsony igazi üzenetét hordozza magában, Isten eljött közénk, Jézusban emberré lett, és szívünkben szeretne lakni. Ott a jászolnál nem tehetünk mást csak leborulunk e nagyság előtt” – fogalmazott Brebovszky Klára.

Fotó: Bor Péter

Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír