„Újuljatok meg!” – Véget ért az idei Ferences Biciklitúra

A gyulafehérvári főegyházmegyében az imával megújuló közösség éve van, mottója: „Újuljatok meg!” (vö. Ef 4,23–24)

Bonaventura testvér a napi szentmisék, elmélkedések alatt találóan pendítette meg, hogy miért is választotta a fent említett jelmondatot. A három isteni erényben igyekeztünk megújulni. Az út alatt, miközben jóságos Istenünkre, egymásra, önmagunkba tekintettünk, megújulásunkat szolgálta a kerékpározás.

Lelkesítő, hogy fiatalok, felnőttek akár a kiscsoportos beszélgetések alatt, akár a napi közösen megbeszélt, átelmélkedett szavak, érzések nyomán tudtak az isteni erényekről gyümölcsözően beszélgetni. A napi kilométerek, a hegyek-völgyek közötti tekerés-gurulás, a közös imádságok, a természetben tartott szentmisék, a közös éneklések, a csendes „magányos” tekerések, amikor csak Istenre és magunkra figyelhettünk, átformáltak, erőt adtak.

A FerBiT ebben az esztendőben a megújulást szolgálta, és ahogyan sokan megfogalmazták, a zarándoklat is lelki, családias, belső úttá átalakult a Mária-út érintése, a Csángó-feredő, a Piposz-tanya, a Tatros forrása, a Motorsírülő, a gyimesi legelők, a kosteleki harmatos reggel, a láposi pihenő, a károntai-csobányosi jó erős levegő, az Aklos tetőn a rendkívüli vendéglátás, az úzvölgyi megemlékezés, a csinódi ökumenikus kápolna, a csíkszentmártoni Úz Bence, a csíksomlyói kegytemplom harangjai, a kegyszobor előtti fohászok, a Mária-kertben a szentmise, a Szent István Ház vendéglátása, a Role zenekar által elénekelt, Kájoni János gyűjtötte miseénekek és a zarándoktársak nyitottsága, jelenléte mellett.

A vasárnapi záró szentmisén Bonaventura ferences szerzetes a következő történettel zárta az idei FerBiT-et:

A gyermek nézte a nagyapját, amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle: „Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?” Nagyapja félbehagyta az írást, és mosolyogva ezt mondta unokájának: „Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.” A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta. „De ez olyan, mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!” Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében hitben, reményben és szeretetben fog élni a világgal.

Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha ne feledd, hogy létezik egy, a lépteinket vezető kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük, és Ő vezet mindig, kívánsága szerint minket.

A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.

A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot nem feltétlenül jelent rosszat; a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz, az egyenes úton.

A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.

És végül az ötödik érték: Mindig nyomot hagy. Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet hittel, reménnyel és szeretettel tenni, anélkül, hogy gőgös lennél.

Amikor megnyitjuk szívünket a Szentlélek, a belső tanítómester előtt, Ő feléleszti bennünk az isteni erényeket. Ekkor, ha elveszítettük a bizalmat, Isten újra megnyit bennünket a hitre a Lélek erejével.

Ha elcsüggedtünk, Isten felébreszti bennünk a reményt, és ha megkeményedett a szívünk, megpuhítja szeretetével.

A lendületes ferences biciklitúra minden esztendőben kihívás, hogy egyensúlyban maradjunk Istennel, egymással, teremtett világunkkal.

Szöveg: Kun-Gazda Kinga-Viola, Főcze Attila

Fotó: FerBit

Forrás: Romkat.ro

Magyar Kurír