„Üljük körül az asztalt, nem tudok jobbat” – Húsz éve hunyt el Balassa Péter

Az egyszerűség útja az, amit nem lehet csupán választani vagy akarni, hanem mindenekelőtt elénk jön, és az ebben való bizodalom maga a várakozásban való észrevevés. De elfogadni, hogy elénk jöjjön, mindennél nehezebb, és mégis, még itt is, ilyenkor is igaznak tűnik, hogy „Krisztus megérti belső ellenállásunkat” (Roger testvér). Ez a felfoghatatlan, abszurd megértés volna talán a boldogság és a várakozás forrása. Elfogadni, ami tényleg jó, gyermeki, igenlő, igent mondó, jóvá író, világos és egyszerű bennünk – nos,

az egyszerűség útja végül talán egy asztalhoz vezet oda minket, az asztalközösség egyszerűségéhez.

Oda, ahol ellenállásunkat, bonyolultságunkat, sötét reményvesztettségünket, a sötétségre adott rossz/romboló válaszainkat, mélységes és nem alaptalan fáradtságunkat, belső, homályos fáradékonyságunkat adományszerűen felülmúljuk, pusztán azáltal, hogy körül merjük ülni az asztalt, s pusztán azáltal, hogy bátrak vagyunk nem elfelejteni:

az asztalközösség bizodalmáról nem lemondani, talán ez az egyetlen kérhető kérés.

A meghívás nem személyválogató, azaz: „halál, hol a te fullánkod?” Talán ezzel tudunk szembeszegülni saját belső ellenállásunknak, és Krisztus mindent felülmúló, számunkra szó szerint megérthetetlen megértéséhez közeledni. Üljük körül az asztalt, nem tudok jobbat.

Balassa Péter Az egyszerűség útjai, sötétben című írása a Vigilia 2002. decemberi számában jelent meg (950–956.)

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír