„Uram, én szegény koldus vagyok, segíts engem” – Bemutatták a Pázmány Péter 450 tanulmánykötetet

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapítójáról és névadójáról, az egykori bíboros esztergomi érsekről, jezsuita szerzetesről, íróról, a magyarországi katolikus megújulás vezető alakjáról születésének (1570. október 4.) 450. évfordulója alkalmából konferencián emlékeztek meg 2020. október 7-én az intézményben.

A most bemutatott kötetben a jubileumi rendezvényen elhangzott előadások szerkesztett változatát olvashatjuk, továbbá néhány azóta született tanulmányt.

A könyv az Universitas Kiadó gondozásában, Ajkay Alinka és Hargittay Emil szerkesztésében tavaly jelent meg.

A szerkesztők a kiadvány nyomdába adásakor szeretettel ajánlották a kötetet az akkor 90 esztendős Szabó Ferenc jezsuita szerzetesnek, írónak, teológusnak és a 80 esztendős Bitskey István akadémikusnak, akik évtizedeken keresztül oly sok eredményt értek el a Pázmány-kutatásban. Szabó Ferenc SJ időközben, 2022. október 3-án visszaadta lelkét a Teremtőnek.

A szerdai könyvbemutatón köszöntőbeszédében Kuminetz Géza, a PPKE rektora elmondta: aznap egy Zrínyi-kutatóval beszélgetett, aki föltette a kérdést, a nagy idők szülik-e a nagy embereket, vagy fordítva, és arra jutottak, hogy nincs föltétlen szoros korreláció a kettő között. Előfordul, hogy valakinek jut tér és idő, ezért meg tudja változtatni a történelem menetét, de van, amikor hiába van valakinek rendkívüli tehetsége, ez nem adatik meg neki. Máskor pedig a viszontagságos időszak felkelti egyesekben a szándékot, kibontakoztatja a bennük rejlő tehetséget. Pázmány Péter esetében valószínűleg mindkettő igaz volt.

Kuminetz Géza kiemelte: a nemzet nagyjai olyan műveket hagynak hátra – szervezeteket, államot, a kultúra alkotásait, így többek között könyveket –, melyekben mindig találunk olyan eszmei magvat vagy magvakat, amelyek mintha azt sugallnák: ez a probléma most is létezik, az a megoldás, amit ők kínáltak, napjainkban is alkalmazható.

Pázmány Péter egyike kiemelkedő nemzeti nevelőinknek, ezért különösen nagy érdem, hogy gondozzuk az ő szellemi örökségét, és újra meg újra olvassuk műveit. Mindig találunk benne olyan gondolatokat, amelyek megvilágosítanak bennünket – mondta a PPKE rektora.

A könyvbemutatón Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja is beszédet mondott.

Az okos embernek nem a hímes szó, hanem az erős valóságok tetszenek”

– idézte Pázmány Pétert; majd arra emlékeztetett, hogy a most megjelent kötetben huszonkét évnyi kutatás eredményét olvashatjuk, de a Pázmány-kutatásnak van még kétszer, háromszor huszonkét éves ütemezése, amire továbbra is kész az egyetem.

A dékán arra is emlékeztetett, hogy Hargittay Emil professzor szeretné, ha lenne egy átfogó, egyetemi szintű Pázmány-kutatás. Birher Nándor hozzátette: ennek meg kellene határoznia, hogy mit jelent pázmányosnak lenni. Egyelőre ez még csak részekben zajlik náluk, de nagyon erős kezdeményezés az, hogy nézzenek utána: a teológiai karon Pázmány szellemében a 20. század első felében milyen meghatározó jelentőségű művek születtek, amelyek a mai napig hatnak, vagy kellene, hogy hassanak. Ezenkívül még sok más terület is van, amit érdemes lenne valamiképpen egymáshoz kapcsolni. Ehhez kiváló kezdeményezés a Pázmányon a II. János Pál Pápa Kutatóközpont, ami részben erre is fókuszál – mondta el Birher Nándor.

Amit a bölcsészkar dékánja és elődei ehhez hozzá tudtak tenni, az a Pázmány Péter Művei sorozat, illetve a Pázmány Péter Kutatócsoport. Birher Nándor nagyon fontosnak tartja, hogy ez a munka tovább folytatódjon, így a kritikai kiadás is, melynek keretében eddig tizenkét kötet jelent meg.

Pázmány Péter szellemiségének kutatása nem feltétlenül csak a kritikai kiadást jelenti, ezt bizonyítja a bemutatott konferenciakiadvány is – tette hozzá Birher Nándor. Számára ez a kötet több szempontból is kedves. Az egyik: ha nem az 1635-ös alapítás évét számítjuk, akkor harmincéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, és ez a kiadvány a legszebb jubileumi ajándék, amiért nagy köszönet illeti a szerkesztőket és a szerzőket, mindazokat, akik részt vettek a kötet létrehozásában.

A másik szempont, amiért a bölcsészkar dékánjának személy szerint nagyon fontos a kötet, hogy két kiváló jezsuita szerzetes munkáját is dicséri: az egyik maga Pázmány Péter, a másik pedig Szabó Ferenc atya, az egyik tanulmány szerzője, aki sajnos nem érte meg a könyv megjelenését.

„Ő mindnyájunknak nagyon fontos, emlékezzünk meg róla” – kérte a jelenlévőket Birher Nándor. Szabó Ferenc atya írja tanulmányában, hogy Pázmánynál a grazi évek ifjú professzoraként és az élete alkonyán elmélkedő bíborosként ugyanaz a csodálkozó szeretet jut kifejezésre: „Szent Ignác fiának áhítata Jézus Krisztus misztériuma és egyedülálló személye iránt.”

„Nemcsak Pázmány Péter, de Szabó Ferenc életét is meghatározta ez a misztérium, és úgy gondolom, hogy ennek a misztériumnak kellene a középpontban lennie a mi karunkon és egyetemünkön is. Amit tudunk, megteszünk, és nagyon köszönjük a kutatócsoportnak, hogy ők is ezt tették az elmúlt időszakban, és bízunk benne, hogy a jövőben is így lesz” – zárta beszédét az egyetem dékánja.

A köszöntőbeszédek után a kötet jelen lévő szerzői – Ajkay Alina, Báthory Orsolya, Bitskey István, Dobos András, Hegedűs Attila, Maczák Ibolya, Őze Sándor, Pálffy Géza, Szelestei N. László, Tüskés Anna – röviden összefoglalták tanulmányaik tartalmát.

A könyvbemutatón videofelvételről hangzottak el részletek Pázmány Péter műveiből, Csőre Gábor színművész előadásában.

A könyvbemutató végén az Imádságos könyvből hallhattak egy fohászt a jelenlévők az egyetemalapító jezsuita teológustól, bíborostól:

Uram, én szegény koldus vagyok,
segíts engem.
Igen nyomorult beteg vagyok,
gyógyíts engem.
Ostoba vagyok, mint a barom,
oktass engem.
Tudatlan gyermek vagyok,
nem tudván, mit míveljek.
Azért te adj, Uram, értelmet,
Hogy a jót elválasszam a gonosztól,
Te adj erőt,
hogy életem kedved szerint rendeljem.

Forrás: Bodnár Dániel

Fotó: Lamber Attila

Magyar Kurír