„Valaki minket vár, hogy valódi együttérzéssel álljunk mellette” – Horváth Achilles OFM az adventről

Készülünk, hiszen az advent nem más, mint az Úrra való éber várakozás ideje. Ekkor megemlékezünk arról a történelmi várakozásról, amelyben az ószövetségi zsidó nép évezredeken át várta Szabadítóját, a Messiást, miközben így fohászkodott: „Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!”.

Arra a kegyelmi Úrjövetre emlékezünk, amely egyszer már beteljesedett a Megtestesüléssel, de amelyet mi minden év karácsonyakor megélhetünk, ha bekapcsolódunk ennek az ünnepnek a valós tartalmába, vagyis átéljük az ószövetségi néppel lelki sötétségünket, és ebből fakadó rászorultságunkat a kegyelemre, hogy betölthessen minket Krisztus az Ő születésének áldásaival.

Megemlékezünk arról is, hogy reménykedve várjuk Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét. Tudjuk, már eljött, és megváltott minket, mégis várjuk, az ősegyház kiáltásával: „Marana tha! Jöjj el, Uram!”, hogy véglegesen kiszabadítson minket minden földi kötöttségből.

Ünneplünk, hiszen „szétszakadtak az egek”, és a hatalmas Isten egészen közeli lett, gyermek lett, hogy így ajánlja föl nekünk szeretetét. Az Ige, a Szó testté lett, megelevenedett, élővé vált és válik azóta is mindazokban, akik elfogadják a szeretetet és viszonozzák.

A karácsony hármas születés-ünneplés:

Örök születés: a Szentháromságban az idők előtt született Fiú születése, amelyről a zsoltáros énekli ezen a napon: „Az Úr így szólt hozzám: a Fiam vagy énnekem, a hajnalcsillag előtt szültelek téged”.

Földi születés: időben született, Szűz Anyától, mikor „az Ige testté lett”, és azóta közöttünk lakozik.

Kegyelmi születés: minden évben megújítja Jézus kegyelmi születését hívei szívében, belénk akar költözni, hogy ez által a fogadott fiúságot elnyerjük.

A karácsony misztériuma az Isten titka. Azé az Istené, aki kisgyermekként akart közénk jönni, rejtetten. Isten azért lett kicsinnyé, hogy a legkisebbekkel lehessen. Engedte, hogy Mária hordozza Őt. Vállalta a környezetétől való függést, hogy megerősítsen bennünket, hogy velünk lehessen mindig. Ő Emmanuel, vagyis: „Velünk az Isten!”

Hogy felkészüljünk karácsonyra, fontos végiggondolnunk, mi az, amit adventben tehetünk, amire meghív közösségünk, az Egyház. Egyre többet figyeljünk a csöndben Istenre, Jézusra és az Ő anyjára, Máriára. Vegyünk részt minél többször a roráte szentmiséken.

Egy közösségben úgy álljunk Jézus elé, mint legkisebbek: elismerve, hogy egészen kicsik vagyunk, és megvallva, hogy Jézus azért lett kicsi és gyenge, hogy mellettünk lehessen kicsinységünkben. Így jobban észrevehetjük a másikat, a kicsit, a gyengét, aki elénk áll segítségért. Mária sietve indult nagynénje látogatására. Vele együtt induljunk el, lépjünk ki magunkból, hogy találkozhassunk a másikkal, hogy megismerhessük egymást, és képesek legyünk ez által egymást mélyebben elfogadni.

A közösségben mindig van olyan, akinek szüksége van segítségre, jelenlétre, támogatásra. Valaki minket vár, hogy valódi együttérzéssel álljunk mellette.

Keresztelő Szent János előkészítette Jézus jövetelét. Nekünk is szükségünk van rá, hogy előkészítsük Jézus jövetelét a megbocsátás és osztozás által. A közelgő karácsony várakozásában szorgosan, mégis vidáman tisztítsuk meg lelkünket minden szennytől.

Befejezésként Böjte Csaba ferences testvér gondolatait idézem:

„Kétezer évvel ezelőtt határtalan szeretetével Isten önmagát adta nekünk. Védtelen kisgyermek formájában közénk jött, belesimult Mária karjaiba, és azóta is újból és újból megszületik oltárainkon az Eucharisztiában. »Itt vagyok, tietek vagyok, bízom bennetek!« Élő ajándék. Szent hivatásunk, hogy Isten képére és hasonlatosságára átalakuljunk. Mi magunk is ajándékot adjunk, ajándékká váljunk. Igazából minden szavunk, tettünk Isten simogató áldása, ajándéka kellene hogy legyen. Ennél szebb, gyönyörűségesebb hivatás nincs. Az Ember célja a földön az ajándékokat osztó, maga is ajándékká váló Isten képére és hasonlatosságára átalakulni, ajándékká, áldássá válni.”

Forrás: Horváth Achilles OFM/Ferences Sajtóközpont

Fotó: Pexels.com

Magyar Kurír