„Valamirevaló vagy!” – Ismét katolikus találkozót tartottak Balatonszemesen

A megjelenteket Borza Miklós plébános és Nagyné Tóth Mónika, a találkozó ötletgazdája köszöntötték, majd Süveges Gergő újságíró, kommunikációs tréner Valamirevaló vagy! címmel tartott előadást, bátorító és elgondolkodtató üzenetet adva a hallgatóságnak.

Nem vagy semmirekellő, s nem vagy mindenre alkalmas! Valamirevaló vagy! A kommunikációs tréner hangsúlyozta, hogy minden ember kapott valamilyen adományt, talentumot. Az adományok különleges képességek, amelyeket Isten ingyenesen, kegyelemből ad Krisztus teste minden tagjának azért, hogy az Egyház növekedését szolgálja vele. Az adományok nem jutalmak, nem a nagyszerűségünk miatt kapjuk, hanem azért, mert Isten úgy gondolta, odaadja nekünk, ingyen. A büszkélkedés helyett fel kell fedezni, meg kell köszönni és használni kell őket.

Isten végtelenségéből fakad, hogy rengetegféle adomány létezik, azonban három csoportot meg tudunk különböztetni: fejlesztő adományok, melyek a közösségünk életét támogatják; hozzájáruló adományok, melyek lelkesítenek és támogatnak; és megújító adományok, melyek az Istennel való kapcsolat megújítását szolgálják.

Honnan tudom, hogy nekem milyen adományaim vannak? Kézenfekvő lenne a válasz, hogy amit örömmel csinálok, arra biztosan van adományom. Ez sajnos nem így igaz. Attól, hogy örömmel énekelek, még lehetek hamis. És ez fordítva is igaz: attól még, mert valamiről azt érzem, hogy kevés vagyok hozzá, nem biztos, hogy nincs hozzá adományom – fogalmazott Süveges Gergő.

Hét lépést ajánlott annak segítségére, hogy megtaláljuk, milyen adományaink vannak.
1. Ima. Tudatosítanunk kell azt, hogy kaptunk adományt, s kérhetjük Istent, hogy mutassa meg, mik a talentumaink.
2. Felkészülés az adományok használatára. Nyitottan és alázattal felkészülünk arra, hogy szolgáljunk.
3. Tájékozódás. Elkezdünk gondolkozni azon, hogy mi minden lehet, ami a Jóisten adománya?
4. Mi az, ami örömet szerez? Ha az adományainknak megfelelő szolgálatot találunk, akkor ez az öröm ott lesz, s ettől még elfáradhatunk, néha fájhat, de ez az öröm továbbra is hajt.
5. Bátran elkezdünk kísérletezni. Nézzük meg, hogy működik-e, vagy sem? Örömet szerez-e, vagy sem?
6. Ellenőrizzük a hatékonyságot. Működik-e, vagy sem?
7. Meghallgatjuk mások véleményét is.

Az előadás ideje alatt a legfiatalabb gyermekeket Kett-féle padlóképes foglalkozással, valamint kézműves programokkal várták a szervezők. A délután folyamán a Fazenda da Esperança közösség missziósai és egy gyógyuló tett tanúságot, melyet szentségimádás követett.

A találkozó szentmisével zárult, melyet Varga László megyéspüspök mutatott be.

Akarsz-e bolondnak tűnni Jézusért? Nekem sikerült! – kezdte prédikációját a főpásztor. Milyen jó lenne, ha sok olyan paptestvér és templomba járó hívő lenne, akit azért nem tartanak normálisnak, mert elüt a többitől, de nem úgy, hogy rossz dolgokat csinál, hanem azért, mert komolyan veszi Jézus Krisztust és az evangéliumot. „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről!” Ez egy keresztény, katolikus életprogram!

Mi lenne, ha őt tennénk az első helyre, s elsősorban őróla akarnánk tudni szinte mindent, s nemcsak meg akarnánk ismerni az Urat, hanem beszélnénk is róla?

Az egyik legnagyobb mulasztása az Egyháznak, hogy nem beszél Istenről. A szentmiséken, hittanórákon igen, de nem téma a hétköznapjainkban az evangélium, Krisztus és Isten.

Mi lenne, ha annyira szeretnénk Jézust, hogy meg akarnánk ismerni? Ha személyes, benső ismeretet alakítanánk ki vele? Ehhez szükség van arra, hogy időt szánjunk rá. Jézus odaad érted mindent, ebben a szentmisében is! Mi lenne, ha megismernénk azt, aki a legjobban szeret bennünket? Aki az életét adta értünk és nekünk? Akkor nem lenne nehéz a föld sójává és a világ világosságává válni. A keresztények közösségei a hegyre épült városok lennének – fogalmazott a főpásztor.

Ha a föld sója akarunk lenni, akkor meg kell engednünk, hogy az evangélium megízesítse az életünket, örömhírré tegye azt, és akkor a világ világosságává válunk.

Minél magasabbra helyezzük Krisztust az életünkben, annál jobban betölti a fénye, szeretete, irgalma a szívünket, és Krisztusra mutató jellé válunk.

Akkor már könnyű lesz bolondnak tűnni Krisztusért, mert eljutunk oda, ahová az apostol: „nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról…”. Legyen így! – zárta prédikációját a megyéspüspök.

A szentmise végén a főpásztor köszönetet mondott Nagyné Tóth Mónikának, aki nemcsak elindította a találkozót, de több mint két és fél évtizeden át össze is fogta annak szervezését, s a jövő évtől átadja a feladatot a fiatalabb generáció tagjainak.

A találkozón a zenei szolgálatot a siófoki plébánia gitáros zenekara végezte.

A bővebb beszámoló IDE KATTINTVA olvasható.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír