„Van értelme vándorlásunknak e világon” – Teremtésvédelem a nyaralás alatt is

„Nem szabad azt gondolnunk, hogy ezek az erőfeszítések nem változtatják meg a világot. Az ilyen tettek valami olyan jót terjesztenek a társadalomban, amely mindig több gyümölcsöt terem annál, mint amennyit észlelhetünk, mert olyan jót hoznak létre e földön, amely mindig – ha olykor láthatatlanul is – igyekszik tovaterjedni. Továbbá az ilyesfajta magatartásformák kialakítása visszaadja saját méltóságunk érzését, nagyobb egzisztenciális mélységhez vezet, és lehetővé teszi annak megtapasztalását, hogy van értelme vándorlásunknak e világon” (Laudato si’ , 202).

Még ha a mindennapi otthoni rutinunkat sikerült is nagyjából mentessé tenni az egyszer használatos műanyagoktól, a nyaralás, utazás kihívások elé állíthat minket. Mivel az élet realitásához illeszkedő, élhető és a mindennapok sodrásában fenntartható hulladékminimalizáláshoz jól bejáratott rendszer kell, ezért bajban lehetünk, hiszen sokszor nyaraláskor pont ettől a kidolgozott rutinsorozatunktól vagyunk megfosztva.

Kis előregondolkodással azonban itt is sokat lehet menteni, főként, ha nem túl egzotikus tájakra utazunk (az egzotikummal hulladékszempontból az a baj, hogy túl sok minden működik máshogy, mint hazánkban, illetve a mienktől teljesen eltérő és más színvonalú hulladékkezelési rendszerekkel, esetleg azok teljes hiányával találkozhatunk).

Eléggé visszás, hogy elutazunk csoda szép helyekre, ahol pihenhetünk, feltöltődhetünk, új élményekkel gazdagodhatunk, miközben életmódunkkal – önfeledt hulladéktermelésünkkel –  tönkretesszük azt a környezetet, amelytől az örömet és a pihenést kaptuk.

Úgyhogy nézzünk körül, mit tehetünk ezen a fronton:

1. Víz

Ha iható és jó ízű, igyunk csapvizet!

2. Étkezés

Ha lehet, próbáljunk piacon vásárolni vászonszatyrainkba (ne feledjük: pékárut, gyümölcsöt, zöldséget lehet saját zsákba venni), a legtöbb településen legalább heti egyszer tartanak valamilyen termelői vásárt. Vidéken sokszor jár tejesautó is, de a helyieket is megkérdezhetjük, nincs-e a környéken olyan gazdaság, ahol ezt-azt beszerezhetünk.

Ha ilyen nem elérhető, akkor először is nézzük meg, hogy van-e szelektált hulladékgyűjtési lehetőség a nyaralás helyszínén (esetleg haza is tudjuk hozni a szelektívet), és annak megfelelően vásároljunk.

A rágcsálnivalót próbáljuk minimalizálni, pékségben beszerezni, vagy kimérve kapható alapanyagból (például magok) magunk elkészíteni!

3. A strandon

Saját műanyag poharat, evőeszközt, textilszalvétát tudunk magunkkal vinni, ez nem túl kényelmetlen, és nem is foglal sok helyet a táskában.

Ha nincs nálunk saját készlet, akkor rendelésnél rögtön kérjünk tartós evőeszközt, és mellőzzük a szívószálat. Minimalizáljuk a papírszalvéta használatát.

A használt egyszerhasználatos eszközöket (tányér, pohár) a helyben elérhető módon, tiszta állapotban szelektáljuk és komposztáljuk. Megkérdezhetjük a büfést vagy a szállásadónkat is, hogy hol van legközelebb szelektív kuka, komposztálási lehetőség. Ha saját nyaralónk van, saját kerttel, akkor még ma állítsunk be egy komposztkeretet.

Csak azt dobjuk a kommunális hulladékok közé, amit nem tudnánk válogatva gyűjteni vagy komposztálni.

4. Tisztálkodás

Ha vásárolnunk kell, akkor a méretgazdaságossági szempontok figyelmen kívül hagyásával válasszuk a normál kiszerelést; a mini adagokat hagyjuk a boltban!

És még egy utolsó tanács: nyaralásnál is fontos szempont a hulladék minimalizálása, de legyünk megbocsátóak magunkkal. Ismeretlen helyre érkeztünk, ismeretlen rendszerek közé. Tegyünk meg mindent, ami az adott helyzetben számunkra élhetően vállalható, mert valóban minden lépés számít, de nem kell, hogy a hulladékfókusz teljesen eluralja saját és főként családunk, gyerekeink nyaralását, és hogy az egyhetes pihenésből egyhetes szelektívkuka-kereső nyomozás legyen. Legyünk éberek a lehetőségekre, használjuk ezeket tudatosan, de ne erőltessük mindenáron. Otthon, a rendes rutinunkba visszatérve úgyis újra visszaáll a rend…

„A szabadon és tudatosan megélt mértéktartás felszabadító. Ez nem kevesebb élet, nem gyengébb izzás, épp ellenkezőleg. Valójában azok élveznek és élnek meg jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal, hogy innen-onnan csipegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs. Az ilyenek megtapasztalják, mit jelent értékelni minden egyes személyt és minden dolgot, megtanulnak kapcsolatba lépni a legegyszerűbb valósággal is, és tudnak örülni neki. Így képesek csökkenteni a kielégítetlen igényeket, korlátozni a fáradságot és a megszállottságot. Lehetséges az, hogy kevésre legyen szükségünk és nagyon éljünk, főképp akkor, ha képesek vagyunk megtanulni, hogy más dolgokban leljük örömünket; ha megelégedést találunk a testvéreinkkel való találkozásokban, a szolgálatban, karizmáink kibontakoztatásában, a zenében és a művészetben, a természettel való kapcsolatban. A boldogság megkívánja, hogy korlátozni tudjuk bizonyos igényeinket, melyek elkábítanak minket, és így készek legyünk az élet kínálta sokféle lehetőség megragadására” (Laudato si’, 223.).

További ötleteket ITT olvashatnak.

Forrás: Pécsi Egyházmegye; Teremtésvédelem.hu

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír