„Várjuk Putyint egy békepalacsintára” – Beregsurányban Csaba atya ezer palacsintát süt naponta

A tiszaszigeti plébános eddig nagyjából 150 rendezvényen vett részt csapatával, összesen körülbelül félmillió palacsintát sütöttek. „A menekülteknek, gyerekeknek és a segítőknek is szerettünk volna kedveskedni. Szerdán este 300 palacsintát sütöttünk, aminek nagyon örültek mindannyian.

Este fél hatkor érkeztünk, fél nyolckor kezdtünk sütni a beregsurányi plébániaépületben. Ma már minimum ezer palacsintával készülünk,

abból nemcsak ide, hanem a tarpai gyűjtőpontra is viszünk” – ismerteti a terveket Gyenes Csaba.

A plébános csapatába 40-50 fő tartozik, több Guinness-rekordot is felállított már velük. „A csoportos 24 órás palacsintasütés Guinness-rekordját mi tartottuk 33 ezer darabbal, amit Kevermesen sütöttünk. Dunaföldvár megkeresett minket, mert szerették volna a rekordot megdönteni. Elfogadtuk a meghívást, ott 48 ezer sült ki 24 óra alatt 1300 kilogramm lisztből.” A Guinness-rekordok felállítása is mindig valamilyen jótékonykodáshoz kötődik, például iskolák javára ajánlják fel a kész palacsintákat. Rengeteg jószándékú ember adja össze a nyersanyagot vagy a pénzt, amiből megveszik a hozzávalókat és a tölteléket.

A mostani önkéntes alkalomra is jöttek segítők. „Én maradok, még nem tudom, meddig, amíg tudok” – mondja Gyenes Csaba. Sokan azt gondolhatnánk, elég lenne egy papnak imádkoznia a békéért. Ő nem marad meg az imánál, hiszen „imádkozni minden pap tud”. Látva a háború szörnyűségei elől menekülőket, hozzáteszi: „Szeretettel várjuk Putyin urat és a tanácsadóit a béke jegyében egy palacsintapartira.”

A beregsurányi plébánián már gyülekeznek csapatának a tagjai, nők és férfiak, hogy kora délután belefogjanak a hatalmas mennyiségű palacsinta sütésébe. Asztalokat hoznak egy terembe, gázpalackokat, mindegyikre két kétplatnis rezsót kapcsolnak. Közben hatalmas dézsákban keverik frissen a tésztát.

Egy ilyenben most 18 kilogramm lisztből és 60 tojásból készül keverőgéppel az alapanyag. Közben mások ládákban hozzák a lekvárokat.

Gyenes Csaba az épület udvarán azt is elmondta, 24 sütővel fognak sütni, újakat is beszereztek.

Csodálkozom, hogyan alakult ki ennek a monumentális palacsintasütésnek a szokása, mire elmondja: „Az első nagy palacsintasütés 2001-ben volt árva gyerekek számára. Akkor 3085 darab készült 24 óra alatt. Ezután elkezdett szerveződni egy kis csapat hittanosokból, barátokból, ismerősökből, akikre számíthatok. Ha hat–nyolcezer palacsintát kell megsütnünk, akkor általában huszan elmegyünk.” Évente nyolc-tíz rendezvényre hívják őket, de most maguk ajánlották fel, hogy szívesen jönnek ezzel a gesztussal segíteni. „Tegnap a segítők között volt olyan, aki több mint 500 kilométert utazott. Csongrád és Békés megyéből is érkeztek busszal vagy autóval. Tiszasziget mellett van Újszentiván és Kübekháza, onnan is jöttek barátaink.

Gyenes Csaba 1999 óta pap. Hogyan lehetséges, hogy egy pap palacsintát süt? Hogyan fér össze ez a két, látszólag ellentmondásos dolog? A plébános felidézi a történetet, ami egészen 1992-re nyúlik vissza. Ugyanis akkor voltak a makói cserkészekkel Dömösön táborozni. A főszakácsuk idősebb Ferenczi Károly volt, akit reggel, a kirándulás előtt megkérdeztek, mit fog nekik sütni. „Mondta, hogy palacsintát. Mi kinevettük, mert Karcsi bácsi mindig poénkodott.” A Rám-szakadékba indult a társaság, de eltévedtek. Kimerülve, elcsigázottan értek vissza. Több száz palacsinta várta őket egy nagy halomban.

„Ezt meg kell tanulni, mert ez a világ legjobb dolga” – gondolta Gyenes Csaba. Belekezdett hát a palacsintasütés mesterségének elsajátításába. Először két-három sütővel próbálkozott, később megtanulta a fortélyokat. Példaképe, Karcsi bácsi 1997-ben meghalt, így ő nem láthatta már Gyenes Csabát palacsintát sütni, aki „átvette a stafétát” tőle, és ezzel egy különleges kötődés alakult ki.

A papság és a palacsintasütés megférnek egymás mellett – folytatja a plébános –, olyan ez, mintha vajas kenyeret kenne valaki, vagy főzne egy paprikás krumplit, vagy mintha elvinné autóval az orvoshoz a szomszédját, vagy kölcsönadná a fűnyíróját. Számomra ez ugyanaz.”

Papként még egyelőre nem fordulnak hozzá a menekültek, de nyitott a lelki beszélgetésre vagy a papi szolgálat hagyományos formáira itt is.

Gyenes Csaba 2018 óta plébános Tiszaszigeten, előtte Békés megyében szolgált. „Mire megérkeztem, tudták a hívek, hogy »palacsintakirályt« kapnak plébánosnak. A mai világban gyorsan terjedt ennek a híre. Gyereknapokon és gyerektáborokban ott is évente többször sütünk, mint ahogy Újszentivánon, Kübekházán is.

Szombattól itt, Beregsurányban egyelőre úgy tűnik, nem lesznek segítőim, úgyhogy várom őket.”

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír