„Veled van az Úr” – Lóczi Tamás spirituális elmélkedése a 41. Egerszalóki Ifjúsági Találkozón

A beszédében Lóczi Tamás Szűz Mária korát vette górcső alá, és elmondta: az élet teljesen más most, mint Mária életében volt, rengeteg dolog elválaszt bennünket a felszínen. De valójában éppen az ellentéte az igaz: Máriának ugyanúgy voltak tervei, vágyai, kihívásai, mint nekünk, Isten azonban felülírta hétköznapi elképzeléseit, életébe lépve. Ez azért történhetett meg, mert élő kapcsolata volt Istennel! Mi vajon mennyire tudjuk felülírni terveinket? – tette fel a kérdést. – A természettel, világgal szemben csökkent a kiszolgáltatottságunk, kényelmesebbek lettünk, s kevésbé rugalmasak. Ezért nem ismerjük fel sokszor Isten szándékát, s nem vagyunk hajlandóak változtatni?

Mária visszakérdez az angyalnak, aki megszólítja. Azt mutatja, hogy szabad kérdéseket feltennünk Istennek is, mert élő szereplője életünknek. A Szűzanya zavarba jön, megijed az angyal megjelenésekor, megrendíti a találkozás, ám a küldetést megkapva bizonyosságot mutat, megerősíti elhatározását. Mária meghallotta az Úr szavát, mert megtanult figyelni és hallgatni – ebből is tanulhatunk.

Észre kell vennünk másokat, meghallani a hangjukat, s ehhez kitartás is kell, hogy ne nyomja el a világ zaja.

Korunkban jellemző, hogy mindent azonnal közzéteszünk a világhálón, nincs ilyen értelemben magánéletünk, intimitásunk, olyan, ami csak a miénk. Isten külön álmot bocsájtott Józsefre, hogy elmondja terveit – folytatta Lóczi Tamás spirituális. –

A folytonos posztolás és a megosztások nézegetése magában hordozza az összehasonlítgatás csapdáját.

Ezért fontos a lelki vezetés, mert ez egy védett környezeten belüli megosztás. Mária elsietett Erzsébetnek segíteni, meglátta a nagyobb szükséget. Nem magára gondolt, s azért is ment, hogy együtt örüljenek. Mária fontos erénye az is, hogy mert a háttérben maradni.

A találkozó mottója – „Veled van az Úr” – azt is mutatja, hogy nemcsak az Úr volt Máriával, hanem Mária is az Úrral. Ha ezt szem előtt tartjuk, nem leszünk „érzelemkeresztények”, akiknek az a fontos, hogy jól essen valami.

Istenhez kell kötődnünk, tudva, hogy a szenvedésnek, nélkülözésnek, megpróbáltatásnak megvan a szerepe az életünkben, formál bennünket.

Nyilvánvalóan mindenki tudja nyolcadikos kora óta, hogy a gyémánt a szénnek az allotróp módosulata, és csak kristályszerkezetben különbözik tőle, mert tetraéderes szerkezetben egy atomrácsot alkot. De milyen érdekes, hogy ugyanabból az anyagból áll, mint a grafit, meg a szén, amit bedobunk a kályhába! És az egyikért meghal a fél világ, a másikat meg csak kidobjuk. És mi kell hozzá, hogy a szénből gyémánt legyen? Óriási nyomás, nagy hőmérséklet, meg pár millió év. Tehát idő, nyomás, meg hő. De ugyanez kell a lelki életben is, hogy valami alakuljon. Mi akarsz maradni? Fekete grafit, vagy pedig vállalod a gyémánt keménységét? Az Isten érted küzd. És te is küzdesz érte, meg a többiekért? – fejezte be előadását Lóczi Tamás.

Délután Ailer Gellért, a Redemptoris Mater Missziós Szeminárium rektorhelyettesének tanúságtételét, elmélkedését hallgathatták meg a résztvevők. A lelkipásztor az első angyal és az első asszony közötti párbeszédet idézte fel, Lucifer és Éva történetét, amikor az ördög lépre csalja az embert, Isten iránti kételyt keltve.

Életünkben tapasztaljuk, hogy szívünkben van egy hely, amit csak Isten képes betölteni, csak ezt nehezen tudatosítjuk.

Egy másik „angyalos” történet, amikor Gábriel Máriával találkozik, s elhangzik a Szűzanya igenje. Amikor Jézus Krisztust hirdetjük, mi is úgy megyünk mások közé, mint az angyalok, s nekünk is ki kell mondanunk az igent újra és újra.

Ailer Gellért személyes történetein keresztül szólt hivatástörténetéről. Mint mondta, édesanyja építette, erősítette Istennel való kapcsolatát, a neokatekumenális út lelkiségén keresztül, mely egész családját megváltoztatta. Úgy fogalmazott: tragédiák sora, hozzátartozók halála is az örök élet hitét mélyítette. A katonaság után bankban kezdett dolgozni, kényszerűségből, s közben rájött: ennél többre teremtetett. 1997-ben a párizsi világifjúsági zarándoklaton kapta a meghívást Istentől, s lett pappá.

Ezt követően Nagy Krisztina egyetemi hallgatót hallgatták meg a fiatalok, aki Ferenc pápa előtt tehetett tanúságot hitéről a Szentatya budapesti látogatásakor. Mint mondta, nagy családban nevelkedett, most szerzett diplomát. Élete során hozott döntéseiről szólva úgy fogalmazott: igyekezett mindig a szívére hallgatni. Dicsőítő koncert formájában tolmácsolta gondolatait a hálaadásról, Isten szeretetéről, a hit megtartó erejéről, a Szentírásról.

Szentmise, majd élőszereplős keresztút zárta a második napot.

Szöveg: Bérczessy András

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Balogh Ferenc

Magyar Kurír