„A világ karácsonyi fényben tündöklik”– Újévi liturgiák egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az új esztendő első napján Debrecenben, Szent Anna-székesegyházban mutatott be ünnepi szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök. Első csütörtök révén a hagyományok szerint a Szent László imaszövetséggel közösen új papi és szerzetesi hivatásokért is imádkoztak a hívek.

Szentbeszédében a debrecen-nyíregyházi főpásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy az újév kezdete különösen alkalmas idő a megállásra és a szemlélődésre. A betlehemi jászolnál – akárcsak a pásztorok és a bölcsek – rácsodálkozhatunk Isten gyöngéd szeretetére, aki nem ítélőként, hanem Megváltóként jött közénk. Palánki Ferenc hangsúlyozta: az új esztendőt nem pusztán fogadalmak és elhatározások mentén érdemes elkezdeni, hanem azzal az imádsággal, hogy Isten kegyelme segítsen bennünket egymást jól szeretni.

A prédikáció központi gondolata volt a valódi, evangéliumi boldogság kérdése is. A püspök rámutatott:

a boldogság nem az érzések vagy az élethelyzetek változékonyságától függ. Mária példája arra tanít, hogy a belső béke és az öröm a létezéshez, az Istennel való élő kapcsolathoz, a szív állapotához kötődik, és nem a külső körülményekhez.

A megyéspüspök arra buzdította a híveket, hogy az új esztendőben tudatosan figyeljenek arra, mit engednek be a szívükbe, és milyen szavakkal, tettekkel fordulnak mások felé. Ha az Istennel való kapcsolatunkat ápoljuk, és ebből fakadóan élünk, akkor áldássá válhatunk környezetünk számára.

A főpásztor homíliája ITT visszahallgatható.

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

 Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Újév napján, Szűz Mária istenanyaságának ünnepén Erdő Péter bíboros, prímás az esztergomi bazilikában bemutatott ünnepi szentmisén a béke üzenetét állította homíliája középpontjába.

A keresztény hit szerint Jézus Krisztus nemcsak a béke hirdetője, hanem – Mikeás próféta szavai szerint – Ő maga a béke. A bíboros hangsúlyozta: ez a béke létezik, és bennünk akar lakni.

 

Szelíd erejével képes megvilágítani és kitágítani az emberi értelmet, ellenáll az erőszaknak és legyőzi azt. A béke nem múló állapot, hanem az örökkévalóság felé mutat: míg a rossznak azt mondjuk, hogy „elég”, addig a békének azt suttogjuk, hogy „örökre”.

Erdő Péter  XIV. Leó pápa újévi üzenetét idézve rámutatott: a sötétség és a világosság közötti ellentét nem pusztán bibliai kép, hanem a jelenkor tapasztalata is. A világosság meglátása és a benne való hit szükséges ahhoz, hogy az ember ne süllyedjen el a sötétségben.

A bíboros szerint a békéért imádkozni és dolgozni nagy feladat, de ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül. A feltámadt Krisztus békéje ma is képes áthatolni minden akadályon, és azok tanúságtételén keresztül válik láthatóvá, akik kitartanak mellette.

Homíliája végén Erdő Péter bíboros Krisztus közelségét, a személyében közénk jött békét kérte az új esztendőre mindannyiunk, Európa és az egész világ számára, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását kérve.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

*

Győri Egyházmegye

Január 1-jén Veres András mutatott be újévi szentmisét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Ez a világ csak Isten szándéka szerint alakulhat jól. Attól függ a jövőnk, hogy mennyire tudunk Isten akaratára figyelve élni. Alapvető emberi vágyunk, igényünk a boldogság elérése. Pál apostol tanítása egyértelmű: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” (Róm 12,2). „Keressük a boldogságot a Krisztus által mutatott úton! Isten a történelem ura, aki még azt is javunkra tudja fordítani, amit mi, emberek elrontunk” – fogalmazott újévi prédikációjában Veres András. Jézus, az Isten Fia, aki közénk jött, segít bennünket, hogy megtaláljuk a helyes utat, és rátaláljunk a mindnyájunk által vágyott boldogságra. A keresztény ember nem emberi erőtől, nem a fegyverektől, nem valami emberi hatalomnak a megnyilvánulásától várja a jövő jóra fordulását:

a keresztény remény Isten hűséges szeretetébe vetett feltétlen bizalom. Isten, a mi Teremtő Atyánk, mindnyájunk javát, boldogulását akarja.

 Jézus arra bátorít bennünket, hogy bízzuk életünket a Teremtő és Gondviselő Istenre. Minden megkeresztelt ember feladata, hogy megtanulja élni és hirdetni az evangéliumot, építeni Isten országát. Miközben másoknak hirdetjük, életünkkel tanúsítjuk, egyre mélyebben meg fogjuk érteni mi is, hogy mi az élet igazi célja, mi lehet az, ami az embert boldoggá teheti. 

A Szűzanya hűséges segítőnk, közbenjárónk Istennél.  Ő megmutatja nekünk az utat, hogyan tudjuk Krisztust követni. Mária szívébe véste a pásztorok szavait, és gyakran elgondolkodott rajtuk (vö. Lk 2,16–21). Ez a mi feladatunk is.

Ha nem Istenre, nem a krisztusi evangéliumra figyelünk, eltévedünk ebben a világban.

Cselekedjünk mi is hasonló módon, mint a Szűzanya. Gondolkodjunk el újra és újra Isten üzenetéről, s akkor egészen biztosan életünk rendben fog haladni.

A főpásztor szentbeszéde zárásaként Bódás János református lelkész Elveszíthetetlen öröm című versét adta lelki útravalóul az új esztendőre a Győri Egyházmegye hívő közösségének.

A beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Ábrahám Kitti

*

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

A kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be újév napján az ünnepi szentmisét.

Az érsek beszédének kezdetén három szó fontosságát emelte ki: új, boldog, békés. Az új esztendő 365 napja egy kártyanaptáron a tenyerünkben elfér, ez jelzi a küldő időt, a boldogság és a béke, a belső idő már rajtunk múlik. A mi feladatunk, hogy az üdvösség ideje legyen, és ne sodródás a napokkal.

Az érsek az első olvasmányhoz kapcsolódóan az áldás jelentőségét húzta alá, majd a szentleckéhez kapcsolódóan kiemelte Szent Pál tanítását a megtestesülésről: az Úr előkészítette népét Fia érkezésére, aki emberi testet és természetet öltött, felvéve sorsunkat. A második isteni személy asszonytól született, így az újév napjának központi tanítása is Mária istenanyaságáról szól.

Bábel Balázs ezután a jövendőről elmélkedett. Az ember időhöz kötött távlatokba gondolkodik: tervek, távlatok adnak újabb mérföldköveket. Amikor Jézus a jövőről beszél, akkor önmagához köti, hogy újra el fog jönni. Az emberiség legteljesebb jövője az, ha erre az eseményre készen áll. Ez nem rettegést jelent, ennek a várakozásnak a lelkiismeret nyugalmában eltöltött időnek kell lennie.

A világ minden kérdését és baját nem tudjuk megoldani, de mindig végig kell gondolnunk, Jézus mit tenne a helyünkben.

A főpásztor kitért két fontos eseményre az előttünk álló évben: az egyik a mohácsi csata 500. évfordulója, mely meghatározta hazánk sorsát, és különösen a kalocsai érsekség életét. Tomori Pál kalocsai érsek életét vesztette a küzdelemben, az érseki szék pedig 180 évre üresen maradt. Szinte teljesen elnéptelenedett a terület, és a semmiből kellett talpra állnia. Az újrakezdés reménye erőt adhat az előttünk álló nehézségekhez. A másik fontos esemény 400 éve történt, ekkor jelent meg Pázmány Péter támogatottjának, Káldi Györgynek a katolikus bibliafordítása. Kevesen tudják, hogy Káldi György fordítását a nyelvújítás folyamán Kazinczy Ferenc komolyan felhasználta, amikor kereste az új szavakat. Mai magyar nyelvünk fejlődéséhez egy protestáns nyelvész, Kazinczy Ferenc éppen Káldi György katolikus fordítását erőteljesen használta – mutatott rá Bábel Balázs érsek.

„Az új esztendő idejét úgy kell felfogni, mint talentumot. Képességet, melyet Isten ad. A legsúlyosabb kincsünk. Nincs értékesebb az időnél. Ha valakinek ideje van, akkor sok jót tud tenni. Ha elrontotta az életét és ideje van, akkor jó útra térhet. Ezért is fontos az idő jó felhasználása, hiszen Isten ajándéka, amellyel élni kell” – hangsúlyozta.

Fotó: Koprivanacz Kristóf

*

Miskolci Egyházmegye

Az új esztendő első napján Orosz Atanáz püspök a miskolc-belvárosi Nagyboldogasszony görögkatolikus székesegyházban mutatott be Szent Liturgiát. Az elhangzott evangéliumi szakasszal összefüggésben arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy a mai ember is könnyen „elveszítheti” Krisztust – éppen úgy, ahogyan Mária és József tették a tizenkét éves Jézussal (vö. Lk 2, 40-52). Hangsúlyozta: „Jézust el lehet veszíteni – és nem kisebb személyek, mint az ő szülei is így jártak egyszer.” Ugyanakkor a templom ma is a Jézusra való rátalálás kitüntetett helye: „Az új év első napján határozzuk el, hogy keressük, és megtaláljuk megváltó Jézusunkat ott, ahol az Atya dolgaiban jár, Atyjának templomában.”

Felidézte a Nagy Szent Bazil alakját is, aki ugyancsak fontos szereplője az ünnepnapnak a görögkatolikus egyházban. Amikor az ifjú Szent Bazil számos tudomány birtokában Athénból hazaérkezett, rádöbbent, hogy felfuvalkodottságában elszakadt a lényegtől, elszakadt megváltó Krisztusától. Ezért is rögzítette később sok-sok írásában, hogy nem lehet egyszerre sok mindent csinálni, mert időt, energiát kell szánni az Istennel való kapcsolatra, szétszórtság és csapongás nélkül. „Nagy gonddal kell megőrizni a szívünket, hogy soha el ne feledjünk Istenre gondolni” – írta követőinek. „Ahogy a csecsemő ragaszkodik anyjának kebléhez vagy átöleli édesanyja nyakát, nekünk is úgy kellene kötődnünk Isten emlékéhez, vagyis az ő folyamatos jelenlétéhez”. Nagy Szent Bazil azt kéri, hogy merjünk a csapongó elménknek is határt szabni és lehetőséget biztosítani arra, hogy újra megtaláljuk a mi Jézus Krisztusunkat.

Végül Atanáz püspök kívánta a jelenlévőknek és távol lévő családtagjaiknak is, hogy az új esztendő boldogságának titkaként az Istenszülő Szűz, a székesegyház védőszentjének közbenjárására találják meg újra a megváltó Jézust, s ha megtalálták, akkor merjék újra meglátogatni, keresni Őt, és ragaszkodjanak hozzá mindhalálig.

A teljes homília IDE kattintva olvasható.

Fotó: Miskolci Egyházmegye

*

Pannonhalmi Főapátság

Január elsején a pannonhalmi bazilikában Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát mutatott be ünnepi szentmisét, A tanítást Ontko F. Henrik OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanára mondta.

Az ünnepi homília a reménység és az isteni ígéretek beteljesülésének témáját járta körül. Az igehirdetés középpontjában Szűz Mária alakja állt, akit a szónok a „reménység tanújaként” állított  a hívek elé, hangsúlyozva, hogy Mária nem csupán történelmi szereplő volt, hanem az Egyház és mindannyiunk örök mintaképe, aki a bizonytalanságok ellenére is teljes bizalommal mondott igent Isten hívására.

A tanítás rávilágított, hogy Mária istenanyasága messze túllépett a biológiai kiváltságon: a hit egyértelmű válasza volt. A Szűzanya élete a várakozás és a beteljesülés feszültségében telt, hite pedig mindvégig rendíthetetlen maradt. Kiemelte Mária belső figyelmét, amellyel „szívében megőrizte és elgondolkodott” a történteken, példát adva ezzel a mai embernek is, hogy miként ismerheti fel Isten működését az események mögött.

A szentbeszéd külön hangsúlyt fektetett a remény jelentőségére. Henrik atya rámutatott:

a keresztény reménység nem egyfajta alaptalan optimizmus, hanem a Krisztus feltámadásából fakadó bizonyosság.

Mária azért válhatott e remény hiteles tanújává, mert teljes mértékben átadta magát az isteni akaratnak. „Istenanyasága a változást, a megújulást vágyó emberi természetünket szólítja és érinti meg.

Ő reménységünk tanúja, aki magán viseli a régi ember és a már megújult ember vonásait is: lelkünk sóvárgását, testünk és természetünk vajúdását, ahogyan az új ember – az új Éva – reményhordozó vonásait is.

És ahogyan ezt a mai betlehemi csendéletet szemléljük, nemcsak Mária élete elevenedik meg, hanem a mi belső világunk is mozgásba jön. Mert

Mária Istenanyaságának ünnepe bizonyosság, hogy életünk minden pillanata, fejünk minden hajszála Istenben van elrejtve, Aki megsokszorozza örömünket, sebeink pedig benne nyernek gyógyulást”

– zárta szentbeszédét Ontko F. Henrik OSB

A beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható, a szentmise IDE kattintva visszanézhető.

Fotó: Pannonhalmi Főapátság YouTube-csatornája (képrnyőkép)

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Szűz Mária, Isten Anyja főünnepén Spányi Antal megyéspüspök mutatott be szentmisét a székesfehérvári Szent István-székesegyházban. A főpásztor arra buzdította a híveket, hogy hálával és bűnbánattal a szívükben, felemelt fejjel induljanak az új esztendőnek. Hangsúlyozta: Isten szeretete és irgalma által lehetőségünk van új életet kezdeni, ehhez azonban le kell tennünk a bűnt és az elmúlt év minden terhét Krisztus keresztjéhez. Emlékeztetett a hit melletti bátor kiállás fontosságára a világban tapasztalható közömbösség és gonoszság ellenére is. Példaként Szűz Máriát állította a közösség elé, aki alázatos „igenjével” és rendíthetetlen hitével megváltoztatta az emberiséget. „Nem kell félnünk, mert Ő pártfogónk, oltalmával és szeretetével kíséri életünket” – fogalmazott.

A keresztény ember nem tehet mást, minthogy a békét akarja és a békét szolgálja, mert Isten a béke Istene, és Mária a Béke Királynője. 

„Legfőképpen azonban saját szívünk és lelkünk békéjéért tehetünk, hogy ne a gyűlölködés, a harag, a számontartott sértések világában éljünk, hanem tudjunk ezeken fölemelkedni, és Krisztus békéjét hordozni, sugározni a világba.

Adja az Úr, hogy ebben az esztendőben elmélyüljünk a hitben, és ez a hit teremjen cselekedeteket, elmélyültebb imádságot, szentségekhez járulást, szentmisén való részvételt, a szent iratoknak, az evangéliumoknak az olvasását. Segítsen bennünket, hogy testvérként tekintsünk egymásra, és így próbáljuk meg szeretni egymást.

Segítsen ebben bennünket az Úr, aki kegyelmében oltalmaz, támogat, és segítsen Mária, aki édesanyai szeretetével véd, erősít bennünket” – zárta gondolatait Spányi Antal püspök Szűz Mária istenanyaságának ünnepén.

A beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható, a szentmise IDE kattintva  visszanézhető 

Fotó: Kovács Kornél

*

Szombathelyi Egyházmegye

Szűz Mária, Isten anyja ünnepén a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban délelőtt Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök, este Székely János megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatott be szentmisét.

Székely János szentbeszédét egy régi, reggeli csángó imádsággal kezdte, és felidézett egy régi csángó hiedelmet, mely szerint az asszonyok karácsonykor az égre tekintve látták, hogy az ég megnyílik, és benne Jézus bölcsője ring. A püspök rámutatott: ami karácsonykor történt, annak kozmikus és világtörténelmi jelentősége van.

Isten szíve tárult fel, a világmindenség titka: Isten szeretete áradt ki a világra. Azóta a világ karácsonyi fényben tündöklik.

És ha van hozzá szemünk és szívünk, akkor ebben a fényben élhetünk.

Mennyire jó volna, ha a karácsony nemcsak szép érzéseket jelentene, hanem tanulnánk is a betlehemi gyermektől, Istentől, az Ő szívétől!

Megtanulhatnánk például, hogy ne ítélkezzünk, hogy alázatosak legyünk, vagy az igazi erőt, ami nem az erőszak, hanem a szeretet ereje. Az emberi szívet egyedül Isten tudja megtölteni, mert a földi dolgok végesek és sebzettek. Jézus megtanít arra, hogy a kereszt felemel. Jézus taníthatja meg az emberiséget a békére.

Az újév arra hív mindannyiunkat, hogy mondjuk ki a köszönet szavait, tegyük meg a szeretet cselekedeteit, amíg időnk van rá. Az újév arra is hív, menjünk oda a szeretet forrásához, Jézus Krisztushoz, és merítsünk belőle.

A szentmisét követően papi és szerzetesi hivatásokért tartottak szentségimádást.

A beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható, a szentmise IDE kattintva visszanézhető.

Fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Kiemelt fotó: Koprivanacz Kristóf/Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Magyar Kurír