„Vissza a Nagyasszonyhoz!” – Hetvenöt éve zárult a Mindszenty bíboros vezette Boldogasszony Éve

Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros nagyon más háttérrel rendelkezett, mint a legtöbb magyar püspöktársa. Nem volt magas képzettsége és nem jött tehetős vagy előkelő családból.

Szüleitől a népi vallásosság gazdag hagyományaira épülő lelkiséget kapta életre szóló örökségül, melynek legszemélyesebb része a Mária-tisztelet volt.

1944-es veszprémi püspöki kinevezésének előkészítésével Mikes János püspök és Angelo Rotta pápai nuncius a kimagasló zalaegerszegi lelkipásztori munkáját értékelték. XII. Piusz pápa a katolikus közösség védelmét kérte tőle 1945-ben az esztergomi érseki kinevezéssel, ami a kiépülő kommunista diktatúra árnyékában a vértanúság vállalását jelentette. Mindszenty József a maga sajátos módján teljesítette ezt a küldetést. Hivatásgyakorlásának fontos részét képezte az Egyház jogainak védelme, az üldözött társadalmi csoportokért és a magyar nemzet szabadságáért való kiállás. Személyiségét, közösségi és történelemformáló hatását mégis sokkal jobban megismerhetjük főpásztori szolgálatán keresztül.

Már püspökké szentelése után, a háborús 1944-ben megkezdte rendkívül aktív plébánialátogatásait. Fontosnak tartotta a hívőközösségekkel való személyes találkozást, hogy közelről megismerhesse nehézségeiket. Figyelmével nagyon könnyen megtalálta az utat az egyszerű emberek szívéhez. Népközeli személyisége miatt voltak, akik „parasztpüspöknek” gúnyolták. A háború legnehezebb időszakában puritán életvitelével vállalt sorsközösséget, jószolgálati munkájával pedig igyekezett enyhíteni a magyar nép szenvedéseit.

Az engesztelés – mai szavakkal az egymás iránti felelősség- és áldozatvállalás – volt az egyik legfontosabb főpásztori célkitűzése.

Ebben igyekezett jó példával elöl járni. Veszprémi püspöki szolgálatának történelmi értékű részét képezte nyilasellenessége, az értelmetlen háború befejezését célzó erőfeszítései és a zsidó népirtás erkölcsi elítélése. Ezért tartóztatták le 1944 novemberében.

Esztergomi érsekként új egyházmegyéjében, figyelmét az egész országra kiterjesztve folytatta a Veszprémben megkezdett főpapi szolgálatot. Ehhez társult 1945-ben az éhező Budapest megsegítése, és ezzel párhuzamosan a fővárosi missziós tevékenység és a főpásztori jelenlét erősítése. A lelkipásztori szolgálat nagyobb hatékonysága érdekében kezdeményezte a túl nagy plébániák területi felosztását. Az engesztelés számára nem csupán egyetlen lelkiségi irányzat felkarolását jelentette, ő sokkal tágasabban értelmezte a vallási szolidaritást és buzgóságot. A Mária-tisztelet, a magyar szentek tisztelete, a népmissziók, a népi vallásosság különböző formái, a háború utáni bűnbánatgyakorlás és hálaadás szükségességének hirdetése, a katolikus társadalmi jelenlét, a vallásos szülők megszervezése, a fiatalok és a munkások iránti megkülönböztetett figyelme és főpásztori gondoskodása, a nemzetközi karitásztevékenysége mind-mind a rábízott közösség megerősítését szolgálták.

A Sziklatemplomban felkarolt fatimai ájtatosságok, a Városmajorból Máriaremetére indított gyalogos zarándoklatok, húsvétkor a Szent Imre-templom körül vezetett népes feltámadási körmenet, augusztus 20-án a több százezres Szent Jobb-körmenet olyan új szertartáselemekkel, mint a munkaeszközök Hősök terei megáldása, valamint a főpásztor rendszeres fővárosi jelenléte az akkor még nem székesegyházként működő Szent István-bazilikában – ezek csak a leglátványosabb példái főpásztori aktivitásának. Mindeközben a politikai légkör egyre szorongatóbbá vált. A bíboros és a püspöki kar megfigyelése már 1946-ban megkezdődött. A megfélemlítés szándékával ebben az évben zajlottak az első koncepciós eljárások papok és szerzetesek ellen.

A magyar katolikusság napról napra új kihívásokkal kényszerült szembenézni. Az egyik ilyen volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc centenáriumának a munkáspártok által tervezett egyoldalú és kommunista propagandacélokat szolgáló ünneplése. Amikor a bíboros vezette püspöki kar és az Actio Catholica vezetői ezekről a tervekről értesültek, merész elhatározást tettek: 1947. augusztus 15. és 1948. december 8. között meghirdették a Boldogasszony Évét. Mindszenty József, hogy felkészüljön erre a különleges engesztelő imaévre, 1947-ben részt vett a kanadai Mária-kongresszuson. Az imaév logója a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolta, szép utalásként az 1848-as honvédzászlókra, melyek hátoldalán az államcímer helyén mindig a Patrona Hungariae alakját jelenítették meg.

A rendkívül jól szervezett imaév során lehetőség kínálkozott a helyi vallási események széles körű, közösségi megünneplésére, egyúttal a fenyegető történelmi helyzetben a legfontosabb egyházi és nemzeti célok összekapcsolására. Hasonló közösségi erőt a kommunista diktatúra időszakában és azzal szemben kizárólag a lengyel katolikus egyház tudott felmutatni, ahol ennek a katolikus társadalmi kiállásnak évszázados hagyományai voltak. A magyar Mária-év központi rendezvénye volt a Budapesten megrendezett Nemzeti Mária Kongresszus, utána hétről hétre újabb templomokba vitték tovább a „Mária-imastafétát”.

A bíboros sok vidéki és fővárosi helyszínen személyesen vezette az ünnepséget vagy szentbeszédet mondott: Esztergom (három alkalom), Csongrád, Szombathely, Máriaremete, Eger, Balassagyarmat, Budapest (27 alkalom), Vác, Csobánka, Sátoraljaújhely, Gyula, Márianosztra, Törökszentmiklós, Makó, Máriagyűd, Baja, Zalaegerszeg, Celldömölk, Bodajk, Pálosszentkút – ezek az ő „Mária-útjának” állomásai.

A rendezvényekre 1947-ben még viszonylagos nyugalomban, az 1948. év folyamán már csak hatósági korlátozások mellett kerülhetett sor. A vallásszabadság sorozatos megsértése ellenére az imaév 75 évvel ezelőtti lezárultakor a résztvevők számát 4 millió 600 ezer főben állapították meg. 1948 decembere azonban már a bíboros közelgő, karácsonyi letartóztatásának ideje.

Mégis, a Boldogasszony Éve mérlege és jelentősége túlnőtt önmagán, és a vallásos – nem csak katolikus – társadalom számára olyan erőtartalékot jelentett, melyből az üldöztetés idején sokan és sokat merítettek.

Amikor 2007-ben Csongrádon a Tiszai Mária-napok 50. évfordulóját, Makón 2022-ben Maros-menti Mindszenty-napokat rendeztek, idén Zalaegerszegen a Zalai Mária-kongresszus 75. évfordulóját ünnepelték, az imaév máig megőrzött közösségi emlékének megható jeleit tapasztalhattuk, melyek összefonódtak a tiszteletreméltó bíboros életszentségének élő örökségével.

A máriás főpásztor égi közbenjárása segítsen ma is „vissza a Nagyasszonyhoz, vissza a magyarság életforrásaihoz!” (1947. augusztus 15., magyar püspöki kar)

Fotó: Mindszenty Alapítvány

Magyar Kurír