A búcsú napján a római katolikus szentmisét követően Janka György tartott katekézist A magyar görögkatolikusok útja a Görögkatolikus Metropólia 10. évfordulójáig címmel a kihelyezett tábori oltárnál, a görögkatolikusság történetének öt nagy szakaszát ismertetve – az ungvári unió előtti előzményektől kezdve, az uniót követő emancipáció korszakán át, a munkácsi egyházmegye megalakulását követő 19. századi eseményeken (amely a magyar liturgikus nyelvért és az önálló magyar egyházmegyéért folytatott küzdelem korszaka volt), az önálló hajdúdorogi egyházmegye 1912-es megalakulásán keresztül a 2015-től napjainkig ívelő, immár önálló egyház, a Görögkatolikus Metropólia jelenkori történetéig.
A hívek az ünnepi liturgia meghirdetett időpontja előtt folyamatosan érkeztek a kegyhelyre. A legnagyobb számban az ötnapos ifjúsági zarándoklat résztvevői jöttek az ünnepet megelőző napon, gyalogosan.
A Szent Liturgia előtt a hívek hosszú sorokban vártak a bazilikában, hogy köszöntsék az Istenszülőt, s „értetkőzzenek” a kegyképnél, vagyis hogy tiszteletük jeléül megérintsék azt.
A nagybúcsún szolgálatot végző papság nemcsak a híveket kísérte az ünnepre, hanem a bazilika körül sokan gyóntattak is.
A tábori oltárnál a Szent Liturgiát Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette püspöktársai, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Szocska A. Ábel OSBM nyíregyházi megyéspüspök, valamint több meghívott püspök koncelebrálásával.
Jelen volt Ternyák Csaba egri érsek, Majnek Antal nyugalmazott munkácsi megyéspüspök és Nyil Luscsak OFM (más néven Luscsák Nílus – a szerk.) munkácsi segédpüspök Kárpátaljáról; Milan Lach SJ pozsonyi segédpüspök, Kiro Sztojanov szkopjei görögkatolikus püspök Macedóniából és Christian Crisan fogaras-gyulafehérvári segédpüspök is.
Kocsis Fülöp homíliájában megemlékezett Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspökről, akit pár nappal korábban, az Istenszülő elszenderülésének, dicsőséges mennybevitelének előünnepén, augusztus 13-án szólított magához a Teremtő.
A főpásztor szentbeszédének központi üzenete ez volt: „Van remény!”
Az ifjúsági zarándoklatra, a fiatalok által megélt nehézségekre utalva kiemelte: van remény arra, hogy minden nehézség valamiképpen a javunkra válik, azok beépülnek az életünkbe és értékesebbé tesznek. S hogy ez valamiképpen örömmé is tud válni, arra a reményforrásunk maga Jézus Krisztus. „Minél inkább bízunk benne, minél inkább vele együtt éljük át ezeket a nehézségeket, annál inkább mutatkozik meg a remény. Ti vagytok ez a remény! – szólította meg a hívőket a metropolita. – Nemcsak a fiatalok, hanem mindannyian. Ti vagytok a reménysége naaz Egyházk.
Mi vagyunk a reménysége az Úr Jézus Krisztusnak, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és ebbe a reménységbe kell belekapaszkodnunk és továbbvinnünk azt.”
A nehéz évek, a megpróbáltatások, a küzdelmek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy megerősödjön bennünk a remény. Mert ha a megpróbáltatásokat és nehéz éveket Krisztussal együtt hordozzuk, akkor van remény, hogy a következőket is Krisztusban éljük meg, megerősödve és olyan reményteli szívvel, hogy azzal másokat is meg tudunk erősíteni – szögezte le Kocsis Fülöp érsek.
„Nemcsak azért jöttünk össze ma Máriapócson, hogy hálát adjunk és ünnepeljünk, hanem azért is, hogy magunkba szívjuk ezt a reményt, hogy a sok nehézség közepette megtartott minket a Jóisten!
A remény az, hogy mi vagyunk az Isten reménye. Ha bennünk bízik az Isten, hogy lehetne, hogy mi ne bíznánk őbenne?”
Ebben a reményben erősödünk meg: hogy Isten bízik bennünk, és ezt a bizalmat, Isten végtelen szeretetét kell továbbvinni, megerősíteni – hangsúlyozta a főpásztor.
A Szent Liturgia végén a metropolita megköszönte a vendég püspökök részvételét, majd Ternyák Csaba egri érsek a Római Katolikus Egyház nevében köszöntötte a tízéves Görögkatolikus Metropóliát.
Ternyák Csaba felidézte Szent II. János Pál pápa 1991-es látogatását, amelyen maga is személyesen is jelen volt. A hatalmas tömeget, amely Magyarországról és a környező országokból gyűlt össze, a pápa több nyelven, minden csoportot külön-külön a saját anyanyelvén köszöntött.
Ternyák Csaba érsek megemlékezett a sok üldöztetésről és szenvedésről, amelyet a korábbi évtizedekben a görögkatolikus híveknek el kellett szenvedniük; majd II. János Pál gyakran emlegetett, a két tüdővel lélegző Egyházról szóló szavait idézte.
E sötét időszak elmúlt, s most közösen mutathatjuk be ezt a szentmiseáldozatot, Aranyszájú Szent János csodálatos szertartása szerint annak tanúságául, milyen csodálatosan gazdag az Egyház: egymást kiegészítve élnek benne Kelet és Nyugat hagyományai”
– emelte ki az egri főpásztor.
„Annak a biztos tudatnak akarok hangot adni, hogy a vértanúk szenvedése mindnyájunkat ösztönző példát ad arra, hogy egyre teljesebben kötelezzük el magunkat a keresztény életre. Mi más lehetne a mai évforduló üzenete mindannyiunk számára, mint a szent pápa buzdítása arra, hogy mi is egyre inkább kötelezzük el magunkat a keresztény életre, úgy az ünnepnapokon, mint a hétköznapokban” – zárta beszédét Ternyák Csaba érsek.
A záróáldást és a himnuszok eléneklését követően tízezer pogácsát osztottak szét a püspökök és segítőik a hívek között.
Szöveg: Vándor Ilka Borbála/Görögkatolikus Metropólia
Fotó: Zadubenszki Norbert
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria