120 éve született a ferences költő, Szedő Dénes

Szedő Mihály édesanyja, Weisz Róza korán megözvegyült, polgári iskolai oklevelével igyekezett állást találni, hogy gyermekeit el tudja tartani. „Nagy nemzeti géniuszaink s az európai kultúra szeretetét oltotta belénk. 1945 elején szentül halt meg” – emlékezett Szedő Dénes édesanyjára. Bátyja, László kármelita szerzetes pap lett, Szeverin néven.

A családi emlékezet szerint a gyermek Szedő Mihály első találkozása a kereszténységgel a Szent István-bazilikához kötődött: az Ego sum Via, Veritas et Vita feliraton akadt meg a szeme, és kérdezett rá jelentésére. Miután megtudta, hogy: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, a kisfiúban felmerült a kérdés: „Ki az, aki elmondhatja magáról: én vagyok az Élet? Csak az Isten!”

A zsidó származású fiatalember tizenhét éves korában reformátusként keresztelkedett meg, majd a Fioretti olvasása, valamint testvére, László hatására 1922-ben a Margit körúti ferences templomban áttért a katolikus hitre, karácsony másnapján tett hitvallást.

18 éves korától jelentek meg művei a Nyugatban; 1924-ben lépett be a Kisebb Testvérek Rendjébe. A noviciátus idejét Szécsényben töltötte. Filozófiát Jászberényben, teológiát Gyöngyösön tanult; 1928-ban Egerben szentelték pappá.

A II. világháború idején Pasaréten bújtatták a rendtársai; több barátja, köztük Szerb Antal és Sárközi György munkaszolgálatosként halt meg.

1950-ben, a szerzetesrendek betiltását követően Kecskemétre internálták. 1951 májusától a Váci Egyházmegye kötelékében szolgált papként.

Jézus a jogtalanságokkal szemben „nem meghunyászkodásra buzdít, még kevésbé az erőszak követeléseinek lelkes túlteljesítésére. Ellenkezőleg: azt akarja, hogy elvakult ellenfeledet hathatós szemléltető oktatásban részesítsd, s ezáltal erőszakos föllépése embertelenségére rádöbbentsd. Hiszen ember ő is; tévedő ember… Hátha elszégyelli magát, s magába száll, hisz magatartásoddal égő parazsat gyűjtöttél a fejére. Végtelen türelem és az igazság erejében való szilárd hit kell hozzá, hogy ezt elérd” – írta.

Zatykó László OFM róla szóló tanulmányában ír Szedő Dénes életeszményéről, amelyet a Merre? című versében foglalt össze: „Lefelé / Hátra / Befelé / Balra / Alleluja.” Ennek a megfejtése: „Ha fölemelkedni akarsz, indulj ’lefelé’, a szeretet mindig alászáll. Ha az elsők közt akarsz lenni, akkor menj ’hátra’, az utolsók közé, mert az üdvösség törvénye, hogy az utolsók lesznek elsők. Ha kitűnő akarsz lenni, akkor válj belső emberré, vagyis az irány ’befelé’. A jobb sors titka pedig, hogy vállalj sorsközösséget a balsorsúakkal, mint Jézus, ezért fordulj ’balra’.”

A ferences költőnek önálló kötete sohasem jelent meg: 1981-ben Szent Ferenc írásaival egy kötetben, Facimbalom címmel adta ki műveit a Szent István Társulat. A kötethez Szedő Dénes ezt írta ajánlásként:

Életem egyik nagy – ha nem a legnagyobb – ajándéka az volt, hogy Szent Ferenc a családjába fogadott. Nemcsak befogadott, meg is tűrt. És lám, most még írásaimat is megtűri a maga írásai mellett itt e könyvben. Egy födél alatt lakhatom hát ismét vele. Fénnyel az árnyék.”

1983. szeptember 25-én hunyt el Budapesten.

Gazdag munkásságáról Zatykó László OFM és Hidász Ferenc OFM írt több alkalommal; összes műveinek első kötetét 2011-ben adta ki a Szent István Társulat, a második kötet a rendtartomány gondozásában 2018-ban jelent meg.

Zatykó Lászlónak az Országút folyóiratban 2021-ben publikált írását az Utas és holdvilág és Szedő Dénes kapcsolatáról ITT olvashatják.

Bodnár Dániel könyvismertetőjét az összegyűjtött művek második kötetéről ITT találják.

Forrás és fotó: Ferences Média

Magyar Kurír