Az első szalézi missziós expedíció 150., valamint az első Pápua Új-Guineába érkező szalézi misszió 45. évfordulóján a vanuatui nyitás történelmi mérföldkő és a megújult apostoli lendület jele.
A három misszionárius december 13-án indult el új állomáshelyére.
A küldetéshez kapcsolódó szertartást a szeplőtelen fogantatás ünnepén, december 8-án tartották Pápua Új-Guineában, a tauramai Keresztények Segítsége Mária-kegyhely kápolnájában. A szentmisét Gregorio Bicomong SDB pápua új-guineai és Salamon-szigeteki tartományfőnök mutatta be rendtársai és a Szalézi Család tagjai körében. Homíliájában párhuzamot vont Don Bosco munkásságának kezdete (Bartolomeo Garellivel való találkozása) és a vanuatui misszió elindulása között. Felidézte Don Bosco „húsz emlékeztetőjét”, amit az első misszionáriusoknak adott mint spirituális és apostoli iránytűt.
A Vanuatui Köztársaság (1980-ig Új-Hebridák) 13 fő szigetből áll (összesen 83 kis sziget alkotja) és körülbelül 341 500 ember lakja, a népesség nagyobb része 30 év alatti. A Csendes-óceán délnyugati részén, Melanéziában, Új-Kaledóniától északkeletre, a Korall-tenger keleti szélén található, a Fidzsi-szigetektől nyugatra és Ausztráliától mintegy 1750 km-re keletre fekszik.
A missziós csapat vezetője Alfred Maravilla Fülöp-szigeteki szalézi, korábbi missziókért felelős egyetemes tanácsos (2020–2025), két segítője Moïse Paluku kongói szalézi szerzetes, illetve az indonéz származású Paulus „Walnut” Bataona testvér.
A misszionáriusok egy Don Boscót ábrázoló képet és szalézi szentek ereklyéit kapták ajándékba, annak a karizmatikus örökségnek a jeleként, amelyet az új környezetben majd tovább kell vinniük. A rend karizmájának megfelelően feladatuk elsősorban az ifjúság szolgálatára végzett munka lesz.
Az ünnepségen felolvasták Fabio Attard SDB rendfőnöki üzenetét is, aki arra bátorította a missziós úttörőket, hogy az egyéni és közös imádságot, illetve a közösségi életet tekintsék legfőbb prioritásuknak, és biztosította őket afelől, hogy „ahol ez garantált, onnan Isten áldása sem fog hiányozni”.

Alfred Maravilla háláját fejezte ki azért, hogy a pápua új-guineai és Salamon-szigeteki tartomány szerény erőforrásai ellenére is (a tartomány kilenc közösségből áll, összesen 47 szalézi szerzetessel, akik 15 különböző nemzetiséghez tartoznak) kiemelkedő missziós munkát végez a térségben. Visszaemlékezett arra, hogy 2023-ban Dél-Szudánba érkezett egy új missziós testvér, és örömét fejezte ki, hogy most is vállalták a kihívást, hogy a szalézi rendegy új misszió indításával egy új csendes-óceáni nemzet körében is megalapozhassa a jelenlétét.
A szaléziak jelen vannak Európa szinte minden országban; Észak-Amerikától (USA, Kanada) egészen a dél-amerikai őserdőkön át a Tűzföldig (Brazília, Argentína, Chile stb.); nagyon erős a jelenlétük többek között Nigériában, Kongóban, Etiópiában, Dél-Szudánban, Nigerben és Algériában; képviseltetik magukat Ázsiában: Indiában (ahol az egyik legnagyobb a létszámuk), Vietnámban, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön, valamint olyan missziós területeken, mint Mongólia vagy Banglades. Óceánia területén Ausztrália, Pápua Új-Guinea és a Salamon-szigetek, Szamoa, valamint a Fidzsi-szigetek adnak otthont a szalézi misszionáriusoknak. A Vanuatui Köztársaság a 137. ország a világon, ahol 150 évvel az első, Argentínába, Buenos Airesbe indított misszió után a rend hivatalosan is megkezdte a működését.
Forrás és fotó: Infoans.org
Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria





