Gyászmise XVI. Benedekért Munkácson

Az emeritus püspöknek többször volt alkalma személyesen is találkozni XVI. Benedekkel. A homíliában megosztotta emlékeit és azokat a pillanatokat, amelyek mély benyomást tettek rá a találkozások során.

Az első találkozóra Szent II. János Pál pápasága idején került sor, amikor  az ukrán püspökök ad limina látogatásra érkeztek a Vatikánba. Az akkor még a Hittani Kongregáció prefektusa, Ratzinger bíboros tartott nekik egy rövid elmélkedést, majd válaszolt kérdéseikre.

A második találkozásra 2007-ben került sor a pápai nyári rezidencián, Castel Gandolfóban.

8 év után az ukrán püspöki kar ismét ad limina látogatást tett, ám ekkor már Ferenc pápánál. Az ukrán püspököket Mieczysław Mokrzycki érsek vezette, aki Benedek pápa második titkára volt. Hivatalos látogatásra ekkor már nem kerülhetett sor a törékeny egészségű emeritus pápánál, a lembergi érsek azonban megszervezett egy informális találkozót, amelyre Ratzinger vatikáni kertekben tett sétája során került sor.

Az alábbiakban részleteket olvashatnak Majnek Antal visszaemlékezéseiből, amelyeket szentbeszédében osztott meg.

Amikor találkoztunk vele, és különösen, amikor négyszemközt beszélgettünk vele, ugyanazt a mosolyt, az örömnek, a szeretetnek ugyanazt a sugárzását éreztem, éreztük, ami az ő kisfiúkori fényképéről sugárzik ma is a világra.

Ez a rendkívül okos, Jézus szavaival mondva öt talentummal megáldott ember, kitűnt már az iskolában, kispap korában, majd a papok között is. Fiatal teológus korától élete végéig hitte, hogy az Egyház célja és feladata a láthatatlan Isten bemutatása, láthatóvá, hallhatóvá, érthetővé tétele. Több egyetemen is tanított teológiát, ugyanakkor münchen-freisingi érsekként, bíborosként egyházmegyéjét is vezette, egészen addig, amíg II. János Pál pápa fel nem figyelt rá és Rómába nem hívta őt.

(...) II. János Pál pápa azt mondta: ő addig nyugodtan alszik, amíg Ratzinger bíboros őrködik az Egyház hitletéteménye fölött.

Csodálatosan nagy, tiszta értelmével nemcsak az Egyház gondjait és problémáinak megoldásait látta át, hanem az egész világ, az egész emberi társadalom gondjait látta, érezte, és meg is fogalmazta azokat könyveiben (...)

Második találkozásunkkor (...) – mely a 2007-es ad limina látogatáson történt – (...) Castel Gandolfóban fogadott minket; éppen én kerültem sorra, és az akkori lembergi érsek, Jaworski bíboros mögött álltam egy tolmáccsal. Benedek pápa megkérdezte, ki következik, én pedig véletlenül németül szólaltam meg. Megkérdezte, tudok-e németül; mondtam, hogy nagyon keveset. Erre úgy döntött, négyszemközt fogunk beszélgetni, és bevitt a kis beszélgetőszobába, a tolmács pedig kint maradt.

Negyedórát kaptunk mindannyian a vele való személyes beszélgetésre. Hihetetlen, hogy ez alatt a negyedóra alatt milyen sok mindent kérdezett, s a kérdéseiből kiderült, hogy mennyire készült erre a találkozásra.

Nemcsak az én életemre kérdezett rá, hanem szép sorban Kárpátalja különböző nemzetiségeire, múltjára, jelenére, a népek, valamint az egyházak közötti kapcsolatra.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy már lejárt a negyedóra, s már én feszengtem emiatt. Ő azonban nem csengetett az ajtónállónak, úgyhogy tizenhét percet lehettem ott ezzel a csodálatos, nemcsak nagyon okos, hanem nagyon jószívű pápával, akit röviden úgy tudnék a legegyszerűbben jellemezni, hogy irgalmas, aranyos, kedves, jó atya.

Számomra is nagy fájdalom volt értesülni a lemondásáról, amit sokakkal együtt nem egészen értettem; de elfogadtam, amit ő mondott, amikor idős korára, gyengeségére és betegségére hivatkozott.

(...) 2015-ben megint ad limina látogatáson vettünk részt Rómában, most már Ferenc pápánál. Akkor már Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek vezetett bennünket, aki korábban Benedek pápa második titkára volt, és ő megszervezte nekünk, hogy nem hivatalosan találkozhassunk XVI. Benedek emeritus pápával is. Akkor hivatalos látogatásra már nem volt lehetőség a vatikáni domb tetején lévő kis kolostorában, de amikor éppen a napi sétáját végezte a vatikáni kertekben, mi »véletlenül« éppen arra jártunk és köszönthettük őt. Bár nagyon gyönge volt, de pontosan ugyanazt a benyomást tette ránk, mint korábban: kedves volt és alázatos; most már nem annyira atya, mint inkább »nagyapó« benyomását keltette gyöngesége miatt, de a mosolya, kedvessége, figyelmessége a régi volt: nem elégedett meg egy kézfogással, egy gyűrűcsókkal, hanem mindegyikünkhöz volt egy-két szava, kérdése.

(...) Idős házvezetőnőm, Gerhardt Margit néni, akit sokan ismernek közületek, s aki majdnem pontosan egy évvel idősebb Benedek pápánál, ugyanazt a szép példát mutatta nekem a szüntelen imádkozással. Az ő példájuk is mutatja, mennyire fontos az erre szánt idő, amit az aktív ember nem feltétlenül becsül sokra, de odaát majd megtudjuk, hogy

Benedek pápa – az agg Simeonhoz vagy Anna asszonyhoz hasonlóan – lemondása után is milyen sokat tett imáival az Egyház újjászületéséért, s nemcsak megmaradásáért, hanem reformjáért, megerősödéséért is.

Ez kisebb közösségekben fog megvalósulni, amit ő előre megjövendölt.

Nemcsak hisszük és reméljük, hanem biztosak vagyunk benne, hogy Benedek pápa eljutott oda, annak örömébe, aki őt már gyermekkorában és felnőtt fiatalként is meghívta az Atya országába.”

A teljes szöveg IDE kattintva olvasható.

*

A prédikáció, Szulincsák Sándor atya fordításának köszönhetően, Kárpátalja sajátosságát figyelembe véve, magyar és ukrán nyelven hangzott el, ahogyan a szentmise részei is. Bár a szertartás munkanap volt, a gyászmisén számos hívő részt vett a munkácsi plébánián szolgáló testvérekkel és nővérekkel együtt.

A végső áldás előtt Lucsok Miklós püspök megköszönte a jelenlévőknek a Benedek pápáért mondott közös imát, amelyben most az egész világ egyesül. „Isten minket is egyes emberek kezébe tesz, hogy rajtunk keresztül segítsen másokon. Isten továbbra is gondoskodik rólunk, pápákat, püspököket, papokat és olyan embereket ad mellénk, mint XVI. Benedek pápa, akinek nyitott volt a szíve Isten bölcsességére, Isten szeretetére. Folytassuk a megkezdett utat, hogy világosság legyünk azok számára, akik még nem látják Jézust, aki közöttünk van” – bátorított a püspök.

A szentmise után a húsvéti gyertya fényénél folytatódott a gyászszertartás az elhunyt Benedek pápáért.

A teljes szentbeszédet az alábbi videóra kattintva lehet megtekinteni és elolvasni:

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír