1802-ben is megtörtént, hogy egy pápa temetési szertartását az utóda végezte

Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek temetési szertartását celebrálta január 5-én a Szent Péter téren – 

érthető módon sokan úgy beszéltek erről az eseményről, mint ami még soha nem történt meg a pápaság modern kori történetében.

Ratzinger pápa lemondása – amit azzal indokolt, hogy életkorából és testi-lelki ereje fogyatkozásából fakadóan nem tudja vállalni a pápasággal járó felelősséget és feladatokat – bár nem példa nélküli, mégis ritka esemény volt az Egyház történetében. Annak, hogy egy regnáló pápa megáldja elődje holttestét a temetés előtt, szintén van előzménye, méghozzá ahhoz képest, hogy az Egyház története kétezer évre nyúlik vissza, nem is olyan régi előzmény.

1802 februárjában történt, amikor VI. Piusz ünnepélyes temetését utóda, VII. Piusz végezte a Szent Péter-bazilikában.

1775-ben választották pápává Giannangelo Braschit (Cesena, 1717 – Valence, 1799), aki hosszú uralkodás után franciaországi száműzetésben, Napóleon fogságában halt meg. Halála után azonnal Valence-ben temették el, míg a novendiali szertartását (ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő napon át szentmisét mutatnak be az elhunyt pápa lelki üdvéért, mielőtt elkezdődne a konklávén a szavazás) Velencében tartották, ahol a bíborosok összegyűltek, hogy megválasszák utódát.

VI. Piusz síremléke a Szent Péter-bazilika altemplomában

Az 1800. március 14-én megválasztott VII. Piusz szerette volna, hogy elődje földi maradványai visszakerüljenek Rómába, ezért 1801 decemberében exhumálták, és Valence-ból Marseille-be, majd onnan hajóval Genovába szállították a csontokat. Miután a száműzetésben elhunyt pápa holtteste szülőhazájába érkezett, diadalmas zarándokút keretében vitték körbe az országban, amelynek minden állomásán ünnepélyes gyászszertartást tartottak.

1802. február 17-én került sor a „diadalmas, nagyszabású bevonulására” Rómába, a bíborosok a Ponte Milviónál várták VI. Piusz földi maradványait. Az ünnepélyes temetési szertartást a Szent Péter-bazilikában tartották VII. Piusz pápa jelenlétében.

VI. Piusz földi maradványai azonban nem leltek nyugalomra: szívét és prekordiumát (az érzelmek, érzések és érzékenység székhelyének tekintett szívet körülvevő mellüreg szerveinek és anatómiai képződményeinek elnevezése) a párizsi kormány kifejezett kérésére 1802-ben hosszú, Franciaországban több állomáson át vezető út során visszavitték Valence-ba, 1811-ben azonban a szíve ismét visszakerült Rómába.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Vatican News olasz nyelvű oldala

Fotó: Vatican News (a nyitókép: VII. Piusz)

Magyar Kurír