A vértanú misszionáriusok között vannak, akiknek a boldoggá avatási eljárása már kezdetét vette, ilyen például a Szent József Társaságához tartozó Ettore Cunial, akit 2001 októberében gyilkoltak meg az albániai Durrësben (olaszul Durazzo).
Az olaszországi Possagnóban született 1933. augusztus 13-án; 1962-ben szentelték pappá. Tanított, plébános volt, rendi elöljáró – majd 67 esztendős korában Albániába küldték misszióba. Giuseppe Rainone posztulátor beszélt róla a Fides hírügynökségnek.
Tizenkilenc évvel tragikus halála után, 2020. október 8-án nyitották meg boldoggáavatási ügyét ünnepi szentmise keretében a tiranai székesegyházban, amelyet George Frendo OP érsek celebrált. A kanonizációs eljárás beindításához a Szent József-kongregáció is hozzájárulását adta.
Ettore Cunial atya 2000. november 19-én érkezett a fieri közösségbe, majd 2001. március 21-től élt Durrësben, a Názáret-házban. Utolsó rendi szolgálata volt az albániai misszió, melyre elkötelezetten készült, tanulta a nyelvet, kereste a helyszínt, ahol majd fiatalok pasztorációjával és hivatástisztázással foglalkozhat a kongregáció. „Magunk előtt látjuk őt a Názáret-házban, a durazzói Mózes-hegyen, elmerülten tevékenykedve a ház körül, vagy elmélyülve az imádságban, mindig örömmel fogadva, akik keresik valamiért, otthon vagy telefonon, közelről vagy távolról – folytatja a posztulátor. – A hegyről gyalog járt le a városba, szolgálva a plébániáját, a közösségeket, a fiatalokat és a családokat. Alázatos és mosolygós volt, erős és fáradhatatlan, békét vitt mindenhová és közösségben volt mindenkivel.”
Az ott töltött néhány hónap alatt mindenkit megérintett együttérző és irgalmas lelkipásztori szolgálatával, és figyelmességével, amellyel a szenvedők felé fordult. A helyi papok, szerzetesek és nővérek a jó lelkiatyát ismerték meg benne, az Istent és felebarátait szerető szerzetest; sokan fordultak hozzá lelkivezetésért, hívták lelkigyakorlatot tartani, sokan jártak hozzá gyónni.
2001. október 8-án este egy 17 éves fiú gyilkolta meg tizenhét késszúrással, egy felnőtt ismerőse felbujtására. Már a tragédiát követő tárgyaláson kiderült, milyen is volt Ettore Cunial, akit ilyen rövid idő alatt is oly sok ember a szívébe zárt.
Cesare Cotemme atya, rendtársa, aki sok éve közelről ismerte őt, arról beszélt, „Ettore atya ajándéka nem csak az a tragikus utolsó óra, hanem az egész élete. Csodálatra méltó és értékes kifejezése az élet misztériumának, egy olyan életének, amelyet Istentől kapott, és amelyet teljesen az Ő szeretetének és szolgálatának szentelt; soha nem ellenkezve akaratával, soha nem elutasítva vagy kizárva senkit azok közül, akik az Úr valóságos jelenlétének tükröződését látták benne, és akikben Ettore Cunial atya tudta, hogyan lássa meg Isten arcát, különbségtétel nélkül, a jó és a rossz látszata alatt, a hite erejével.”
Paolo Mietto atya, egykori diáktársa, akkoriban a napói apostoli helynökség püspöke, amikor tudomást szerzett Ettore atya haláláról, azt mondta: „Amikor eljutott hozzám a gyilkosság híre, önkéntelenül is arra gondoltam, ha az isteni prognózisban felmerült, hogy ki legyen a Szent József-kongregáció első vértanúja, az nem lehetett más, mint Ettore Cunial atya, mert ő »megérdemelte« ezt a megtiszteltetést.”
„Valódi misszionárius” – ezekkel a szavakkal jellemezné George Frendo tiranai érsek Ettore atyát, mondta el egy interjúban a kanonizációs eljárás elindítása kapcsán. „Meg vagyunk győződve az életszentségéről, az alázatáról, ami nélkül nem lehet valaki szent, az imádságos életéről, amely az arcán is tükröződött, határtalan apostoli lelkesültségéről.”
Halála után sokan tanúságot tettek azok közül is, akiket még Rómából, Nápolyból, Messinából és Palermóból ismert; hálát adtak, amiért ismerhették őt, amiért lelkipásztori tevékenységének jótéteményeit megtapasztalhatták.
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás: Fides hírügynökség
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria