Abby Johnson pszichológusként végzett az egyetemen, életcélja volt, hogy a bajba jutott nőkön segítsen. Az amerikai Planned Parenthood (tervezett szülőség) legfiatalabb igazgatójaként 22 ezer abortuszban segédkezett, ha valaki kételkedett, rábeszélte, hogy vetesse el a magzatát. Maximálisan kiállt a nők választási szabadsága mellett, megrögzötten hajtogatta: ő életpárti, de csak akkor, ha kedvezőek a körülmények a gyermekvállaláshoz. Ő maga is elvetetett két gyereket. Különös feszültséget ad a történetnek, hogy Abby legközvetlenebb családi környezete homlokegyenest másképpen gondolkozik: szülei valóban életpártiak, elvetik az abortuszt, csakúgy, mint a férje, Doug. A film egyik jelenetében Abby azt bizonygatja, hogy a nyolchetes magzat még csak egy fejletlen szövetcsomó, ami önmagában nem maradna meg. Doug nem érti: hogyhogy a nyolchetes elvetethető, de a huszonnégy hetes nem? A határok az orvostudomány fejlődésével változnak, vajon az erkölcsnek ezzel együtt kell alakulnia? Abby nem tud erre válaszolni, egyre csak azt szajkózza: nem fogok mentegetőzni, mert hivatásszerűen segítek bajba jutott nőkön.
Abbynél az önmegvalósítás legfőbb formája az, hogy segítse az abortuszra jelentkező nőket. Eszébe sem jut lebeszélni őket erről. Bizonyos fokú érzéketlenség is van benne: az intézmény technokrata igazgatónője, Cheryl azonnal észreveszi ezt, így megteszi a szövettani labor vezetőjévé. Ez a klinika szentélyének a szentélye, jobban mondva antiszentély. Abby szerint kikapart szövetek vannak itt, egyik kolléganője helyesbít: kikapart gyerekek. Minden abortusznál csészébe teszik a magzatot, ellenőrzik, megvan-e minden darabja, mert ha nincs, akkor egy része az anyában marad. Abby kezébe veszi egy véres, holt magzat kezecskéjét, és azt mondja: mindene látszik. A főnöknő fantasztikusnak nevezi, hogy mindenki más zokogott eddig a látványtól, Abby nem, „tudtam, hogy alkalmas vagy erre a feladatra”.
Abby nyolc éve dolgozik már a Planned Parenthoodnál, és nincs jele annak, hogy bármiféle kétség lenne benne a tekintetben, hogy amit csinál, az jó. Még akkor sem gondolkozik felmondáson, amikor a klinika igazgatónője, Cheryl elszólja magát: céljuk az abortuszok számának növelése. Az év alkalmazottja címmel kitüntetett Abby tiltakozik ugyan ez ellen, de Cheryl ekkor kendőzetlen nyíltsággal felvilágosítja: ők az abortuszokból élnek, ebből kapják a nem is kevés fizetésüket. Abby fegyelmit kap, de még ezt követően is úgy megy be dolgozni, hogy még hatékonyabban végezze a munkáját.
Ám egy nap, teljesen váratlanul segédkeznie kell a műtőben az abortusz elvégzésénél, és akkor látja az ultrahangos képernyőn, amint a tizenhárom hetes magzat kétségbeesetten küzd az életéért, menekülni próbál, majd eltűnik. Ez az a pont, amikor Abby rádöbben, hogy miben vett részt tevékenyen, csaknem tíz esztendeig. Azonnal felmond és jelentkezik a 40 Nap az Életért mozgalomnál, ahol szeretettel fogadják, nem ítélkeznek fölötte. Abby ekkor szembesül tetteinek a valódi súlyával, bűntudat gyötri: megbocsátja-e neki Isten, hogy aktívan segédkezett több mint 22 ezer magzat elpusztításában? Hogyan lesz képes ennek a terhével élni? A férje, Doug az, aki vigasztalja: ha belátod, hogy bűnt követtél el, megbánod és bocsánatot kérsz, Isten megbocsát neked, mert Ő Isten, és szeret téged.
Jelen van a filmben az ima ereje is: Abbyért a szülei folyamatosan, kitartóan imádkoznak, a 40 Nap az Életért tagjai pedig rendszeresen fohászkodnak a klinika kerítésénél, és kimutatható: ilyenkor sokan visszamondják az abortuszt.
Abby kilépése a Planned Parenthoodtól nem olyan egyszerű, Cheryl szemében ő egyértelműen áruló, nincs számára bocsánat. Az igazgatónő ekkor már nem kertel, kimondja: „Mi egy sok milliárd dolláros vállalkozás részei vagyunk. Ügyvédekkel, lobbistákkal, médiaszakértőkkel a fedélzeten. Láttad valaha, kik az anyagi támogatóink? Soros György, Bill Gates, Warren Buffet. Mellettünk ők állnak. Mellettetek kik, Abby?”
Ám Abby ekkor már valóban az élet pártján van, az abortusz támogatójából annak elkötelezett ellenzője lesz, és azóta is az. Saját életével is bizonyítja életpártiságát: valaha maximum egy gyereket akart, ma már nyolc gyerekük van Douggal, a férjével. Isten végtelen kegyelme és türelme az, ami működik az életükben.
A filmbemutatót követően rövid kerekasztal-beszélgetésre került sor, melynek résztvevői Frivaldszky Edit, az Emberi Méltóság Központ igazgatója: Olaj Anett, az Abortusz.hu szerkesztője; Zámbori Soma színművész, a magyar szinkronmunkák legfőbb segítője (ő volt Doug hangja a filmben) voltak. A beszélgetést Keresztes Ilona, a Fiatalok az Élet Szolgálatában (FÉSZ) vezetője, korábban a Kossuth rádió Vendég a háznál című műsorának vezető szerkesztője moderálta.
A film IDE kattintva ingyenesen megtekinthető.
(Jobb minőségű verzió elérhető 10 ezer Ft, illetve moziverzió 15 ezer Ft ellenében. Érdeklődni a varatlanelet@gmail.com e-mail-címen, vagy a +36 20/530-4051-es telefonszámon lehet.)
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Imdb.com
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria