27 év után ismét kiadták magyarul a Szárovi Szent Szerafim életét és tanítását bemutató kötetet

A könyv Szárovi Szent Szerafim (1754–1833) legendáját, lelki tanácsait, a keresztény élet céljáról való beszélgetését, mindennapi liturgikus imádságait, a szovjet korszakban elkobzott ereklyéinek megtalálásáról szóló beszámolót, valamint A zarándok elbeszélései című népszerű könyv egy részletét tartalmazza. Végül a közismert „Krisztus Lelke, szentelj meg engem” imádság szír-ortodox eredetéről is szól; annak rímes latin fordításáról közöl rövid elemzést.

A könyvhöz készült bőséges fordítói jegyzet orosz és magyar nyelvű szakirodalom alapján hozza közelebb a magyar olvasóhoz a keleti szerzetesi hagyományt, a sztarecek, a „szent öregek” világát, a Jézus-imát, a filokália ihlette lelkiségi mozgalmat. (A sztarecek az Isten és embertársaik iránti szeretetben megtestesülő erkölcsi tökéletesedés eszméjét tekintették vezérelvüknek, melyet filokália <oroszul: dobrotoljubije, ’erényszeretet’> elnevezéssel is jelöltek – A szerk.)

Szerafim tisztelete a 20. században átlépte a felekezeti határokat: ő a legismertebb, legtiszteltebb orosz szent a nyugati egyházban. Gyakran mondogatta: „Szerezd meg a békés lelkületet, és akkor körülötted ezrek üdvözülnek!”

*

Anthony Bloom, a 20. század egyik legismertebb ortodox főpapja így ír Szárovi Szent Szerafimról: „Szentéletű Szerafim önként, szabadon mindent elveszített; lemondott a szülői házról, lemondott rokonairól és az utódokról, lemondott a szülőföldről, mindent elhagyott, kivéve Istent és az imádságot; üres kézzel lépett a monostorba. Ott egészen alávetette magát a szerzetesi fegyelemnek; figyelmesen és alázatosan fogadta Istentől mindazt, amit az Úr küldött neki, és az emberektől is elfogadta a vállaira helyezett terheket. Erővel győzte le saját akaratát, az emberek révén pedig végleg átadta magát Isten akaratának; erdőbe vonult, remeteségbe, hogy semmi el ne vonhassa őt Istentől, semmi ne szolgálhasson neki hamis támaszul, csak a kegyelem erősítse erőtlenségét, csak az Isten iránti hűség legyen a támasza.”

Magyar Kurír