330 éve történt a máriapócsi Istenszülő-ikon első könnyezése

1696. november 4-én, Pócs falu kicsi fatemplomában az imádkozó hívek arra lettek figyelmesek, hogy az Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. Ezt a képet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró fogadalomból, a török rabságából történt szabadulásának emlékére készíttette. A képet Papp Dániel helyi görögkatolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Ám mivel Csigri nem tudta azt kifizetni, végül Hurta Lőrinc vette meg, és ő is adományozta a helyi görögkatolikus közösségnek, akik a templomukban helyezték el.

A könnyezés eseménye csodálattal töltötte el a jelenlévőket, a következő napokban pedig tömegek érkeztek a templomba, köztük császári tisztek, tisztviselők és más felekezetű hívek is. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig tapasztalták. A szomszédos Kálló település plébánosa egy haldokló gyermeket emelt a képhez, a gyermek megérintette a könnyező képet, és meggyógyult. A gyermek boldog édesanyja hálájaként nyakéket helyezett a kép elé, és ezzel nyitotta meg évszázadokra a pócsi Máriát hálásan tisztelők ma sem fogyatkozó sorát.

Az eredeti kegykép másolata a máripócsi kegyhelyen 

A csodálatos események híre a korabeli hírközlés fejletlensége ellenére is gyorsan elterjedt, így hamarosan eljutott a bécsi udvarba. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek hatására – nemkülönben felesége, Eleonóra császárné hathatós kívánságára – elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba. Így történt, hogy 1697. július 4-én érkezett meg és néhány héttel később végső helyére, a bécsi Stephansdomba került az ikon.

Forrás: Máriapócs Nemzeti Kegyhely/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita; Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír