35 éve a Vigilia élén – Megjelent a Lukács Lászlót köszöntő kötet

A kötetről és Lukács László munkásságáról Várszegi Asztrik püspök, emeritus pannonhalmi főapát beszélt. Ez a könyv a tisztelet és a hála kifejeződése, e mellett a folytatást és az életet is szolgálja, hiszen az itt olvasható tanulmányokban fontos gondolatokat találhatunk, később pedig más művek ebből nyerhetnek ihletet. A könyv szerzői a Vigilia szellemi környezetéből kerültek ki.

A magas színvonalú kiadványoknak, folyóiratoknak nehéz hosszú távon fennmaradni, a Vigiliának mégis sikerült, ami elsősorban Lukács László értelmiségi megközelítésének és az Egyházat jól ismerő diplomáciai készségének köszönhető. Várszegi Asztrik azt is elmondta, hogy Lukács Lászlót ismerve most az „aktív nyugalom” időszaka következik. Az emeritus apát végül Isten áldását kérte a piarista szerzetes e „lélek és szellemnemesítő” munkájához.

Lukács László a megjelentekhez szólva elmondta, sajátos módon kapcsolódott először a Vigiliához. Még gimnazistaként könyvkötészettel is foglalkozott, és hozzá került bekötésre a Vigilia 1950-es évfolyama.

A folyóiratot 1935-ben alapította Aradi Zsolt, Balla Borisz és Possonyi László, akik egy olyan katolikus kiadványt szerettek volna létrehozni, mely nyitott az „egzisztenciális keresztény életélmény irodalmi kifejezésére”. A lap 1944-ben megszűnt, majd 1946-ban újraindult. A Katolikus Egyháznak a diktatúra idején csak három sajtóterméke lehetett: az Új Ember, a Magyar Kurír és a Vigilia. Ebben az időszakban a folyóirat egyrészt gondoskodott a katolikus papság szellemi továbbképzéséről, másrészt a világi katolikus olvasók számára adott a kor színvonalának megfelelő olvasnivalót.

Possonyi László után Sík Sándor, majd Mihelics Vid volt a Vigilia főszerkesztője. Őket Rónay György, Doromby Károly és Hegyi Béla követte. Lukács László 1984-ben vette át a lapot.

A Vigilia mindig igyekezett megtartani az egyensúlyt a teológiai és az irodalmi írások közreadásában. Szerkesztői arra törekedtek, hogy a magas színvonal megtartása mellett olyan műveket jelentessenek meg, mely az átlag magyar katolikus értelmiségi számára is befogadható. A rendszerváltás előtti időszakban sok olyan polgári és keresztény gondolkodású szerző publikálhatott a Vigiliában, akiknek az írásai máshol nem jelenhettek meg. S bár a rendszerváltás után nagyon sok folyóirat jött létre, és így a Vigilia is versenyhelyzetbe került, a minőségből soha nem engedtek.

A Vigilia 1990-től könyveket is kiad, elsősorban teológiai, életvezetési és irodalmi műveket.

Lukács László végül bejelentette, hogy várhatóan a jövő év elejétől a teljes Vigilia archívum elérhető lesz az interneten.

A Vigilia vezetését Görföl Tibor veszi át Lukács Lászlótól. A pécsi illetőségű új főszerkesztő azzal kezdte, hogy a Misina tetején álló tévétornyot éjszakánként megvilágítják, de csak elölről, a város felől nem látható része sötét marad. Napjainkban sok ember vagy harsány és ízléstelen vagy sötét és üres dolgokkal találkozik. Ha ezt a két végletet el szeretnénk kerülni, akkor a nagy szellemek művei és a szent életű emberek példája felé kell fordulnunk. Sajnos a nagy szellemek egyre kevesebben vannak, a szent életű emberek pedig szótlanná váltak. Ebben a helyzetben kell megpróbálnunk az értékes és színvonalas gondolatokat közvetíteni.

„Arra is vigyáznunk kell, hogy amit csinálunk, azt ne csináljuk túlságosan jól” – mondta Görföl Tibor John Henry Newman példájára hivatkozva. A katolikus teológusra annak idején rábízták a Dublin egyetem megalapítását, később egy folyóirat szerkesztését is, de tevékenységét „túl jónak” találták, ezért Newman egyiket sem folytathatta.

Hans Maier politikatudós mondta, hogy a katolikus és a nem keresztény kultúra között mély szakadék jött létre. Akik az egyik oldalon vannak, nem tudnak semmit a másikról, sőt, sokszor csak legyintenek a többiekre. „A Vigilia feladata az, hogy megmaradjon valami a szellem iránti tiszteletből, és eljussunk oda, hogy a kultúra művelői ne legyintsenek egymásra” – zárta szavait Görföl Tibor.

Az eseményt Lukács Lilla és Lukács Juli zenei előadása tette színessé.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír