440 éves a Házsongárdi temető – Laczkó Vass Róbert képriportja

Kolozsvár történelmi temetőkertjében összekuszálódik az idő. Lépten-nyomon az enyészet iszonyú színeváltozása nyűgözi le az arra járót. Egyszerre pompás és közönséges, egyszerre meghitt és barátságtalan.

A kövek itt-ott még ismerősek, nyelvük azonban megkopott: hovatovább maguk sem tudják, hogyan szóljanak hozzánk. El-eltűnnek, vándorolnak, összetörnek, megújulnak, orra buknak, megsemmisülnek. Ez a haláltánc allegóriája.

Mondanivalójuk volna még, több is talán, mint a temetőkerteknek általában, de lassan ideköltöznek mindazok, akik érteni vélik a házsongárdi sírkövek üzenetét. Az idegenek sajnálkoznak, és keresztet vetnek: honnan e maradék elegancia?

Némelyek számot vetnek, mások számlát fizetnek. Kinek a kriptáját kellene kibérelni? Kinek az emlékezetébe volna jó beköltözni? Süllyednek a tumbák, mint a Titanic.

Halottak napján rekviemet játszik a nagyzenekar, míg hátuk mögött egyenes adásban esik szét a történelmi díszlet. Marad a kulisszák összevisszaságában bújdosó remény: egyszer mégiscsak feltámadunk!

Micsoda temetőkert! Pusztulása szinte gyönyörű! Méltósága már-már felismerhetetlen…

Laczkó Vass Róbert:

Animarum dies

halottak napján vasvirágok
vöröslenek a házsongárdban
a pompás megsemmisülésben
istentagadó bátorság van

mítoszainkban oly makacsul
összekuszálódtak a szálak
hogy a városba szellemeink
vissza kísérteni se járnak

a sírkert balzsamos szavakkal
sugdos a novemberi szélnek
ám a koponyák egymás között
bárdolatlan nyelvet beszélnek

s ahogy a legendáriumban
elgazosodik a cselekmény
dölyfös kripták homlokzatára
kúszik a történelmi repkény

mindenszentek sápadt nimbuszán
rozsdafoltot hagy az enyészet
szemközt a bozótban gazdátlan
címerállatok heverésznek

A felvételek 2005 és 2025 között készültek. Némelyikük dokumentumjellegű, a megörökített művészi kivitelezésű vagy műemlék jellegű sírkövek közül többet ma már hiába keresnénk.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír