A katolikusok csak jót akarnak tenni – Suharyo bíboros bemutatja Indonéziát

Ferenc pápa 45. külföldi apostoli útja egy dinamikus, négy országot érintő utazás Ázsiában és Óceániában. Ferenc pápa először Indonéziába, a világ legnépesebb muszlim többségű országába látogat, ahol a katolikusok száma több mint 8 millió, azaz a lakosság 3,1 százaléka. Szeptember 3. és 6. között Indonéziában tartózkodik, majd Pápua Új-Guineát, Kelet-Timort és Szingapúrt keresi fel pápaságának eddigi leghosszabb útja során.

– Suharyo bíboros, hogyan tekint Ferenc pápa közelgő apostoli látogatására? (Az interjú idén áprilisban készült – a szerk.)

– Nagyon lelkesen. De nemcsak a katolikus közösség fogadta nagy lelkesedéssel a hírt, hogy Ferenc pápa Indonéziába látogat, hanem az Istiqlal állami mecset főimámja is azok között volt, akik elsőként üdvözölték Ferenc pápa közelgő látogatását.

A Vatikán és Indonézia közötti kapcsolatok nagy múltra tekintenek vissza. A Vatikán egyike annak az öt országnak, amely elsőként elismerte Indonézia függetlenségének kikiáltását. Jakartában már 1947-ben volt egy apostoli kirendeltség, amely ma nagykövetség.

Felhívtam a katolikus közösség figyelmét, hogy Ferenc pápa fizikai jelenléte nagyon fontos, ugyanakkor hangsúlyozom a híveknek, hogy ne felejtsék el, hogy mindig igyekezzenek elmélyíteni a pápa tanításainak ismeretét,

amelyeket különböző enciklikákban és apostoli buzdításokban, mint például az Evangelii gaudium, Laudato 'si, Fratelli tutti stb. adott nekünk.

– Indonézia, a világ legnépesebb muszlim többségű országa lakosságának mintegy három százalékát teszi ki a katolikus közösség. Mesélne nekünk többet a kis nyájról, erről a katolikus közösségről, amely most Ferenc pápát fogadja? A hétköznapokban milyen katolikusnak lenni az országban?

– Indonézia egy nagyon nagy ország, amely sok, közel 17 ezer szigetből áll, és sok törzsből, hiszen több mint 1300 etnikai csoport él itt, mely nagyon sokféle kultúrával és vallási identitással rendelkezik.

Valóban, Indonézia a legnépesebb muszlim többségű ország a világon. De az indonéziai iszlám nem azonos a különböző más országok iszlámjával.

Indonéziában működik a két legnagyobb iszlám szervezet, a Muhammadiyah és a Nahdlatul Ulama, mindkettő nagyon nyitott és toleráns. Ez határozza meg az állampolgári együttélést. Én magam nagyon jó kapcsolatot ápolok a központi és regionális szintű vallási vezetőkkel.

Indonéziában alapvetően vallásszabadság van, de a valóság helyenként eltérő. Jelenleg úgy tűnik, hogy az állam nagyon komolyan veszi a vallásszabadság fenntartását. A mindennapi életünkben tehát hétköznapi állampolgárokként élünk. Képesek vagyunk különböző intézményekben együtt dolgozni, beleértve a kormányzati intézményeket is. Vasárnaponként az emberek templomba járnak. Egyeseknek hosszú utat kell megtenniük, hogy eljussanak az istentiszteleti helyre. Általában békében élhetünk szomszédainkkal. Az is igaz, hogy nem kevés katolikus vált a plurális társadalom vezetőjévé, akik állami intézményekben magas pozíciókban dolgoznak.

Általánosságban elmondható, hogy a katolikusok Indonéziában a társadalom teljes jogú tagjaiként élnek. A polgári együttélés, még ha különböző vallásúak is vagyunk, nagyon is hétköznapi dolog. Valójában elég sok olyan család van, amelynek tagjai különböző vallások követőiből állnak. Ez más országokban talán elképzelhetetlen.

Elég sok olyan pap és hívő is van, aki muszlim, hindu vagy buddhista családból származik.

Sok szerzetesi közösség él az országban kolostorokban, különféle házakban.

– Sok háború sújtja a világot, de úgy tűnik, Indonézia a békés egymás mellett élés mintaképe, különösen a vallások tekintetében. Mi ennek a titka? Vannak olyan területek, amelyeken még javítani kell?

– Az egyik fő ok az indonéz állam megalakulásának története. Mielőtt Indonézia megalakult volna, ez a régió több mint 350 éven keresztül idegen országok gyarmata volt. Indonézia születésének történetében három mérföldkő van. Először is, 1908 májusában a nemzeti öntudat erősödni kezdett. Ezt a napot „a nemzeti ébredés napjának” nevezték el. Ez a tudatosság 1928 októberében az ifjúsági fogadalom nevű eseményben csúcsosodott ki. Ezen az eseményen – a három közül az első ülését a katolikus székesegyház épületegyüttesében tartották – a regionális ifjúsági szervezetek kinyilvánították, hogy „egy a haza, egy a nemzet és egy a nyelv”. Elkezdték az Indonézia kifejezést használni. Ez a mozgalom vezetett az indonéz függetlenség 1945. augusztus 17-i kikiáltásához.

Indonézia függetlensége nem a gyarmatosítók ajándéka volt, hanem egy hosszú küzdelem eredménye, amelyben a nemzet minden alkotóeleme, minden etnikai csoport és minden vallás híve részt vett.

A következő a pancasila [Indonézia hivatalos filozófiai elmélete, mely öt alapelvből áll; a neve is ezt jelenti: öt elv – a szerk.], ami az állam alapjául szolgált. Így Indonézia nem egy vallási állam lett, hanem Indonéz Köztársaság mint egységes állam. Ennek a minden állampolgárt érintő küzdelemnek a története és a pancasila mint az ország meghatározó alapja az, ami az indonéz állampolgárok egységét erőssé teszi.

– Mit jelent ez?

– A pancasila öt alapelvből áll, amelyek az indonéz alkotmány filozófiai alapjául szolgálnak. Az első az „egy és egyetlen Istenbe vetett hit”. A második az „igazságos és civilizált emberiség”. A harmadik „Indonézia egysége”. A negyedik a „demokrácia, amelyet a belső bölcsesség vezérel a képviselők közötti tanácskozásból eredő összhangban”, az ötödik pedig a „társadalmi igazságosság Indonézia egész népe számára”.

Az indonéz katolikus egyházban a nép történetét a Könyörgés az országért című szöveg foglalja össze, és úgy fogalmazódik meg, mint amely párhuzamba állítható az ószövetségi Isten népének Egyiptomból való szabadulásával és az ígéret földjére való eljutásával.

Ahogy a kivonulás útja sem mentes a kihívásoktól, úgy az indonéz nemzet függetlenség felé vezető útja sem mentes tőle.

A legnagyobb kihívások közül néhány a javak egyenlőtlen elosztásához; a transznacionális iszlám befolyáshoz, az Iszlám Államot még mindig létrehozni akaró csoportokhoz; a gazdasági egyenlőtlenséghez; valamint a politikai rendszerhez, különösen a szegényekkel szemben kedvezőtlen gazdasági folyamatokhoz kötődik.

– A Szentatya idén meghirdette az imádság évét. Ön hogyan tekint erre a kezdeményezésre, és hogyan tudnak csatlakozni ehhez?

– Természetesen nagyra értékeljük a Ferenc pápa által tett és a Vatikánból, illetve általában az Egyházból érkező különböző kezdeményezéseket. A kihívás abban áll, hogy ezt összehangoljuk más lelkipásztori témáinkkal. Az Indonéz Katolikus Püspöki Konferencia minden évben kiválaszt nemzeti szinten egy lelkipásztori témát. Ezután minden egyházmegye e nemzeti lelkipásztori témától inspirálva választ egy, az adott egyházmegye kontextusához igazodó lelkipásztori fókuszt, amelynek feldolgozása általában egy évig tart.

Az indonéz katolikus közösség az imádság éve kezdeményezéstől függetlenül is állhatatosan imádkozik.

– Kibontaná ezt bővebben?

– Vannak imatalálkozók adventben, nagyböjtben, a Szentírás hónapjában, a liturgikus hónapban, ima az alapközösségekben, zarándoklatok és sok más kezdeményezés, melynek az imádság ad mintegy keretet.

Az imádsággal kapcsolatos katekézis természetesen mindig fontos, lényeges. Amit a világi hívek általában a legjobban ismernek, az a kérő ima. Vannak azonban más típusú imák is. Sok laikus imádkozza a zsolozsmát, mert a domonkosok biztosítják hozzá az anyagokat. A rózsafüzér imádkozása szintén elterjedt gyakorlat. Halálesetkor és az elhunytakra való megemlékezésekkor, nemcsak november 2-án, hanem kultúránknak megfelelően a halál után 40 nap, 100 nap, 1 év, 2 év és 1000 nap után is van emlékezés, a közösség összegyűlik az Eucharisztia ünneplésére és imádságra.

– Ferenc pápa nemrég utasította a Hittani Dikasztériumot, hogy adja ki a Dignitas infinita dokumentumot, amely megerősíti az Egyház meggyőződését, hogy minden egyes embernek elidegeníthetetlen, eredendő emberi méltósága van, és felhívja a figyelmet e méltóság számos súlyos megsértésére, felsorolva és reflektálva azokra. Milyen értéket lát ebben a dokumentumban, és vannak-e olyan szempontok, amelyeket különösen fontosnak tart Indonéziában, vagy általában Ázsiában?

– Ez egy kiváló dokumentum, és nagyon fontos a lelkipásztori útmutatás szempontjából. A pancasila második alapelve szintén az emberi méltóság tiszteletét hangsúlyozza.

A valóság sajnos gyakran nagyon messze van a dokumentumban bemutatott elvektől, az emberi jogokat nem tisztelő politikai, gazdasági és néha szociokulturális rendszerek miatt.

Minden, ami szerepel a dokumentumban, beleértve az emberi méltóság megsértésének kérdéseit is, nagyon fontos Indonézia és általában Ázsia számára.

– Eminenciás uram, az Ön tapasztalatai alapján mit tud mondani nekünk az ázsiai keresztények tanúságtételéről?

– Mint bizonyára tudja, Ázsia egy nagyon nagy kontinens, különböző történelmi, kulturális és politikai rendszerekkel. Én csak Indonéziáról tudok beszélni, különösen a jakartai érsekség területéről. A kifejezés, amivel jellemezném az itteni közösség tanúságtételét, az, hogy „jó munkát végeznek”.

Emlékszem egy élményemre egy katolikus tanárral kapcsolatban, aki egy nagy kiterjedésű vidéki területre került, és ott rajta kívül senki sem volt katolikus. Nem érezte magát elszigeteltnek, hanem továbbra is kereste a módját, hogy jót tegyen. Egy olyan faluban tanított, ahol a lakosság analfabéta volt. Ahhoz, hogy eljusson oda, három órát kellett gyalogolnia, és három órát vissza. Ezt hetente kétszer tette meg.

Amikor meglátogattam a családját, azt mondta nekem: „Atyám, mindezt azért tettem, hogy az itteni emberek tudják, a katolikusok csak jót akarnak tenni.”

Azt látjuk, hogy a katolikus közösség sokféle módon tesz jót az országban: az oktatás terén, az általános iskolától a felsőoktatásig, az egészségügyi és szociális szolgáltatások révén, mint például a hitelszövetkezetek, és az itt élő közösségek más tagjaival való együttműködésen keresztül. Másképp fogalmazva, „jót tesznek” a párbeszéd révén a munkájuk és életük során.

– A katolikusok szerte a világon a húsvéti időszak közepén vannak. (Az interjú idén áprilisban készült – a szerk.) Megosztaná velünk, hogyan élik meg ezt az időt az indonéz katolikusok, és mit jelent nekik?

– A húsvét általában Indonéziában és különösen Jakartában nagyon élénk. Tavaly húsvétkor négy szentmise volt a jakartai katedrálisban. Becslések szerint körülbelül 10 ezren jöttek el a szentmisére. Nyugalomban tarthattuk meg a szertartásokat, mert nagyon jó volt a közbiztonság.

A jakartai érsekség idén a lelkipásztori program témájául a szolidaritást és a szubszidiaritást jelölte ki a közjó megvalósítása érdekében.

Ezt a témát a nagyböjtben a helyi közösségekben járták körbe, és minden közösség konkrétan keresi és megvalósítja a szolidaritás valódi formáit, például a kiskereskedők támogatása, a gyerekek tandíjának kifizetése és különféle egyéb segítségnyújtás révén.

Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Fotó: Vatican New, Wikipédia

Kuzmányi István/Magyar Kurír