520 éve jelent meg a Pécsi Misekönyv második kiadása

Hazai nyomdász hiányában a budai könyvkereskedők német, osztrák, francia és itáliai nyomdákból rendelték meg a királyi rendelet alapján szükséges műveket. Az egységes római miseliturgiát, a Missale Romanum-ot (Róma, 1570) Magyarországon a trentói zsinat előírása szerint az 1630-as nagyszombati, majd az 1632/33-as esztergomi zsinaton Pázmány Péter javaslatára fogadták el. E szabályozásig a magyarországi egyházmegyék egyedi sajátosságokkal – más-más szentek kiemeltebb tiszteletével, egyedi rítusokkal – kiegészítve, saját misekönyveikből mutatták be a szentmisét. Ilyen volt a középkori pécsi egyházmegye számára a 15. század utolsó évtizedeiben, két kiadásban megjelent misszálé is.

A Pécsi Egyházmegye használatára szánt ősnyomtatvány-misekönyveket Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1473–1505) rendelte meg. Az első kiadás, a 310 leveles, fólioméretű, kevésbé díszített Missale Quinqueecclesiense 1487-ben Bázelben készült el, a Michael Wenssler-féle nyomdában. Fennmaradt példányát 1993-ban a wolfenbütteli Herzog August könyvtárban azonosította Borsa Gedeon.

A Pécsi Misekönyv 1487-es bázeli kiadásának egy díszes lapja és a kánonkép
(Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel – Digital Library)

A második kiadást Johannes Paep budai könyvárus és könyvkereskedő készíttette el Velencében, ugyancsak a humanista pécsi püspök megbízásából: a viszonylag rövid időn belüli új megjelentetés azt a feltételezést engedi meg, hogy az első kiadás az igényekhez képest kevesebb példányszámban látta meg a napvilágot. A negyedrét méretű, 294 levélre nyomtatott, gazdagon díszített Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis a speyeri származású velencei nyomdász, Johannes Emericus de Spira műhelyéből került ki 1499. április 24-én, Sárkányölő Szent György napján. Spira több magyarországi egyházmegye számára készített, ízléses és finom metszetekkel díszített misekönyvei igen kedveltek voltak. Paep János is Spira megrendelői közé tartozott, de érdekes módon a nyomdász a számára készített nyomtatványok kolofónjából (az ősnyomtatványok „impresszuma”) következetesen elhagyta a nevét.

A pécsi misekönyv példányai a liturgikus kiadványokhoz hasonlóan két színnel kerültek ki a sajtó alól: feketét használtak a szöveghez, és vöröset a rubrikákhoz. A Pécsi Missalét papírra és pergamenre is kinyomtatták, ám díszítve kizárólag a pergamen-példányok lettek. Itt a fametszetes iniciálékat kézzel átfestették, lapjait a nagyobb tematikus egységeknél festett növényi ornamentikával gazdagított kerettel, valamint aranyozással ékesítették. Az egyes fennmaradt példányok díszítéseinek hasonlóságából arra lehet következtetni, hogy mindegyik a budai könyvfestő műhelyben készült, ahol a firenzei mester, Attavante degli Attavanti (1452–1525) stílusát követték.

A második Pécsi Missale (Velence, 1499) iniciáléi (pécsi példány)

A második pécsi misekönyvnek mindössze négy fennmaradt példányáról van tudomásunk: három díszített pergamen- (Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár, Pécsi Egyházmegye – korábban a nyilvános pécsi püspöki könyvtár darabja volt) és egy díszítetlen papír-példánya (OSZK) ismert.

A ma Pécsett fellelhető példány története meglehetősen kalandos volt: Minden valószínűség szerint a város török által való elfoglalása, 1543 előtt több példány is megtalálható volt az egyházmegyében. Onnantól a pécsi darabok sorsa ismeretlen. A város felszabadulása után Klimo György püspök (1751–1777) szerzett tudomást történeti forrásokból a 15. század végi pécsi misekönyv kassai fellelhetőségéről. 1768. szeptember 15-én levelet írt Berecz Mihály egri kanonok, kassai plébánosnak, jelezve igényét a fontos pécsi szertartástörténeti vonatkozásokat tartalmazó kötetre. A pécsi pergamen-példány 1769 tavaszán Eszterházy Károly egri püspök (1761–1799) jóváhagyásával került vissza a városba, és onnantól az 1774-ben nyilvánossá tett pécsi püspöki könyvtár állományát gazdagította. A kassai átmeneti helyére az első szennylap bejegyzése utal: Missale Civitatis Cassoviensis, amely sokáig a kötet azonosítást is megnehezítette.

Az OSZK-beli és a pannonhalmi pergamen-példány kánonképei

A Pécsi Missalet az akkori politikai berendezkedés intézkedései miatt 1949/50 óta a Pécsi Egyházmegyénél őrzik.

A fennmaradt példányokkal kapcsolatban van még egy érdekesség: az OSZK papír-példányában szintén Klimo György püspök ex librise lelhető fel, ekképpen valaha az is a pécsi könyvgyűjteményét gazdagíthatta.

A három pergamen-példány mindegyike hiányos, de szerencsére mindegyik máshol. (Díszes iniciálét tartalmazó levelek kerültek ki belőlük, a pécsi pergamenből pedig a festett kánonkép is hiányzik) 2009-ben, a Pécsi Egyházmegye millenniumára Mayer Mihály püspök (1989–2011) fakszimile-kiadásban megjelentette az egyetlen hiánytalan, velencei nyomtatású, 1499-es pécsi misekönyvet. Az exkluzív fadobozban, kézi bőrkötéssel, az eredeti pécsi példány vereteinek másolatával díszített, modern technikai eszközökkel nyomtatott és aranyozott fakszimile-misekönyv mellé egy zöld vászonkötésű kísérőtanulmány-kötet is került. Benne egy összefoglalóval Fedeles Tamástól Ernuszt Zsigmond püspök életpályájáról, egy elemzéssel Török Józseftől a Pécsi Missale liturgiai és művészettörténeti értékéről, valamint egy történeti áttekintéssel Pohánka Évától a pécsi misekönyv második kiadásának fennmaradt példányairól, illetve sorsáról. A kötet technikai munkálatait Schöck Gyula szekszárdi kiadóvezető végezte.

A Pécsi Misekönyv fakszimile kiadása (Szekszárd, 2009)
Fotó: Schöck Gyula

Ami a pécsi ősnyomtatvány-misekönyveket különlegesen értékessé teszi, hogy bennük olyan egyedi, helyi rítusok leírásai maradtak fenn, amelyek betekintést engednek a középkori vallásos pécsi ember mindennapjaiba, szokásaiban: a középkori pécsi egyházmegyében pünkösd ünnepének nyolcada helyett a Szentháromságot ünnepelték; ékes bizonyítéka és egyetlen fennmaradt forrása Szent Livinus püspök és vértanú középkori kiemelt pécsi tiszteletének; a Balog nembeli Széchy Pál püspök (1287–1306) által elrendelt körmenet „forgatókönyve”.

Jelen ismereteink szerint a Pécsi Misekönyv első kiadásából egyetlen példány maradt fenn külföldön: azaz sem Pécsett, sem az ország más könyvgyűjteményében nincs ismert darabja. A velencei, 1499-es második kiadása pedig az egyetlen korabeli, eredeti ősnyomtatvány, amely a pécsi egyházmegyében a Török Hódoltság után fennmaradt, pontosabban oda visszakerült.

Az összeállítást készítette: Schmelczer-Pohánka Éva

IRODALOM

Bánhegyi B. Miksa: Pécsi Misekönyv. In: Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve. III. kötet – A Főapátság gyűjteményei. Pannonhalma, 1996. 218–220.
Borsa Gedeon: A legrégebben nyomtatott pécsi misekönyv. In: Magyar Könyvszemle, 1991/3. 259–260.
Fedeles Tamás: Körmenetek Pécsett, a 14–15. században. In: Pécsi Szemle, 2007/4. 4–21.
Fedeles Tamás: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1473–1505). In: A Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis tanulmánykötete [A Pécsi Missale fakszimile kiadása]. Schöck Kft. – Szent István Társulat, [Szekszárd], 2009. V–XXXI.
Pohánka Éva: A Pécsi Misekönyv fennmaradt példányainak története. In: A Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis tanulmánykötete [A Pécsi Missale fakszimile kiadása]. Schöck Kft. – Szent István Társulat, [Szekszárd], 2009. XLV–LXXXV.
Török József: A Pécsi Misekönyv. In: A Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis tanulmánykötete [A Pécsi Missale fakszimile kiadása]. Schöck Kft. – Szent István Társulat, [Szekszárd], 2009. XXXIII–XLIV.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír