Az 1600 lakosú, Csongrád megyei Derekegyház most elkészült Szentháromság-templomát a Szeged-Csanádi Egyházmegye építtette; Kiss-Rigó László megyéspüspök szentelte fel.
A Szentháromság-templom alapkövét az Árpád-kori kápolna lerombolását követő 777. évben, 2018-ban áldották meg.
A templom tervezői Váncza László, Ferenczy Kinga és Ránki Soma építészek voltak, a 160 millió forintos beruházás kivitelezését az Építészmester Zrt. végezte.
Egy település lakói akkor tudják kikerekíteni az életüket, ha megvan az a hely, ami méltó ahhoz, hogy az ott élők a lelküket is ápolhassák – mondta Szabó István, Derekegyház polgármestere az ünnepi szentmisén. – Mi nemcsak az intézményeinket kívánjuk megújítani, hanem a közösséget és a hitet is.
A templomszentelési ünnepi szentmisére még a régi, rossz állapotban lévő harang szólította a híveket. Az önkormányzat létrehozta a Derekegyház Templomáért Alapítványt, amelynek az volt a célja, hogy segítse a beruházást – ennek keretében új harangra is gyűjtöttek, amely Gombos Miklós harangöntő mester őrbottyáni műhelyében el is készült, és hamarosan a helyére kerül. A toronyóráért folytatódik a gyűjtés.
* * *
A Szentes és Orosháza között fekvő Derekegyházon a régészeti leletek tanúsága szerint már az Árpád-korban is állt templom, melyet a tatárjárás során, 1241-ben pusztítottak el. A 16. század második felében a török három alkalommal is feldúlta a települést. A pusztává vált területet Károlyi Sándor 1722-ben megvásárolta, majd Károlyi Antal az 1760-as években uradalmi központtá fejlesztette.
Évszázadokkal később a Károlyi család barokk-copf stílusú kastélyának melléképületében a nagykonyhát alakították át ideiglenesen kápolnává – a település római katolikus híveinek mostanáig az volt a temploma.
Az új templom a kastély előtti park ligetes kertjében, a falut átszelő országútról nyíló téren épült fel. A csarnokterű főhajó – a teljes szélességben illeszkedő, félköríves záródású apszisával – az ókeresztény templomok liturgikus tereinek alapelrendezését követi. A főhajóhoz észak felől csatlakozó oldalhajóban helyezték el a keresztelőkutat, a templomtér kereszttengelyének végpontjában. A gyóntatófülke a harangtorony alatt, a kórusra felvezető lépcső mellett kapott helyet. A templomtér belső berendezését egyedi tervezésű, egységes formavilágú, erdeifenyőből készített liturgikus tárgyak és bútorok alkotják.
Az oldalhajó nyugati végébe kimozdított harangtorony a főhomlokzat síkjához illeszkedve karakteres sziluettet rajzol az aszimmetrikus tömegű templomnak. Az összefogott szerkezetű, nagyméretű nyílászárók súlyponti helyeken világítják be a szakrális teret, kevés helyen bontva meg ezzel a tömör falazatokat. A zsindellyel fedett, fehérre festett templom külső jegyeiben a magyar szakrális építészet hagyományaiból merít, de a végső forma, az építészeti részletképzés már a 21. század első évtizedeinek jellegzetességeit mutatja.
A Szeged-Csanádi Egyházmegyében több templomot emeltek a közelmúltban, így Nagylakon, Békéssámsonban, Tarhoson, ezenkívül hamarosan befejeződik az építkezés Pusztaszeren is.
Forrás: Délmagyar.hu/Szeged-Csanádi Egyházmegye; MTI
Fotó: Kovács Erika/Délmagyar.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria