80 éve kezdte el működését az egykori Szent Orsolya Rend dr. Hóman Ottó Tanintézete Győrben

A Szent Orsolya-rend már több mint 200 éve végezte áldásos oktató-nevelő működését Győrben, amikor a nővérekben felvetődött a gondolat, hogy új iskolaépületet építsenek.

A Szent Orsolya Rend Nőipari Iskolája – amely a Bástya utcai épületrészben működött – helyszűke miatt már nem felelt meg a kor modern pedagógiai feltételeinek, így épült fel Győr akkor egyik legkorszerűbben felszerelt tanintézete. Az új épület három iskolatípusnak is otthont adott: a leánylíceumnak és tanítóképzőnek (II. emelet); a nőipari iskolának, majd ipari leányközépiskolának (I. emelet), illetve a felső háztartási tanfolyamnak (földszint). Elhelyezkedését tekintve a Duna-parton állt az épület, három utca fogta közre.

Az építkezések már 1939 nyarán megindultak, az alapkövet az év szeptember 24-én helyezték el ünnepélyes keretek között az iskolaépület főbejáratának falába. Az alapkövet és a benne lévő okmányt Ragats Rezső püspöki helynök áldotta meg. Győr városa az építkezés költségeire 60 ezer pengő segélyt juttatott, mindemellett a Duna partján 264 négyszögöl földterületet ajánlott fel az építkezés céljára. A városon és a magánadományozókon kívül Hóman Bálint magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter 150 ezer pengő államsegéllyel, Conrad Otto, a pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatója pedig 100 ezer pengő kölcsönnel támogatta az új iskolaépület felépítését. Továbbá a Győri Első Takarékpénztár kedvező módon 60 ezer pengőnyi kölcsönt biztosított az építkezéshez. A Szent Orsolya-rend nővérei 40 ezer pengő készpénzt gyűjtöttek össze.

Az épületet Megyer-Meyer Attila építész tanár tervezte, a statikus mérnöki feladatokat Barcsay János végezte el. Az építkezés munkálatait Marschall Béla magyar királyi kormányfőtanácsos vezette. Az épület berendezésének költsége mintegy 60 ezer pengőre rúgott. Ezt az összeget az iskola hajdani növendékei, valamint a bőkezű adakozók adták össze. Az iskola a Szent Orsolya Rend dr. Hóman Ottó Tanintézet nevet vette fel. Az épületben 1940. szeptember 13-án indult meg a tanítás.

Az ipari lányközépiskola igazgatónője 1938-tól Eőry M. Kamilla OSU volt, a líceum és tanítóképző intézet igazgatónője pedig Magasi M. Franciska OSU (1938–1940); Schler M. Kunigunda OSU (1941–1945) és újra Magasi M. Franciska OSU (1945–1948).

1940-ben az új iskolaépületben a hagyományos oktatás mellett háziruhavarró-, illetve főzőtanfolyam is elérhető volt a fiatal leányok számára. Az épületet 1941. február 1-jén szentelte fel Ragats János pápóci prépost. Az eseményen jelen volt a kultuszminiszter képviseletében Polniczky Lipót főispán, továbbá Viola Mihály kanonok, egyházmegyei tanfelügyelő, Harsányi Lajos kanonok, kormányfőtanácsos, valamint a város egyházi, polgári és katonai előkelőségei, továbbá a Szent Orsolya-rend magyarországi főnöknője, Szudey M. Orsolya OSU és a győri zárda házfőnöknője, Vátzy M. Terézia OSU is.

Az tanintézet kápolnáját 1941. szeptember 14-én szentelte fel Beresztóczy Miklós pápai kamarás. Az ünnepségen rész vett Hóman Ottó fia, Hóman Bálint kultuszminiszter családjával és Győr város vezetése, valamint a város tanintézeteinek képviselői. A nőipari iskola az 1941/42-es tanévben fokozatosan ipari leányközépiskolává alakult át.

1944. március 22-én az iskolaépületet teljes egészében lefoglalta a német katonaság hadikórház céljára. A tanítás ideiglenesen szünetelt. A német katonaság március 28-án hagyta el az épületet. A tanítás március 31-én befejeződött. A háború az intézetet sem kímélte, ugyanis a tanintézet kápolnája megsérült.

A tanítás a háború után újraindult 1948-ig. Ekkor az egyházi iskolákat államosították. Az államosítást követően – 1949-től egészen 2003-ig – a tanintézetben a Rejtő Sándor Textilipari Szakközépiskola működött. 1950-ben a tanintézet kápolnáját könyvtárként, majd raktárként használták, s az oszlopokat fehérre meszelték.

A második emeleti lépcsőfordulóban látható egy hatalmas freskó, amely Szent Angéla életének néhány jelenetét ábrázolja. A freskót Megyer-Meyer Antal képzőművészeti főiskolai tanár festette. Ezt a falfestményt 1948 után Párkányi J. Károly, a Rejtő Iskola akkori igazgatója egy vászonnal takarta el, s így megmentette a pusztulástól. Majd a rendszerváltás után Bandi István igazgató restauráltatta.

A volt tanintézet 2003-ban újra egyházi fenntartásba került, s napjainkban itt működik a Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ. A földszinten az óvoda, az első és második emeleten pedig a hat és négy évfolyamos gimnázium kapott helyet. 2010-ben helyreállították a régi tanintézeti kápolnát, a restaurálási munkálatokat Pfilf Éva festőművész végezte, az oltárkép Udvardy Erzsébet festőművész alkotása. 2020-ban kezdődött el az iskola teljes körű felújítása.

Szerző: Pintér Tamás

Forrás és fotó: Gyoriszalon.hu

Magyar Kurír