80 éve tűnt el Antoine de Saint-Exupéry író és pilóta

1944 nyarán egy 43 éves pilótának szinte könyörögnie kellett, hogy kora és betegségei ellenére hadd indulhasson bevetésre a németek ellen a francia ellenállás kötelékében. Nyolc felszállást engedélyeztek neki. A nyolcadikra – s egyben életének utolsó repülésére – július 31-én, éppen nyolcvan éve került sor. Ő volt Antoine de Saint-Exupéry, a világhírű író, A kis herceg megálmodója.

Hogy mi történt pontosan, miután ellandolt Korzikáról, azt csak sejteni lehet. Noha két német háborús veterán is azt vallotta, hogy ők lőtték le Saint-Exupéry repülőjét, 1998-ban egy Marseille környéki halász megtalálta Saint-Exupéry ezüst karkötőjét, és néhány repülőgéproncsot is abból a típusból, amelyen a híres pilóta felszállt 54 évvel korábban. E roncsok vizsgálata szerint nincs nyoma annak, hogy ellenséges találat miatt zuhant volna le a gép. Elképzelhető, hogy Saint-Exupéry rosszul lett, és baleset történt, de vannak, akik arra gyanakszanak, hogy öngyilkossági szándékkal, készakarva választotta hullámsírját az író.

A rejtélyes eltűnés méltó befejezése annak a rendkívüli életútnak, amelyből a legtöbben csak A kis herceg című meseregényt ismerik, de ez is elég ahhoz, hogy megértsük, miért időtálló a francia regényíró kultusza napjainkig.

Az arisztokrata családba született Antoine négy testvérével együtt nőtt fel, szinte apa nélkül, hiszen csak négyéves volt annak halálakor. Gyermekkorában keresztény nevelést kapott. Édesanyja a veszteség ellenére meleg családi légkört biztosított gyermekeinek.

Antoine érdeklődő, de a korlátokat minduntalan áthágó gyermek volt, az iskolai kötöttségeket nehezen viselte. Egészen kis korától kezdve pilóta akart lenni. A katonai iskolát nem fejezte be, de végül mégis belépett a seregbe, 21 évesen pedig a francia légierő kötelékébe. Később a polgári repülést választotta – légipostai gépeket vezetett Franciaország és Afrika között, később Dél-Amerikában. Kétszer is komoly baleset érte, az első alkalommal másodmagával négy napra a Szaharában rekedt étlen-szomjan, végül egy beduin talált rájuk szinte az utolsó pillanatban. Ezt az élményét dolgozta fel A déli futárgép című művében, amely első megjelent regénye volt.

Írásaiban rendre megjelenik a repülés tematikája, de elsősorban nem kalandos események keretében, hanem Saint-Exupéry filozofikus gondolatainak háttereként és szimbólumaként. Mert könyvei újra és újra az élet értelmének kereséséről szólnak, és ez fogja meg mind a mai napig az olvasókat.

Stan Rougier atya fiatalként annak a Saint-Exupérynek sorait olvasva tért meg, aki maga elhagyta gyermekkori vallásának gyakorlását, de nem szakadt el Isten keresésétől. „Saint-Exupéry hatására fiatalkoromban az élet egy izgalmas utazásnak tűnt, melynek során olyan nagy kérdések felkutatására szerződtem, mint a »Kik vagyunk? Mi végre vagyunk ezen a kis bolygón, a végtelen űr egy eldugott zugában?«” – írja 15 nap imádság Saint-Exupéry gondolataival című könyvének előszavában.

Hitt-e Istenben Saint-Exupéry? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat. Az biztos, hogy a transzcendencia, az élet kézzelfogható valóságon túlmutató értelme nagyon foglalkoztatta.

Meg volt győződve arról, hogy mindenki „kapott” egy élethivatást, és csak akkor teljesedik ki emberségünk, ha ezt a hivatást beteljesítjük.

Gondolatait a posztumusz megjelent Citadella című művében fejti ki leginkább. Ez egy befejezetlenül maradt ötletgyűjtemény, melyben példázatok, aforizmák, kisebb esszéisztikus szövegek egyaránt vannak.

„Összességében úgy gondolom – fejti még ki Rougier atya a francia Aleteia magazinnak –, Saint-Exupéry azokat tudja igazán megszólítani, akik az Egyház határvidékén élnek – a »perifériákon«, mondaná Ferenc pápa – és segíti őket abban, hogy felfedezzék a lelki életet, az ima, az elmélkedés és belső élet fontosságát.”

Paksy Eszter írása teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Forrás: ujvarosonline.hu

Fotó: AFP; Pixabay

Magyar Kurír