„Dicsértessél, én Uram, minden teremtményeddel” – hangzik az idén 800 éves Naphimnusz talán legismertebb mondata, amely Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának címét is adja. Szent Ferenc 1225 áprilisában írta meg ezt a dicsérő és hálaadó éneket, amely most a Ferences Ifjúsági Zarándoklat tematikáját adja. Első ránézésre talán magától értetődőnek tűnik, hogy egy zarándoklat a teremtett világról és a teremtő Isten magasztalásáról szól, mégis számos rejtett rétege van ennek a különleges jubileumi összekapcsolódásnak.
A zarándoklatok alatt a résztvevők egy kicsit megtapasztalhatják Szent Ferenc egyszerű és megpróbáltatásokkal teli életét. Egy hét vándorlás, sátorban alvás, szerény étkezés és puritán tisztálkodási lehetőségek – ezek éreztetik az emberrel a lét kiszolgáltatottságát.
Ráhagyatkozásra és kapcsolódásra tanít már ez a rövid idő is – segít visszatérni ahhoz a szinte paradicsominak nevezhető állapothoz, amelyben a legszorosabb az ember és Isten közötti kötelék.
Szent Ferenc erre mutat rá művében, hogy a legnehezebb időkben és körülmények között kell a Teremtőnek a leginkább hálát adni a legapróbbnak tűnő dolgokért is. Ahogy a himnuszban végignéz a világ alkotóelemein – a Napon, Holdon, csillagokon, levegőn, vízen, tűzön, földön stb. –, úgy szemlélheti a zarándok is mindennap a természet szépségeit. Nemcsak Isten végtelen szeretetét láthatja meg benne, de elmerenghet az Ő végtelen nagyságán, ami embernek felfoghatatlan. Egy-egy ilyen zarándoklat egyben lelkigyakorlat is, hiszen van idő és tér szembenézni a nehézségeinkkel, reflektálni eddigi életünkre, istenkapcsolatunkra.
Harminc éve Varga Kapisztrán, Magyar Gergely és Hegyi Bálint ferences szerzetesek is hasonló érzésekkel láthattak neki az első ifjúsági zarándoklat megszervezésének. Lehetőséget láttak a közösségépítésre, a kapcsolódásra az Istennel és az emberekkel, és legfőképp átadni Ferenc testvér lelkületét, amelyben ők már elköteleződtek. Ezért
harminc éve minden ifjúsági zarándoklaton a papi és szerzetesi hivatásokért imádkoznak a résztvevők.
Ez idő alatt közel kétszázra nőtt a zarándokló fiatalok száma, közülük harmincan ismerték fel hívásukat a megszentelt életre, és sokan itt ismerkedtek meg későbbi házastársukkal is. Szent Ferenc pedig ezzel a mondattal zárja énekét: „Dicsérjétek és áldjátok az én Uramat, és mondjatok neki köszönetet, és szolgáljátok őt nagy alázatossággal.” Arra hívja testvéreit ma is, hogy, lemondva a világ kényelmeiről, szenteljék életüket Uruk szolgálatára – akár házasságban, akár papként vagy szerzetesként. Arra is tanít az ő példája, hogy a nehéz időszakokban még inkább örvendezzünk az Úr csodálatában, mert ez ad értelmet a létezésünknek. Hiszen – a Naphimnusz szavaival – boldogok az Isten „legszentebb akaratában” maradók: ez pedig a mi életünkben is megállja a helyét, legyen az otthon vagy egy Ferences Ifjúsági Zarándoklaton.
A 2025-ös Ferences Ifjúsági Zarándoklatra augusztus 1-jéig lehet jelentkezni.
Részletek és regisztráció a ferencesek.hu/zarandoklat oldalon.
Szöveg: Nyáry Borbála
Fotó: Moldoványi Barnabás, Gieszer Richárd
Forrás: Ferences Média
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

