90 nap komfortzónán kívül – Tapasztalatok az Exodus 90 férfiaknak szóló lelkigyakorlatról

A Bálinttal és Péterrel készült beszélgetésből  megtudhatjuk, mi a motivációjuk, honnan indultak, hol tartanak most, milyen ajándékokat, tapasztalatokat gyűjtöttek már eddig is a lelkigyakorlat során. A beszélgetést szerkesztve közöljük, teljes terjedelemben ITT olvasható. 

– 60 nap telt el az Exodus 90-ből, amely napi egy óra imádkozást, 14 aszkézis gyakorlatot (pl. sportolást, hideg vízben zuhanyozást, tartózkodást az alkoholtól, édességtől, televíziózástól, lemondást filmről, sportközvetítésekről, internethasználatról stb.), és heti egy alkalom férfiközösségben töltött időt jelent. Miért választja valaki ezt az utat, mik a motivációi?

Bálint: Péterrel az elmúlt év végén gondolkodtunk valamilyen „kihíváson”, így merült fel ötletként először az alkoholmentes, „száraz 2024”. Ezt fontolgatva egy lelkinap során Krakomperger Zoltán atya javasolta a január 1-jén induló és húsvétig tartó Exodus 90 lelkigyakorlatot. Engem három motiváció indított el: a 90 napig tartó alkoholmentesség, amely az aszkézis gyakorlataiban is megtalálható és reményeim szerint ez év végéig megmarad, továbbá a lelki megtisztulás és megújulás, valamint terveim között szerepel a családalapítás. Ez a lelkigyakorlat részemről egy felajánlás és ima a Jóisten kegyelméért, hogy megtaláljam a társam.

Péter: Nekem nem voltak ennyire kristálytiszta motivációim, mondhatnám, hogy belesodródtam ebbe a folyamatba, de azt éreztem, hogy nagyobb veszteség lett volna, ha nem kezdem el. Az elején kizártnak tartottam, hogy a 14 aszketikus gyakorlatot nap mint nap el tudjam végezni. Mondtam is, hogy erre csak a szentek és a szerzetesek képesek. Tudtam, hogy lesznek nehézségek, bukások a vállalások teljesítésében, de azt is meg kell tapasztalni, hogy utána hogyan veszek ismét erőt magamon. Az indulást követően már megfogalmazódott bennem is a miért, amely az „internetfüggőségemtől” való szabadulásban adhat segítséget. Minden este éjszakákba nyúlóan követtem a híreket, szűkebb környezetem és a tágabb világunk eseményeit, attól félve, hogy lemaradok valamiről, és emiatt csak keveset tudtam aludni. A lelkigyakorlatban előírás a napi minimum hét óra alvás. (...)

– Egymás kötéltársai vagytok. Beszédes ez a kifejezés, mit jelent ez?

Bálint: Ahogyan a hegymászás során a mászó társak egy kötélen haladnak a cél, azaz a csúcs felé, úgy a lelkigyakorlat során mi is mint „kötéltársak” haladunk a szabadság és a szabad élet felé. Ez a szabadság számunkra a lelki szabadságot jelenti, vagyis

az ima és az aszketikus gyakorlatok által megszabadulunk függőségeinktől és megkötözöttségeinktől.

Egymás segítése abban áll, hogy napi kapcsolatban vagyunk, átbeszéljük a nehézségeket, imával és biztatással támogatjuk egymást.

Péter: A kötéltárs horgonyt, segítőt, támogatót, kísérőt jelent a lelkigyakorlat alatt, aki melletted áll, átéli és átérzi azokat a tapasztalásokat, nehézségeket, kísértéseket, örömöket, amelyeken magam is átmegyek. A kötéltárs talán egy kicsit az élő lelkiismeretünk, mert mindezeket meg is osztod vele. Támogatjuk egymást, meghallgatjuk a másikat, ha valamiben elgyengülünk, erőt merítünk, erőt adunk egymásnak, és persze megbocsátunk, ha valamit éppen nem sikerült teljesíteni.

– Ima–férfiközösség–aszkézis pilléreire épül a lelkigyakorlat. Melyik jelent nagyobb kihívást?

Bálint: Mindegyik részében van nehézség, leszámítva a férfi közösséget, mert az számomra a kikapcsolódást jelenti, a nyugalom szigetét a hétköznapokban. Kicsit olyan, mintha hazamennék a családomhoz a szülőfalumba feltöltődni. Az imában és az aszkézisben is megtapasztalom a nehézségeket. Van olyan aszketikus gyakorlat, ami nehezebben megy, például a közösségi média és az internet mellőzése, vagy az édesség nélkülözése, de van, ami könnyebben megy, mint a televízió és sportközvetítés mellőzése. Adott gyakorlaton belül például a hideg zuhany olykor könnyű, más napokon a legnehezebb. Az imaélet abból a szempontból volt nehezebb az elején, hogy – bár vallásos családból származom – az imádság nem volt rendszeres és rutinszerű az életemben. Az Exodusban előírt imák: a reggeli felajánlás, a Szentóra, az Examen, az ima a kötéltársamért, csoporttagokért, az Exodust végzőkért, családomért, kollégákért, barátokért, rendszeressé tették azt. Ennek eredményeként az istenkapcsolatom kiegyensúlyozottabb lett.

– Az aszkézis a legkevésbé jellemző a mai kor emberére.

Péter: Nem könnyű eleget tenni ezeknek a kihívásoknak, nem ehhez szoktam az Exodus előtti mindennapokban. Nehéz ellenállni a kísértéseknek, főként akkor, amikor például egy hosszú nap után este 8 óra körül hazaérsz, és még előtted van 8 km futás. Ez a tapasztalat arra is jó, hogy

ha mégsem sikerül elvégezni a feladatot, akkor szembe kell néznem azzal, hogy elbuktam, és felvállalni ezt nemcsak az Isten, hanem a kötéltársam és a férfi közösségünk előtt is.

– A kihívások tükröt tartanak elénk, általuk jobban megismerjük önmagunkat.

Péter: Kezdek tudatosabbá válni. Most látom, hogy mennyire rutinszerűvé, hétköznapivá vált az életemben az imaélet, és a szentmise sem azt jelentette, amit kellett volna, hogy jelentsen. Ez egy felismerés számomra. Tudatosan szeretnék részt venni ebben, megélni a szentmisét, az imát. Az aszkézis gyakorlatai is segítenek. Korábban el nem tudtam képzelni azt, hogy mi fog történni velem, ha lemaradok valamilyen hírről. Most vált világossá előttem, hogy hír-függőségem van. Annak a felismerése, hogy nem maradok le semmiről, nagy ajándékot jelent az életemben. Az első napon töröltem a telefonomról a Facebook, Instagram applikációkat, meghagytam a Messenger, Viber felületet, de ott is takarítást végeztem, csoportokból kiléptem, értesítéseket letiltottam, és nem dőlt össze a világ.

– A 90 nap rendszeressége jó szokások kialakulásához is vezethet. Tapasztaltok ilyen irányú változást?

Bálint: Az imaéletemen mindenképpen szeretnék változtatni, egyrészt megtartani a rendszerességet, másrészt jobban benne lenni az imában, hálát adni. Ismét elkezdtem végezni a rózsafüzért, amely a családomban ma is jó gyakorlat. Az elmélkedős ima hozzám közelebb áll. Ezt szeretném megtartani. Továbbá érzem, hogy sokkal összeszedettebb vagyok a jobban átgondolt napirendnek is köszönhetően, amibe beletartozik az időbeni vacsora és a megfelelő mennyiségű alvás is.

Kipihentebb vagyok, jobban tudok koncentrálni, jobb a közérzetem, a hangulatom, és jó lenne továbbra is egy, a mostanihoz hasonló férfi közösséghez tartozni.

Amit még beépítenék a jó szokások közé, az a kevesebb internet és telefonhasználat. Az eltelt idő rádöbbentett arra, hogy tulajdonképpen sok szabadidőm van. Van mindenre idő. Ez nagyon különleges. Ma mindenki csak rohan, és azt gondolják sokan, hogy nincs idejük semmire. Nos, ezt érdemes átgondolni. Tulajdonképpen az internet az, ami elrabolja tőlünk az időt.

­­­***

Az Exodus 90 programot egy horvát szerzetes pap dolgozta ki, ami egyrészt a hétköznapi megszokások köréből való kivonulásra (exodus) hív, másrészt egy kilencven napig tartó strukturált ívre épül. A kilencvenes szám azért is fontos, mert pszichológiai kutatások szerint legalább ennyi időre van szükség, hogy egy új szokás meggyökeresedjen az életünkben. A program három pillérre épül: imádság, aszkézis és testvéri férfiközösség. További információért javasoljuk a program magyar honlapját.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír