A 100 éves Őrsy László jezsuita köszöntése – Bartók Tibor SJ írása

Őrsy atya 1921. július 30-án született a Fejér megyei Pusztaegresen. Középiskolai tanulmányai a koronázóvároshoz, Székesfehérvárhoz kötik. Az ősi királyi székhely történelmén és atmoszféráján keresztül magyarságtudatot és hazaszeretetet szív magába. Érettségi után jogot tanul a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1943-ban belép a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományába. Szegeden kezdi filozófiai tanulmányait, s a római Gergely Egyetemen, a Gregorianán fejezi be, ahol 1948-ban filozófiai licenciátust szerez. Ugyanott kezdi a teológiát is, de hamarosan Észak-Európa felé irányítják elöljárói.

A belgiumi Leuvenben szentelik pappá 1951-ben, s egy évvel később ott fejezi be teológiai tanulmányait licenciával. A jezsuita képzést lezáró harmadik próbaévet, az úgynevezett terciát a walesi St. Asaphban végzi (1952–53). Rövid londoni plébániai szolgálat (1953–54) után visszatér Rómába, hogy a Gregorianán kánonjogi doktorátust szerezzen (1954–57). Mindezt civil jogi mesterfokozattal egészíti ki Oxfordban (Honour School of Jurisprudence, 1957–60). 1960–66 között kánonjogot tanít a Gregorianán. Ez az időszak egybeesik a II. vatikáni zsinattal.

Közvetlen közelről követi a zsinati eseményeket, hiszen peritusi, azaz teológiai tanácsadói szerepet tölt be a tanácskozáson részt vevő Francis William Markall salisburyi érsek (Rhodesia) mellett.

A zsinati egyház tapasztalata, dokumentumai és a rájuk vonatkozó reflexió alapozza meg Őrsy atya teológusi és kánonjogászi tevékenységének további irányát

– egy újabb földrajzi pozícióváltás után. 1966-ban ugyanis a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemre kap meghívást, egy évvel később a New York-i Fordham Egyetem kánonjogtanára lesz. 1974-ben visszatér az Amerikai Katolikus Egyetemre, de ezzel egyidejűleg számos más észak-amerikai és európai egyetem vendégprofesszora és meghívott előadója. 1991-től egészen 2018-ig – 97 éves koráig – a washingtoni Georgetown Egyetem jogi intézetében tanít kánonjogot, római jogot és jogfilozófia-történetet.

Őrsy László tanári, írói és lelkipásztori tevékenységének középpontjában a II. vatikáni zsinat tanításának megismertetése és elmélyítése állt és áll – úgy teológiai, mint egyházjogi szempontból. Könyveiben és tanulmányaiban választ keres a zsinat utáni Egyház kihívásaira. A szerzetesi élet, az emberi jogok, a megkülönböztetés, a keresztény erkölcstan nagy kérdései, a bűnbánat és a házasság szentségének válsága, az Egyházi Tanítóhivatal és a teológus szabadságának kapcsolata, a zsinat teológiai és kánonjogi recepciója – megannyi téma és irány kutatásaiban.

Magyar fordításban megjelent művei közül a két legutóbbi – Életerős zsinat (2017), A Lélek terében (2020) – a zsinat gyakorlatba ültetésének, valamint a személyes és közösségi megkülönböztetésnek a problémáival foglalkozik.

Őrsy László – amíg tehette – szinte minden nyáron hosszabb időt töltött Magyarországon, számos előadást, szemináriumot, teológiai műhelyt és lelkigyakorlatot tartva. Szerénysége, közelsége és a beszélgetésekben megnyilvánuló figyelme vonzóvá tette személyét sokunk számára.

Őrsy atya munkássága nemzetközi viszonylatban jól ismert, teológusok és kánonjogászok körében egyaránt. Az Amerikai Katolikus Teológiai Társaság 1999-ben a John Courtney Murray-díj, a Kanadai Kánonjogi Társaság 2006-ban a Jean Thorn-díj odaítélésével fejezte ki elismerését P. Őrsy iránt. Több egyetem díszdoktori címet adományozott neki (Loyola University New Orleans – 2005, Georgetown University Law School – 2007, St. Paul University Ottawa – 2011, Sacred Heart University Fairfield – 2012 stb.).

Őrsy Lászlóban a II. vatikáni zsinat utáni egyházjog és teológia valóban világhírű művelőjét tisztelhetjük.

Személyesen 2002 óta ismerem Őrsy atyát. Nyaranta Dobogókőn találkozva vele meglepett előbb 80, aztán 90 év utáni szellemi frissességével, világos látásmódjával, józan kritikai érvelésével és iróniájával, amelyet a számára oly kedves zsinattal szemben is alkalmazott, nem hallgatva el annak emberi és történelmi korlátait sem.

Az események, teológiai és jogi dokumentumok, teológiai irányzatok történeti beágyazottságán túl – sőt inkább azokon belül –

mindig képes volt és ma is képes keresni és meglátni a Lélek jeleit, melyeken keresztül Isten vezeti az Egyházat.

P. Őrsy jezsuita nemzedéke az intellektuális apostolkodás több kiemelkedő személyiségével ajándékozta meg a magyar rendtartományon keresztül a Jézus Társaságát és a világegyházat. Elég csak Alszeghy Zoltánra (1915–1991), Nemeshegyi Péterre (1923–2020), Szilas Lászlóra (1927–2012), Weissmahr Bélára (1929–2005), Somfai Bélára (1932–2015) vagy Szabó Ferencre gondolni (1931)… A kommunista diktatúra csak az enyhülés éveitől kezdve engedte, hogy közvetve bekapcsolódjanak a magyar egyházi élet formálásába.

Legtöbbjük hatvanas, sőt hetvenes éveiben járt – így Őrsy atya is – a vasfüggöny leomlása utáni évtizedben. Mindamellett korukat meghazudtoló erővel és frissességgel ajánlották fel tudásukat a szabadságát visszanyerő magyar egyháznak és társadalomnak.

A felületesség és az azonnaliság mai kultúrájával szemben ez a sokat látott és próbált jezsuita nemzedék egy másféle kultúra világából üzen, mely a szellem kitartó, gyakran aszketikus, a mélyebb megértés kereséséért időt és energiát áldozó, sőt kemény áldozatokat vállaló magatartására épül. E magatartás legmélyén igazi keresztényi és hivatásukhoz tartozó szerzetesi aszkézis, ima és istenkeresés rejtőzik.

Kedves Őrsy atya, köszönjük Istennek mindazt a szellemi-lelki jót, amit eddig nekünk adott Rajtad keresztül az elmúlt évszázadban. Őrizze meg szellemi frissességedet és keresésedet, hogy még adhass, ha Ő is úgy akarja. Isten éltessen!

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír