A 25 éves váci Szent Mónika közösség jubileumi találkozóját tartották a Hétkápolna kegyhelyen

A közösség 2000-ben alakult, Stella Leontin atya koordinálásával. Céljuk az, hogy édesanyák és nagymamák együtt imádkozzanak gyermekeikért, az Egyházért, és aktívan támogassák egyházközségük életét.

Az elmúlt 25 év nem volt mentes a nehézségektől – mondta el a jubileum kapcsán Kovács Tamásné Marika, a közösség vezetője –, mégis a visszatekintés idején egyetlen szó marad a szívükben: a hála Isten kegyelméért; hála a megtartó kegyelemért, az együtt hordozott imákért, a közösen megélt hitért. „Bár sok egykori tagunk nincs már közöttünk – van, aki hazatért az Úrhoz, mások betegségük miatt nem lehettek jelen –, szívünkben és imáinkban velünk voltak a hálaadás során.”

Megemlékeztek Hajdú Péterné Marikáról is, aki jelentős szerepet játszott a Szent Mónika közösség megalakulásában. Az ünnepi alkalmon vendégük volt Vereckeiné Rajkai Piroska, az országos közösség világi vezetője.

A jubileumi szentmisét Kürtösi Krisztián paksi plébános, a Szent Mónika közösség országos lelkivezetője mutatta be.

Szentbeszédében különös hangsúlyt helyezett az édesanyák lelki küldetésére, az anyai vendéglátás lelkiségére. „A mai olvasmány és evangélium olyan lelki dimenzióba vezet be bennünket, amely különösen az édesanyák, nagymamák, lelkianyák hivatását világítja meg: a vendéglátás lelkiségéről van szó, amely

nemcsak szolgálat, hanem lelki nyitottság, és amely Isten áldásának kapujává válik”

– emelte ki Kürtösi Krisztián.

A Szentírás példái mély üzenetet hordoznak. Ábrahám és Sára történetében a vendéglátás szentsége jelenik meg: nemcsak testileg, de lelkileg is helyet adnak az isteni jelenlétnek, és ebből születik meg az áldás – hangzott el a homíliában.

Sára csendben, a háttérben készíti a kenyeret, mégis ő válik az isteni ígéret hordozójává. Ez a csendes, imádságos jelenlét tükröződik Szent Mónika életében is. Fiáért, Ágostonért nem szavakkal, hanem könnyeivel, kitartó imájával és hitével könyörgött, és Isten elfogadta ezt a „vendéglátást”. Ágoston később így írt édesanyjáról:

Anyám hite volt számomra az első templom. Ott kezdődött minden. Nem tanított – imádkozott. Nem győzködött – sírt. Nem adta fel – ezért lettem az, aki vagyok.”

Az evangéliumi történet, Márta és Mária jelenete továbbmélyíti ezt a gondolatot: a szolgálat és a figyelem együtt adják a teljes vendéglátást. Mártában és Máriában együtt él az édesanya, aki gondoskodik, szervez, és az édesanya, aki csendben figyel és imádkozik. Mindkettő nélkülözhetetlen, és együtt hozzák el az áldást a családba – fogalmazott a szónok.

Majd e szavakkal fordult az édesanyákhoz, nagymamákhoz – a Szent Mónika-közösség tagjaihoz: „Amikor helyet készítetek a családi asztalnál: nemcsak ételt adtok, hanem otthont. Amikor figyelemmel fordultok a gyermek felé panasza, félelme miatt: nemcsak vigasztaltok, hanem gyógyítotok. Amikor csendben imádkoztok értük: nemcsak reméltek, hanem áldást hívtok le rájuk.”

Ez a Mónika-lelkiség lényege: az anyai hivatás csendes ereje, amely türelmes, kitartó, és mindig remél – akkor is, amikor más már nem.

A jubileumi találkozó hálaadás volt – nemcsak a múltért, hanem az édesanyák és nagymamák jelenlegi, sokszor láthatatlan, Isten szemében mégis értékes és pótolhatatlan szolgálatáért.

A Szent Mónika közösség ma is élő példája annak, hogy a kitartó és csendes imádság gyümölcsöt terem családokban, közösségekben és a jövő nemzedékének szívében.

A szentmisét követően a közösség és az egybegyűltek agapéval, kötetlen beszélgetéssel ünnepelték meg az eltöltött éveket.

A Szent Mónika közösség hálásan köszöni mindenki munkáját, aki hozzájárult ahhoz, hogy méltó módon emlékezzenek meg az elmúlt 25 év lelki ajándékairól.

Forrás: Váci Egyházmegye

Szöveg és fotó: Csépe Zoltán

Magyar Kurír