A 250 éves plébániatemplomot ünnepelték a Hargita megyei Lövétén – KÉPRIPORT

Az ünnepi eseményeket a lövétei római katolikus plébánia szervezte, a helyi egyháztanács és a közbirtokosság támogatásával.

László István lövétei plébános a programfüzet köszöntőjében így fogalmazott:

A 250 éves jubileum nem csupán egy épület évfordulója. Sokkal inkább annak a hitnek az ünnepe, amely őseitek szívében élt, amely megtartotta közösségünket a történelem viharaiban, és amelyet ma nekünk kell továbbadnunk az utánunk következő nemzedékeknek.”

A programok sorában elsőként július 31-én, pénteken este a régi római katolikus népiskolában bemutatták Márton Szabolcs lövétei származású, Kolozsváron élő egyházzenész Az utolsó bástya éneke című kötetét. A mű Lövéte egyházzenei örökségét dolgozza fel, kéziratos forrásokat, régi hangfelvételeket és élő emlékezetből rögzített dallamokat téve közkinccsé.

A szerző előszavában megrendítő tényt oszt meg: jelenleg mindössze két lövétei ismeri még a régi énekrepertoár nagy részét, közülük is

a 78 éves Török Ignácné, született Mihály Margit őrzi a legtöbb dallamot, így az ő memóriája és éneke ma egy egész közösségi hagyomány utolsó élő kapuja az örökséghez. 

Ugyanezen az estén mutatták be Mihály János történész A lövétei Kisboldogasszony plébániatemplom és kincsei című munkáját, amelyben a lövétei születésű szerző a templom negyed évezredes történetét tárja a nagyközönség elé.

Az ünnepi programsor a templomban folytatódott a Szent István intelmei Szent Imréhez című zenés-prózai előadással, amelyet Bogdán Zsolt Jászai Mari-díjas kolozsvári színművész tolmácsolt, a kolozsvári Carmina Antiqua Transylvanica énekegyüttes közreműködésével.

Szombaton falunapot tartottak Lövétén. 

A jubileumi ünnepség részeként a népiskolában egész hétvégén megtekinthető volt András Zsolt festőművész Torony című kiállítása, amely a hit és a szellemi útkeresés témáit járta körül a templom évfordulója alkalmából.

A vasárnapi ünnepi szentmise előtt Kolozsi Szilárd és Márton Szabolcs orgonakoncertjét hallhatta az ünneplő közösség a Kisboldogasszony-templomban.

A hálaadó szentmise főcelebránsa és szónoka Fazakas Zoltán Márton csornai premontrei apát volt, aki maga is Lövéte szülötte. 

A főcelebráns a szentmise elején megáldotta a Szűz Mária-főoltár festményét, melynek restaurálását 2025 májusától kezdődően Márton Ferenc, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum szakembere, lövétei születésű restaurátor végezte – azzal a céllal, hogy a festmény visszanyerje 19. századi eredeti megjelenését.

Megáldották a templom orgonáját is, amely 2011-es felépítése után 2026 júniusában bővítettek: Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítő mester tervei alapján egy második manuállal, négy új regiszterrel és új játszóasztallal gazdagodott a hangszer.

Szentbeszédében a csornai premontrei apát a lövétei Kisboldogasszony-templomot a bíborosok római címtemplomához hasonlította, amelyet Lövéte közössége is sajátjának érezhet.

„Akik most élünk, 1776 után, a Kisboldogasszony-templomot a magunkénak mondhatjuk. Ez a mi címtemplomunk is; egy olyan hely, ahol jogosan mindannyian otthon érezhetjük magunkat” – fogalmazott Fazakas Zoltán Márton.

A mohácsi vész utáni évszázadokban a székely falvak ragaszkodtak őseik hitéhez – hangsúlyozta a premontrei apát, e hűséget állítva példaként a jelenlévők elé.

A szentmise végén megáldották azt a két emléktáblát, melyek közül az egyiken a templom 1776 óta szolgáló plébánosainak névsora olvasható, Fancsali Mózestől László István plébánosig.

A másik tábla az egyháztanács tagjainak állít emléket, hálát adva a templomért dolgozó elődök hűségéért és áldozatos szolgálatáért.

A szentmisét követő ünnepi beszédekben felidézték mind a tizenöt lövétei plébános nevét; majd köszönetet mondtak mindazoknak, akik a jubileum megvalósulásához hozzájárultak: Hargita Megye Tanácsának a felújítási munkálatokhoz és az orgonabővítéshez nyújtott, évek óta rendszeres támogatásáért, a Vallásügyi Államtitkárságnak, valamint a magyarországi Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek. Köszönet illeti a restaurátort, az orgonaépítő mestert, a két könyv szerzőit, a kiállítás alkotóját, az emléktáblákat készítő kőfaragót; a helyi önkormányzatot, a Lövétei Közbirtokosságot és az egyháztanácsot.

A beszámoló – melyet teljes terjedelmében ITT olvashatnak – nyomtatott formában a Vasárnap 2026/32. számában jelenik meg.

Forrás: Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye; Romkat.ro

Fotó: Egyed József

Magyar Kurír