Szentmisében emlékeztek meg a 80 éve kitelepített német ajkú lakosokról a pécsi székesegyházban

A második világháború lezárását követően, 1946. január 19. és 1948. június 30. között a kollektív bűnösség elve alapján mintegy 200-220 ezer német nemzetiségű honfitársunkat telepítették ki Németországba vagy hurcolták kényszermunkatáborba a Szovjetunióba.

Otthonuktól, földjüktől és minden vagyonuktól megfosztva egyetlen batyunyi személyes holmit vihettek magukkal.

A kitelepítésre emlékezve január 19-ét jelölte ki a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává 2012-ben a magyar Országgyűlés. A dátum szimbolikus: 1946-ban január 19-én hagyta el Magyarországot – Budaörsöt – az első vonatszerelvény, amely az elüldözött német nemzetiségű magyarokat szállította.

Ennek a szenvedésnek a titkát nem lehet megérteni, nem lehet megoldani és nem lehet letenni – emelte ki szentbeszédében Felföldi László pécsi megyéspüspök. Arra a kérdésre, hogy akkor mit lehet ezzel kezdeni, így fogalmazott: „El kell helyezni a vállon, a szívben, lélekben.

Csak az tud együtt élni a szenvedéssel, aki elhelyezte azt a sorsában, aki a helyére tette, hogy ne akadályozza meg a holnap jóságában, szeretetében, emberi méltóságában. 

Ebben találjuk meg a továbblépés titkát.”

A főpásztor emlékeztetett: a Pécsi Egyházmegyében rengetegen megélték ennek a szenvedésnek a mélyét, melynek bensőséges valóságával élünk mindnyájan.

„Miért engedi meg Isten a szenvedés tragédiáját múltban és jelenben? Amikor Isten emberré lett és belépett a Jordán vizébe, és megkeresztelkedett,

nem megoldotta a szenvedés titkát, hanem mellénk állt. Velünk van, mellénk áll és mellettünk akar maradni szenvedéseinkben.

Érthetetlen módon az emberiség történetének nagy titka ez a kérdés, mely mégis a szeretetben visz tovább minket, a jövő reményeként. 

Szépet, jót és igazat akarva a jövő reménye most mi vagyunk, a keresztények kicsiny csoportja, (...)

mi hordozzuk azt a fényt, erőt és reményt, amely az emberiségnek, családnak, egyénnek utat képes mutatni a holnap, a jövő felé, hogy emberi méltóságban és biztonságosabban tudjunk élni. De ennek titka és mélye a béke” – hangsúlyozta Felföldi László püspök.

A szentmise zárásában a Magyarországon és a Pécsi Egyházmegyében élő német nemzetiségű hívek nevében az asszisztenciában szolgáló Werner Gábor mondott köszönetet a főpásztornak a közös emlékezésért és azért, hogy a pécsi székesegyházban otthonra találhattak a német nyelven celebrált szentmisék.

A szentmise után Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke személyes, családi történetbe ágyazott tanúságtételén keresztül elevenedtek meg az emberiség történelmének 80 évvel ezelőtt történt sötét fejezetei, melyet ártatlan embereknek kellett származásuk miatt elszenvedniük.

Megbékélni lehet, de felejteni generációkon átívelően sem szabad – hangzott el a visszaemlékezésben.

A szentmiseközvetítés ITT visszanézhető.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír