A 80 éve szovjet kényszermunkatáborba hurcoltak emlékére avattak emlékművet a szatmári Mezőteremen

1945 januárja egybeforr a magyar nyelvterületen élt legkompaktabb sváb tömbközösség, a szatmári svábok kálváriájával, hiszen a közösség ötezer tagját hurcolták a szovjet munkatáborokba, málenkij robotra.

Mezőteremről több mint háromszáz nőt és férfit vittek el, a falu lakosságának jelentős részét, zömében svábokat – hiszen, akárcsak a többi településen, ha nem volt meg a kiszabott fejkvóta, már nem számított a nemzetiség: magyarokat vagy épp románokat is deportáltak.

Egyharmaduk az embertelen körülmények, járványok és munkabalesetek miatt a munkatáborokban vesztette életét.

A szeptember 14-én, vasárnap Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök által megáldott, nepáli fekete gránitból készült emlékművön 312 név szerepel, hogy az áldozatok nevei immár kőbe vésve is emlékeztessenek.

Ahogy Tar Miklós polgármester fogalmazott: „Az emlékmű nem csupán kő, hanem annak jelképe, hogy soha nem felejtünk, és hogy a múlt sebeit közösen gyógyítjuk.” Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Nagy Szabolcs romániai parlamenti képviselő és Pataki Csaba megyei tanácselnök is. Utóbbi kiemelte: az emlékmű méltó helyet ad a gyásznak, a főhajtásnak és a hitnek, hogy a múlt keserű fájdalmai sosem ismétlődhetnek meg.

Az emlékmű avatásának dátuma sem véletlen: szeptember 14-e a Szent Kereszt felmagasztalásának s egyben a mezőteremi római katolikus templomnak is az ünnepe. „Fontos volt számunkra, hogy ne egy »egyszerű napon«, hanem a kirbájjal egybekötve avassuk fel, hiszen egy olyan eseménynek állít emléket, amely anno szinte teljesen megváltoztatta a település életét; és azoknak az embereknek, akiknek vétkük nem volt, mégis súlyos büntetést kellett elszenvedniük” – hangsúlyozta a Szatmári Friss Újságnak Tar Miklós polgármester. 

Mint részletezte: az emlékmű állításának gondolata körülbelül két éve fogalmazódott meg; a tervezésben ő is jelentős részt vállalt, a költségek zömét pedig az önkormányzat önerőből fedezte, kiegészítve a római katolikus hívek felajánlásaival. Az elhurcoltak névsorát az RMDSZ-es tanácsosok gyűjtötték össze. Nem egy esetben kutatómunkát kellett végezniük, amelybe az Egyház is besegített, nehogy bármelyik áldozat neve lemaradjon. „Úgy érzem, sikerült méltó megemlékezési helyet kialakítanunk a templommal szinte szemben lévő önkormányzati területen, amelyet parkosítottunk is” – mondta a polgármester.

Szöveg: Szabó Kinga Mária

Forrás és fotó: Szatmári Friss Újság/Romkat.ro

Magyar Kurír