A 800 éves keresztény települést, Bulcsot ünnepelték a Partiumban

Külhoni – 2025. augusztus 16., szombat | 13:01

Augusztus 10-én a bulcsi római katolikus templom, amelyet 1872-ben építettek a településen egykor állott jelentős apátság építőköveinek felhasználásával, és Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek fel, szűknek bizonyult mindazok befogadására, akik részt kívántak venni a település első írásos említése 800. jubileumának ünnepén.

A temesvári egyházmegye területén több olyan helység található, amelyek első írásos említése a 14. századra nyúlik vissza; nevüket feltüntették az 1333–1335-ös pápai tizedjegyzékekben, amelyeket a Vatikáni Apostoli Levéltárban őriznek. Léteznek még ezeknél is régebbi települések, mint például Bulcs, amely szerényen bújik meg a Lippai-dombság erdőinek ölelésében.

Bulcs – 800 év a Maros partján

Az évforduló azonban nem csupán a múlt ünnepe volt, hanem tanúságtétel a folytonosságról, a hitről és arról a mély kapcsolatról, amely az embereket ehhez a helyhez, az „otthonhoz” fűzi.

„Hogy milyen gazdag múlttal rendelkezhet egy ma jelentéktelen, eldugott falucska, jól tükrözi az Arad megyei Bulcs története. A Szűzanya tiszteletére felszentelt bulcsi apátsági templom, amely a 12. századból származott és átmenetet képezett a román kori és a gótikus stílus között, mintegy 80 méter hosszú volt, és az egyházmegye egyik legnagyobb templomának számított. A romokat, amelyeket a neves pannonhalmi bencés történész, Rómer Flóris (született: Ferenc) vizsgált, 1871 márciusában sajnos lebontották, és az anyagot a mai templom építéséhez használták fel.

Az apátság egykori fontosságát mutatja az 1233-as beregi egyezmény is, amely a monostornak ötezer darab kősó forgalmazását engedélyezte. Egy, az apátsági könyvtárból származó Livius-kódexet ma a Bécsi Nemzeti Könyvtárban őriznek. (…)

Az apátság másik értékes kincse a harang, amelyet 1807. április 30-án az egykori bulcsi monostor romjai között találtak meg. A gótikus felirat szerint a harangot 1468-ban, Domonkos apát idejében Mihály főangyal tiszteletére öntötték. (…) A 238 kilogramm súlyú bulcsi harangot Bonnaz Sándor püspök nagy becsben tartotta, és 1870-ben két újonnan öntött harangot adott érte cserébe a plébániának. Ezt követően a temesvári papnevelde templomának tornyába vitette, azonban a középkori harang a maga sajátos zengésével nehezen illeszkedett a város harangegyüttesébe, így 1873-ban a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumba került. Itt ma is könnyen megtekinthető, mivel az állandó tárlat része” – írta a településről Roos Márton akkori temesvári megyéspüspök Erbe und Auftrag – Die Alte Diözese Csanád című sorozata első kötetében.

Pesty Frigyes történész Krassó vármegye története című könyvében a következőket írja Bulcsról: „Névalakja Wulch, Bulch, Bulczy. E helyen az ó-korban római telep díszlett, melynek nevét azonban nem ismerjük. Tanúsítják ezt a LEGXIIIG bélyeggel ellátott, Bulcson talált római téglák, mint a Legio XIII. Gemniana itt tartózkodásának bizonyítói. E légió hivatása lehetett a Maros parti várak építtetése és védelme. A bulcsi apátság romjai közt többféle római emlék találtatott. III. Honorius pápa 1225-ben a pécsváradi és bulcsi (de Wulch) apátokat megbízza, hogy a sz. Benedek-rendieket évenkint káptalanok tartására szorítsák, és így szabályaik megtartására kényszerítsék. II. András király 1233-ban a bulcsi apátságnak 5000 darab kősót engedélyez a sójövedelemből.”

Az esemény sok helyi lakost, valamint a környező településekből érkezőket, rokonokat és barátokat gyűjtött egybe. Résztvevők érkeztek külföldről, például Svájcból is. A jubileumi programot Cristian Giorgian Matiaș, Bata község polgármesterének kezdeményezésére és közreműködésével a batai helyi tanács, a bulcsi római katolikus plébánia, valamint Andreas Reinholz radnai és bulcsi plébános együttműködésével szervezték meg.

Az ünnepség délután 5 órakor szentmisével kezdődött, amelyet Pál József Csaba temesvári megyéspüspök mutatott be. Koncelebrált: Andreas Reinholz radnai és bulcsi plébános, Kapor János kisjenői és simonyifalvi plébános, valamint Ion Cădărean lippai és temesújfalui plébános. A szentmisén jelen voltak az ortodox testvéregyház papjai is.

Az evangéliumi részhez kapcsolódva szentbeszédében a főpásztor így fogalmazott: „Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát! Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Ez a mondat csak Lukács evangéliumában található meg, mivel ő különösen érzékeny volt a nép szenvedése iránt. Jézus bátorítása közel állt az ő szívéhez is. És nagyon szép, amit Jézus ezután mond. Miért ne félj, kisded nyáj? Mert az Atyának úgy tetszett, hogy nektek adja az ő országát. Vajon ez elég nekünk? Talán ismeritek Néri Szent Fülöp életét, aki sokat segített a szegényeken és a gyermekeken. Majd elérkezett az idő, hogy bíborossá kreálják. Amikor megkapta azt a nagy kalapot, amit akkoriban a bíborosok viseltek, feldobta magasra, és azt mondta: Nekem nem kell a bíborosi kalap, nekem a mennyország kell. Számára Isten országa elegendő volt. És boldog volt.”

„800 évvel ezelőtt itt létrejött egy keresztény település” – emelte ki Matiaș polgármester a záró áldás után. Három elismerést nyújtott át azoknak, akik tevékenységükkel nap mint nap részt vettek és vesznek a közösség életében: Elisabeta Micloșnak, a közösség legidősebb tagjának, aki Aradról érkezett az ünnepségre; Ladislau Heleportnak, a Bulci Fest szervezőjének és Andrei Budának, a római katolikus templom sekrestyésének.

A jubileumi program folytatásaként Bulcs – 800 év az első írásos említéstől címmel Dumitru Tomoni professzor, a Facsádi Történeti és Néprajzi Múzeum igazgatója tartott előadást. Értekezésében a település múltjáról, továbbá a jelenlegi demográfiai adatokról és az aktuális helyzetről beszélt.

Az ünnepség művészi programmal zárult. Klasszikus műveket adott elő Andreea Bodroghi, a máriaradnai kegytemplom orgonistája, aki a szentmise zenei szolgálatát is végezte; Silviana Ana Cîrdu zongoraművész; Cosmina Silvia Sitzl mezzoszoprán doktorandusz, Rhea Vanessa Panea zongoraművész. A programot koordinálta: Veronica Laura Demenescu egyetemi tanár, az aradi Aurel Vlaicu Egyetemről.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír