A szentföldi kusztódia „élő kövei”: Dawud, a Születés bazilika 92 éves sekrestyése

„Lelkem mélyén mindig is éreztem a vágyat, hogy Istennek szenteljem az életemet” – osztja meg Dawud, aki a ferencesekkel együtt imádkozik és szolgál a Születés barlangjánál.

Ministránsként már gyerekkorában is aktív tagja volt a Születés barlangjánál álló katolikus Szent Katalin-templom közösségének, majd 1950-ben, már felnőttként belépett a ferences harmadrendbe, és attól kezdve szolgál a Jézus születésének helyszínét körülvevő épületkomplexum különböző pontjain. Tizenegy éven át volt a ferences templom sekrestyése, 2005 óta pedig a Születés barlangért felel – gondoskodik róla, hogy a latin egyház status quo szerinti jogai ne sérüljenek, illetve a zarándokokat is segíti.

A status quóról többek között ITT olvashatnak.

Dawud Hazboun kiskora óta közel érzi magához a ferences lelkiséget. „Amikor kicsi voltam – meséli Lucia Borgatának, a Kusztódia médiamunkatársának –, be akartam lépni a rendbe, hogy ferences szerzetes lehessek, édesapám azonban nem támogatta a döntésemet. Ez a hivatás azonban a szívemben maradt, ezért döntöttem úgy, hogy világiként szentelem Istennek magam, a ferences harmadrendben.”

A Születés templomában való szolgálatát meghatározta közelsége a szerzetesekhez. Az akkor gvardián (házfőnök) látta Dawud hitét és odaadását, ezért választotta őt a Barlang sekrestyésének. „Előjegyzem a zarándokmiséket, és előkészítek mindent a liturgiákhoz; csaknem úgy, mintha szerzetes lennék” – mondja Dawud alázattal.

A liturgikus szolgálat mellett Dawud a harmadrend kántora is, közösségi imákat vezet, köztük a körmeneteken és a betlehemi bazilikában havonta egyszer felhangzó Te Deumok alkalmával. Mindig is az imádság állt élete középpontjában.

Felkelek hajnali kettőkor, zsolozsmázom, majd a Barlanghoz megyek segíteni a szerzeteseknek. Az ima csordultig tölti a lelkemet, és örömet ad. Sokan kérik, hogy imádkozzam értük, és nagyon komolyan veszem ezt a kötelezettséget. Az ima a remény jele; saját szememmel láttam, hogy jó gyümölcsöket hoz.”

Dawud otthon is megéli a hit és a ferences karizma iránti szeretetét. Feleségével öt gyermeket neveltek fel hitben, amiben nagy szerepet játszottak a ferences iskolák és a családi imák, melyek a hétköznapok részét jelentették. „Mindig próbáltam jó példát mutatni otthon; zsolozsmáztunk együtt, és a Megváltás ajándékának a szeretetére tanítottam őket” – osztotta meg. Gyerekeik ma már messze élnek, tanulmányaik végeztével külföldre költöztek, de az otthon kapott értékek ma is szilárd pontot jelentenek életükben.

Dawud élete során sok ferencest ismert meg. Tőlük tanult meg bízni a Gondviselésben:

Amikor szegénységben éltünk, akkor sem féltem, mert Istenre hagyatkoztam, ahogy a testvérektől tanultam.”

A ferences harmadrendiek aktív szerepet játszanak a helyi közösség életében. Lelkigyakorlatokat szerveznek, családokat látogatnak, evangelizálnak. Minden évben Assisi Szent Ferenc ünnepén újítják meg fogadalmukat, tanúságot téve arról, hogy hűségesek Assisi „szegénykéjéhez”.

Dawud magas kora ellenére kitart a szolgálatban, most is ugyanolyan odaadással, mint korábban. Tisztában van vele, milyen fontos a ferencesek küldetése, missziója a Szentföldön. Alázatos és jámbor szolgálata révén Dawud Hazboun, a hit és a remény fáradhatatlan tanúságtevője, a ferences lelkiséget testesíti meg.

Forrás és fotó: Custodia.org

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír