A béke gongjainak hangja – Az Egyház missziója a Fülöp-szigetek őslakosai között

A gongok elhallgatnak, amikor két közösség között konfliktus tör ki. És újra megszólalnak, amikor helyreáll a béke. Az észak-fülöp-szigeteki hegyvidéken, a Luzon szigetén fekvő Kordillerák hegyvidéki régióban, Kalinga és Apayao tartományokban e hagyományos hangszerek hangja a megosztottság és a megbékélés történetét idézi fel, miközben a találkozás, a párbeszéd és az élet védelme iránti vágyat fejezi ki. „Amikor a te törzsed és az én törzsem konfliktusban áll egymással, nem szólaltatjuk meg a gongokat. Csak akkor zendülnek fel, amikor béke van a közösségben” – magyarázza a Fides hírügynökségnek Sean Buslig Mejia püspök, Tabuk apostoli vikáriusa.

A tabuki apostoli vikariátus két tartományt foglal magában, Kalingát és Apayaót, amelyekben egymástól eltérő őslakos csoportok élnek, saját nyelvükkel, hagyományaikkal és identitásukkal. Kalinga tartományban a kalinga nyelvet beszélik, míg Apayaóban az isnag nyelv terjedt el. Az Egyház – magyarázta a püspök a Fidesnek – igyekszik megőrizni ezt a kulturális örökséget az evangelizációs munkája során: a hagyományos énekek bekerülnek a liturgiába, a helyi szövetek díszítik az ünnepi szertartásokat, sőt még a szent ruhákhoz is felhasználják őket. Az inkulturáció „nem csupán a hit nyelvének megismertetésére szolgáló módszer, hanem a népek és hagyományaik méltóságának elismerése is”.

A béke a hit gyümölcse

Kalinga térségében – mesélte a püspök – a különböző törzsi közösségek mindegyike saját nyelvjárással és saját vének tanácsával rendelkezik. A közösségek közötti kapcsolatokat határ- és földtulajdoni viták, valamint erőszakos cselekmények terhelhetik, amelyek – különösen vérontás esetén – szélesebb körű konfliktusokhoz is vezethetnek.

„A feszültségek megelőzésére vagy a megbomlott kapcsolatok helyreállítására szolgál a bodong, a hagyományos békeszerződés, amelynek keretében a közösségek megállapodást kötnek egymással. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet töltenek be a vének, munkájukat pedig az Egyház képviselői is támogatják. Egyik papunk tagja a béketárgyaló csoportnak. Arról van szó, hogy Krisztus békéjét vigyük el a törzsekhez” - mondta a püspök.

Feladatuk azonban nem merül ki a konfliktusok közvetítésében. A püspök rámutat, hogy sok hívőnek, bár megkeresztelkedett és katolikus iskolában tanult, „még mindig szüksége van arra, hogy elmélyítse hitét, és megértse annak következményeit a mindennapi életben. Amikor ugyanis újra felszínre kerülnek a törzsi ellentétek, fennáll a veszélye annak, hogy megfeledkeznek azokról az evangéliumi értékekről, amelyeknek irányt kellene adniuk az emberi kapcsolataiknak”.

„Sok fiatal azt mondja: »Végeztünk a törzsi harcokkal, többé nem akarunk tudni róluk« – mesélte Sean Buslig Mejia püspök. – A fiatalok részt vesznek az egyházi találkozókon, önkéntesként szolgálnak és hitoktatókká válnak, hozzájárulva a gyermekek neveléséhez. A keresztény közösségekben megtalálják az összetartozás érzését és egy olyan identitást, amely képes egyesíteni a különbségeket anélkül, hogy eltörölné azokat.”

A „közös otthonukat” fenyegető veszélyek

A béke azonban nem csupán a közösségek közötti kapcsolatokra vonatkozik. Kalinga és Apayao tartományokban a béke szorosan összefügg a föld, a környezet és azoknak a feltételeknek a védelmével, amelyek lehetővé teszik az őslakos népek számára, hogy továbbra is őseik földjén éljenek.

Apayaóban a Kabugao térségébe tervezett nagy vízerőmű azzal fenyeget, hogy a térség 21 települése közül 11-et eláraszt. A változás – hangsúlyozta a püspök – nem csupán az otthonok elvesztését jelenti: „A közösségek azzal a kockázattal szembesülnek, hogy megszűnnek megélhetésük forrásai és eltűnnek halottaik temetkezési helyei, amelyek a kollektív emlékezet és identitás elengedhetetlen részét képezik.”

„Az Egyház és a tabuki apostoli vikariátus nem támogatja a gátépítési tervet” – mondta a püspök, kifejtve, hogy az egyházi álláspont abból fakad, hogy tiszteletben kívánják tartani az érintett őslakos népek döntését, miközben a kérdés jogi vita tárgyát képezi.

Kalinga tartományban a nagyszabású külszíni bányászat is aggodalomra ad okot. A püspök felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy „a gazdasági érdekek a közösségek belsejében is megosztottságot szítanak”, az „oszd meg és uralkodj” stratégiáját követve: ellentétes frakciókat hoznak létre, szembeállítva azokat az embereket, akik ugyanahhoz a kulturális és területi közösséghez tartoznak. „Ez csupán pénzről és a profitról szól. Ez nagyon szomorú.”

Ezekkel a projektekkel szemben az Egyház támogatja az őslakos népeket jogaik védelmében, és támogatja a jogi eszközök igénybevételét. Elkötelezettsége azonban a tudatosság növelésében és a környezet védelmét szolgáló konkrét kezdeményezésekben is megmutatkozik, összhangban a Laudato si’ enciklikával. A fák ültetése, a teremtett világ tiszteletére nevelés és a természeti környezet iránti felelősség erősítése így ugyanannak a küldetésnek a részévé válik.

„A »közös otthon« védelme ebben a Fülöp-szigeteki régióban nem elvont kérdés. A falvak, a megélhetés forrásainak, az emlékhelyeknek és a közösségi kötelékeknek a megóvását jelenti. Azt is magában foglalja, hogy elismerjük az őslakos népek jogát a jövőjüket érintő döntésekben való részvételhez” – jegyezte meg.

Egy fiatal egyház

Egy hegyvidéki, nehezen járható területen, ahol a tabuki székesegyháztól a legtávolabbi missziós közösségig akár hétórás autóútra is szükség lehet, az egyházi jelenlét a kapcsolatok hálózata, valamint a papok, szerzetesek és világiak mindennapi elkötelezettsége révén épül fel. „A tabuki vikariátus körülbelül 260 ezer katolikus hívőt, 22 plébániát és missziós állomást, valamint 36 papot számlál, köztük egyházmegyei és szerzetespapokat. Az Egyház továbbra is növekszik, annak ellenére, hogy szembe kell néznie a távolságokkal, a kateketák képzésével és a papságra készülő fiatalok anyagi támogatásával kapcsolatos nehézségekkel” – jegyezte meg a püspök, köszönetet mondva az Evangelizáció Dikasztériumától és a Pápai Missziós Művektől kapott támogatásért, amelyek a fiatal szeminaristák képzését és tanulmányait segítik.

A püspök által megjelölt prioritások között szerepel a hitre való nevelés, az új generációk kísérése és a béke előmozdítása. „Ha nincs béke a törzsek között, nagyon nehéz iskolákat nyitni. A hit első gyümölcse a béke” – hangsúlyozta.

Ennek jegyében a vikariátus 2023-ban megszervezte az „Ezer gong hívása” elnevezésű kezdeményezést, amelyen több mint ezer, különböző törzsekhez tartozó gongjátékos és háromezer táncos vett részt. Az esemény ráirányította a figyelmet a régió kulturális gazdagságára, a püspök számára azonban mindenekelőtt lelki jelentőséggel bírt: „Kifejezi azt a vágyat, hogy egyetlen közösséget se osszon meg többé az erőszak.”

Az imádság, amelyet a püspök akkor a kezdeményezés résztvevőire bízott, egyszerű és egyértelmű volt: „Azért imádkoztunk, és ma is azért imádkozunk nap mint nap, hogy ne legyenek többé törzsek közötti konfliktusok. Mert amikor megszűnik a béke, minden veszélybe kerül.”

A Fülöp-szigetek északi hegyvidékén a gongok továbbra is őrzik a béke hangját. A püspök reménye az, „hogy mindig megszólalhatnak, annak jeleként, hogy a közösségek megbékéltek egymással, és a népek képesek testvéri összhangban együtt élni anélkül, hogy feladnák saját identitásukat”. Sean Buslig Mejia püspök így zárta szavait: „Krisztus a béke fejedelme. Éljünk, imádkozzunk és cselekedjünk azért, hogy Krisztus békéje ne csupán a liturgiában elhangzó szó maradjon, hanem valósággá váljon az emberek közötti kapcsolatokban és közös otthonunk gondozásában.”

Forrás: Fides, az Evangelizáció Dikasztériumának hírportálja

Fotó: Tabuki apostoli vikáriátus Facebook-oldala

Magyar Kurír
(hj)