A béke kiáltása – Rómában találkoztak a világ vallási vezetői

Szent II. János Pál pápa 1986 októberében Assisi városába hívta a keresztény egyházak és a világvallások képviselőit, mert felismerte azt, ami ellentétben állt a szekularizált nyugat- és kelet-európai meggyőződéssel, vagyis hogy – amint a Sant’Egidio közösség alapítója, Andrea Riccardi a mostani találkozó nyitóülésén megfogalmazta – „a vallások nem kövületek, hanem élő szervezetek, amelyek magukba gyűjtik konkrét emberi közösségek vágyait, közel vannak az emberek fájdalmához, öröméhez és verítékéhez”. A történelemben először akkor imádkoztak különböző hitű emberek egymás mellett a békéért.

A háború a sokat szenvedett Ukrajna elleni orosz invázióval visszatért az európai földrészre, miután más, távolabbi hadszíntereken már évtizedek óta zajlik. „Meg kell hallani a világ megannyi pontjáról érkező, békéért esedező kiáltást!” – mondta Riccardi.

Az imádság „nővére azok kiáltásának, akik a háború és a szegénység miatt szenvednek”.

II. János Pál pápa víziója, Assisi szelleme annak felismerését jelenti, hogy amikor a vallások a békére törekedve nem zárkóznak be intézményeik burkába, akkor adják lényegük legjavát. A Sant’Egidio közösség harminchat éve őrzi Assisi szellemét, amely olyan gyümölcsöket termett, mint a mozambiki polgárháborút lezáró békemegállapodás, éppen harminc évvel ezelőtt, 1992. október 4-én.

A globalizációnak, ennek az „újszülött óriásnak” is lelket kell adni, amely a párbeszédben, barátságban, imádságban tud növekedni. Párbeszédben Istennel, ami az imádság; párbeszédben a szent szövegekkel; és végül párbeszédben mindenkivel, mert „a világban nem léteznek érdektelen emberek” – idézte beszédében Riccardi az ukrán származású orosz költő, Jevtusenko szavait. Hiszen mindannyian egy csónakban evezünk – mondta Ferenc pápa is a világjárvány idején. Semmilyen realista politika nem nélkülözheti a tágas víziókat; ezek fényénél láthatja egyedül, milyen irányba mozduljon. „Prófétai képzelőerőre van szükség. Amikor az elmék és a szívek megnyílnak, velük együtt új utak is nyílnak, amelyeken járva megtaláljuk a választ a béke kiáltására” – vélte a Sant’Egidio közösség alapítója.

A megnyitón két ország államfője is felszólalt. A házigazda Olaszország nevében Sergio Mattarella köztársasági elnök úgy vélte, hogy a béke nem egy pillanat műve, hanem „folyamat, amely bátorságot, eltökéltséget, politikai akaratot”, de emellett „az egyes ember erőfeszítéseit is kívánja”. „Szent háború” nem létezik, annál inkább szükség van a „szent békére”. Az Ukrajna elleni orosz agresszió a nemzetközi élet valamennyi szabályát, elvét és értékét felrúgja, és a nukleáris háború veszélyével is fenyeget. El kell kerülni, hogy a népeket a korábbi vasfüggöny helyett a gyűlölet falai válasszák el egymástól. Meg kell hallanunk a föld lakóinak békéért kiáltó hangját, hogy a közös remény közös cselekvésünkben öltsön testet.

Nagy várakozás előzte meg Emmanuel Macron francia köztársasági elnök felszólalását. A francia államfő meglepően személyes hangú, előre meg nem írt beszédet mondott. Kiemelte: a jelenlegi helyzetre az jellemző, hogy sokan beszélnek a győzelemről mint célról, a békéről szólni azonban ennek fényében nem könnyű, sőt: egyesek számára árulásként hat. Mégsem lehet a partvonalon maradni. Mit keres egy markánsan világi állam, Franciaország elnöke egy vallásközi találkozón? – tette föl a kérdést, majd meg is válaszolta: „Andrea Riccardi kérésére összeszedtem a gondolataimat arról, mit várok jelen minőségemben a vallásoktól.” Macron várakozásai között szerepel, hogy a vallások „álljanak ellen”, amikor a hatalom saját céljaira akarja felhasználni őket, és amikor velük akarja igazoltatni az emberi jogsértéseket. A vallások sokat tehetnek a békéért, hiszen a népek lelkéhez szólnak. A vallások álljanak ellen a „tisztaságra törekvés kísértésének”, hiszen a béke kereséséhez szükség van arra, hogy közel lépjünk a másikhoz, készen kibillenni saját egyensúlyunkból.

A békéhez át kell vennünk valamit a másikból, „be kell magunkat szennyezni” vele, elfogadva a különbözőségünket.

Ez kényelmetlenséggel járhat és bátorságot igényel.

Matteo Zuppi, Bologna bíboros érseke, az olasz katolikus püspöki kar elnöke köszönetet mondott a Sant’Egidio közösségnek, amiért évről évre továbbszövi, újabb és újabb színekkel gazdagítja a „párbeszéd vásznát”. A párbeszéd helyreállíthatja azt a gyönyörű rajzolatot, amelyet a háború és erőszak széttépett.

Az áldozatok könnyei egyesíthetnek bennünket, hiszen „egyformák, bármilyen arcról peregnek is alá”; Isten feljegyezi a szenvedések útját és összegyűjti tömlőiben a könnyeket (vö. Zsolt 56,9).

Nem lehet béke annak az embernek a szívében, aki csak a saját békéjét keresi. Ahhoz, hogy valóban békére leljünk, a másik békéjét is keresnünk kell, és fel kell valamit érte áldoznunk a saját békénkből és boldogságunkból is – idézte Thomas Mertont a bíboros. Tegyük magunkévá Ferenc pápa kérését, és fáradozzunk a békéért és az igazságosságért, amelyek szükségképpen együtt állnak vagy buknak.

Megrendítő tanúságot tett Olga Makar fiatal ukrán édesanya, a Sant’Egidio közösség tagja. Felidézte azt a kijevi hajnalt, amikor az orosz bombák hírére és zajára ébredtek. „Azóta semmi sem ugyanaz többé” – mondta. A közösség egyik kijevi házát, ahol a Fiatalok a Békéért mozgalom tagjai egykori hajléktalanoknak biztosítottak lakhatást, az első napokban találat érte. Csodával határos módon senki sem veszett oda. Olga két aprócska ikergyermekével előbb Varsóba menekült, katonaköteles férjét hátrahagyva. Azóta ismét együtt a család. A közösséggel együtt Lembergben, Ivano-Frankivszkban, Kijevben és más városokban nyitottak segélyközpontokat olyanok számára, akik mindenüket, nem egy esetben szeretetteiket is elveszítették. Felidézte egyik nagybátyja történetét, aki Izjum városában az óvóhelyről kiment, hogy teát hozzon vele lévő kisunokájának. Néhány perc leforgása alatt egy rakéta romhalmazzá tette a házat. A nagybácsi lánya és három unokája lelte ott halálát. „Hogyan éljek ezek után”? – teszi fel minden ukrán kérdését Olga, aki már megtalálta a választ:

Lerombolhatják házainkat, városainkat, de nem pusztíthatják el a szeretetet, a szolidaritást, azt a képességünket, hogy másoknak segítsünk, és nem pusztíthatják el az álmainkat.”

Olga már a háború előtt szegény gyerekekkel foglalkozott a „béke iskoláiban”. „Sokadmagammal mások segítésében találtam meg a választ a háborúra is – mondta a fiatal édesanya. – A háború első napjaitól kezdve segélyeket osztunk – hála az európai közösségeink és más adományozók nagylelkűségének –, és mosolyt fakasztunk a háborútól szenvedők arcán. A Kijev-közeli Irpin városában, ahol hatalmas a pusztítás és rengeteg a halálos áldozat, újraindítottuk a béke iskoláit. A gyerekeknek ismét van hol játszaniuk, nevetniük, barátokra lelniük. A háborúnak egy nap vége lesz. Ki-ki a maga szerény módján, de mindannyian tehetünk valamit azért, hogy ez a nap egyre közeledjen.”

A másik két ábrahámi vallás nevében Haïm Korsia, Franciaország főrabbija, illetve Mohamed bin Abdul Karim al-Issza sejk, a Muszlim Világszövetség főtitkára szólalt fel.

Az egyetlen legitim háború – és ezt a vallások képviselői jól tudják – az, amelyet a bennünk lüktető erőszakos ösztönök ellen vívunk.

A főrabbi úgy vélte, hogy a rabbik tanítása szerint – ami megegyezik Clairvaux-i Szent Bernát tanításával is – a legszebb imádság kezünk műve; hiszen Izajás próféta is arról beszél, hogy a kardokból ekevasat kovácsoljunk.

A háború moraját nyomja el a béke kiáltása, amely ajkunkról fakad.

A fegyverek dörgése változzon nevetéssé. A pusztítás építéssé, közös reménnyé. Mert van ideje a rombolásnak, de eljön az ideje az építésnek is. Ukrajnában most volt ideje a háborúnak, de jöjjön el végre a béke ideje.

A Muszlim Világszövetség főtitkára emlékeztetett, hogy a mennyei vallások tanúsága szerint Isten az embert (és csak az embert) saját képmására teremtette, aki ezért azzal a szentséggel rendelkezik, amelyet Isten lelke oltott belé.

Ma a világ tele van háborúskodással, még az azonos hitet vallók között is. Az orosz–ukrán háború nagy aggodalommal tölti el a világot. A szemünk előtt két szinten zajlik a pusztítás: emberi életekben és anyagi javakban; látható módon és egy mélyebb, láthatatlan síkon: a lelkekben. A Föld megóvása közös felelősségünk, az pedig a vallási vezetők felelőssége, hogy őszintén e felelősség vállalására inspirálják a népeket. „A vallások szövetsége a közös nevezők alapján” nélkülözhetetlen.

A sejk a teológiai gondolatokba politikai-nemzetközi jogi megfontolásokat is vegyített. Az ENSZ szerepét erősítendőnek vélte, és ostorozta a Biztonsági Tanács állandó tagjai által élvezett vétójogot, mint ami a világszervezetet gyengíti, s ami véleménye szerint egyébként mélyen antidemokratikus. Az ENSZ nem engedhet abból, amire létrehozták, s ez pedig a béke biztosítása a világban. Végül kifejezte hitét, hogy „győzni fogunk közös értékeink minden megsértése ellenében egy olyan világ érdekében, amelyben a szeretet, a megértés és a béke uralkodik”.

Szerző: Szőke Péter

Fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír