A béke szigete – Látogatás a tatai Esterházy-kastélyban

Ha azonban kissé eltávolodunk a tótól, jobb kéz felől feltűnik a hosszan elnyúló, fehérre festett Esterházy- kastély, ahová most tartunk. Nem túlzás azt állítani, hogy a két saroktornyos, egyemeletes épület újra a régi fényében tündököl. A főépületet 2018–2020-ban felújították és berendezték a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram részeként. Az úgynevezett kiskastély, az istálló és a további melléképületek megújulása még várat magára. De ahogyan mondani szokás, ami késik, nem múlik, talán egyszer majd azok is elkészülnek. Egyelőre azonban maradjunk a főépületnél és a díszudvarnál.

A tatai kastély az Esterházy család fraknói grófi ágának volt a minden kényelemmel felszerelt vidéki rezidenciája. Az épület falai között megfordultak királyi vendégek is, sőt, 1809-ben az úgynevezett schönbrunni béke aláírásának is helyszíne volt az Öreg-tó partján épült kastély, amely így joggal viseli a „béke szigete” nevet.

A tatai-gesztesi uradalom 1727-ben került az Esterházy család birtokába. A kastély építését gróf Esterházy (II.) Miklós koronaőr kezdeményezte 1763-ban, az épület azonban csak később, fia, gróf Esterházy (IV.) Ferenc nápolyi, majd velencei követ idején, az 1760-as évek második felében épült fel. Eredeti formáját őrzi mai is, csak belső tereit gazdagították az idők során. A kastélyt 1945-ben kirabolták, a további pusztulástól szanatóriummá alakítása mentette meg. Díszes termeiben később a városi kórház kórtermeit rendezték be. A kastély 1996 óta üresen állt, sorsa a közelmúltban, 2018 és 2020 között fordult jobbra, amikor a már említett Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram részeként felújították, és látogatóközpontot, élményalapú kiállítást nyitottak a falai között.

A termekben jelenleg látható berendezési tárgyak többsége nem eredeti, de a család egykori környezetét idézi meg. A restaurált kastély és kiállításai a család történetéről mesélnek.

Érdemes szót ejtenünk az építészről, Fellner Jakabról, aki morva származású, német ajkú építőmester volt. Neve Tatán és a Magyar Királyság területén 1746-ban merült föl először, amint megtudhatjuk a kiállításon. Az ekkor huszonhárom éves pallér ekkor még csak egy idősebb építőmester terveit kivitelezte, a tatai kapucinusok templomán dolgozott. Az ambiciózus kőműves 1748-ban tett mestervizsgát, s igyekezett egyre szorosabb kapcsolatot kialakítani az Esterházy család tatai uradalmának jószágkormányzójával, régensével, Balogh Ferenccel. A mesterlevél birtokában önállósuló Fellner gyakorlatilag minden építési feladatot elvállalt, ami a tatai uradalomban felmerült, és még a legapróbb munkákat is a legmagasabb színvonalon igyekezett teljesíteni. Tettrekészsége, nyitottsága, érdeklődése és önképzésre való hajlama miatt figyelt fel rá a régens, aki a pártfogásába vette a fiatal mestert.  

„Fellner Jakab az építészeti stílusát tudatosan, a saját idejében korszerű építészeti megoldások és minták alkalmazásával alakította ki. A korszakban óriási igény mutatkozott az elsősorban francia és német építészet kortárs eredményeit ismerő, azt a magyar igényekhez és lehetőségekhez igazító, a főúri megrendelőket kielégíteni képes építészekre. Fellner, ellensúlyozva mérnöki képzése hiányát, számos nyomtatásban megjelent mintakönyvet és építészeti írást forgatott. Gyakorlati tapasztalatait a nagy nevű kortárs építészek munkáiban való közreműködéssel szerezte meg. Az olasz származású osztrák Anton Erhard Martinelli volt franciás ihletettségű stílusának legfőbb forrása” – olvashatjuk a kiállításon Fellner építészeti koncepciójáról.

A tárlaton remek méretarányos gipsz- és famodellek, részletes tervrajzok és makettek láthatók, amelyek a kastély felújításakor készültek. Persze az 1930-as évekből fennmaradt régi fényképek alapvető szerepet játszottak a rekonstrukció során, ahogyan a a Mértékadó hasábjain korábban már méltatott más kastélyok esetében is.

Az első emeleten, a balkonszalonban építéstörténeti kiállítást láthatunk. A feltárás során különféle tárgyak kerültek elő, például a főépületből egy táblás parketta 1777-es évszámmal, egy vasból készített szellőzőrács a 19. századból és egy rozsdás, mégis díszes, rózsaablakra emlékeztető, kör alakú szellőzőrács ugyanebből az időből.

A kastély fő látványossága a zöld színű, aranyozott faburkolattal ellátott díszebédlő, amely az Esterházy ősök arcképeit foglalja keretbe. A portrék az Esterházy család 16. századi felemelkedésétől kezdve mutatják be a família legfontosabb alakjait és a tatai kastély urait. Az Esterházy család ősei között hadvezérek, nádorok, országbírók, kancellárok voltak, rendjelszalagok és csillogó érdemrendek igazolják, hogy különösen kitüntették magukat az uralkodó szolgálatában.

Amikor a kastélyban még kórház működött, hatalmas kórtermet rendeztek be itt. A teremben három supraporta (ajtó fölötti festmény, díszítmény) szerencsésen túlélte ezeket az időket. Közülük kettő a fertődi kastélyt ábrázolja, a harmadik festmény pedig egy tatai látkép, veduta. A terem remek megvilágítást kapott, rejtett fényekkel és két nagy kristálycsillárral biztosítják a fényáradatot, melynek köszönhetően a csoda szép stukkós mennyezet is nagyszerűen érvényesül. 

A következő terem az emeleti nagyszalon, ahol a diplomáciában jeleskedő Esterházyak történetével ismerkedhet meg a látogató. Ebből a teremből nyílik az úgynevezett békekabinet, a napóleoni háborúkat lezáró béke megkötésének helyszíne, I. Ferenc császár emlékszobája. 1809-ben Napóleon Wagramnál döntő csapást mért I. Ferenc császár és király hadaira. A császári család elmenekült Bécsből, a császár maga a tatai kastélyban maradt 1809 augusztusától októberig, s minisztereivel a békekötésről tanácskozott. Október 14-én, a kastély keleti toronyszobájában került sor az úgynevezett schönbrunni béke aláírására. Legalábbis I. Ferenc császár részéről, ugyanis Napóleon maga nem járt Tatán. A békekötés a Monarchiát az egész tengerpartjától megfosztotta, s a császár kénytelen volt további tekintélyes méretű területekről is lemondani Franciaország és szövetségesei javára. Ekkor állapodtak meg abban is, hogy Napóleon hitvesül kapja Ferenc császár lányát, Mária Lujzát.

A kastélyban sokáig büszkén őrizték a kényszerű császári itt-tartózkodás emlékeit. Fenntartották a békeokmány aláírásának termét, a toronyszobát, és megőrizték annak bútorait, egykori tárgyait is, például a tintatartót, benne a tintával. Sajnos ma már csak az I. Ferencet ábrázoló festmény képviseli a korábbi békekabinet ereklyeként őrzött berendezését.

A kastélykápolna szépségéhez nem férhet kétség. A fából készített oltár és a benne elhelyezett festmény megható látvány. Akárcsak a középkor váraiban, a főúri kastélyokban is mindenütt volt házikápolna. Az általában kisebb méretű, de berendezésében, díszítésében gazdag helyiség a tulajdonosok napi áhítatát szolgálta.

A tatai kastélykápolna kialakítása 1806-ra fejeződött be. A Szeráfi Szent Ferencet ábrázoló oltárképet ekkor festette Bécsben Donát János. Ekkortájt szerezték be a szekrényes szerkezetű, empire oltárt is. Emellett számos más dísze és kincse volt még a kápolnának. Értékes festményei közül az oltárképen kívül a velencei Pittoni festménye maradt meg, amely azt a jelenetet ábrázolja, amint Krisztus rábízza Szent Péterre az Egyház kulcsait. A kastélykápolnában a gróf tatai tartózkodása idején a tóvárosi kapucinus atyák mondtak szentmisét minden reggel.

Az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt második visszatérési kísérletének kudarca után a tatai kastélyban tartóztatták le 1921. október 24-én. A királyi pár számára a kapucinus házfőnök mutatott be itt misét.

A kápolna falán olvashatjuk, hogy a magyar trónra történő visszatérési kísérlete során IV. Károly először 1921. október 22-én éjjel érkezett Tatára. A király ekkor a vasútállomáson személyesen üdvözölte gróf Esterházy Ferencet és feleségét, majd az uralkodó szolgálatára felsorakozott helyi katonai és csendőri alakulatok eskütételét követően továbbutazott a főváros irányába. Az úton a tatai gróf és felesége, Zichy Mária grófnő is a királlyal tartott.

A királypárti egységek vereségével záruló budaörsi ütközet után 1921. október 24-én délben érkezett vissza az uralkodó Tatára, az Esterházy-kastélyba, ahol őt, Zita királynét és a kíséretükben lévő politikusokat a nemzeti hadsereg őrizetbe vette. A következő napot is a kastélyban töltötték, ahová csak a tóvárosi kapucinus rendház főnökét engedték be, hogy a kápolnában misét celebráljon a királyi párnak. Végül 1921. október 26-án hajnalban hagyták el Tatát. Először a tihanyi bencés apátságba szállították őket, mások mellett gróf Esterházy Ferenc és Zichy Mária grófnő kíséretében. Tihanyból az első világháborúban győztes antanthatalmak kifejezett utasítása alapján Bajára vezetett az útjuk. Innen, a Duna-híd bajai hídfőjétől 1921. november 1-jén indult Madeira szigetére, örökös száműzetésbe az utolsó megkoronázott magyar király.

A kastélyban még nagyon sok mindent láthatunk. A toronyszoba olyan, mintha kerti sátorban lennénk, falainak korabeli festését teljeskörűen restaurálták. Itt kapott helyet a kastély mellett egykor állt operaszínház makettje. A kastély gazdag zenei múltját a zeneszobában látható film foglalja össze.

A biliárdszoba igazi kuriózumot rejt: a teremben egy 1896-ban Londonban készült biliárdasztal áll. A John Thruston műhely készítette, a legpatinásabb cég, amely a windsori kastélyba is szállított biliárdasztalt Viktória királynőnek. Az asztal mahagónifából való, a játékmező palaágyazaton nyugszik, az elefántcsont golyókat indiai gumipárnák terelik, a dákók kőrisfából készültek. A falakon függő dákóállvány, a pontjelző tábla és a golyótartó szekrényke az asztal eredeti tartozékai.  

Érdekesség, hogy a bécsi szecesszió nagy mestere, Gustav Klimt 1882-ben gróf Esterházy Miklós megrendelésére megfestette a várszínház nézőterét. A képet nagy becsben tartották egészen 1945-ig, a második világháború és a színház lebontása után azonban eltűnt a festmény. A közelmúltban a tatai múzeumban őrzött régi fénykép alapján elkészült Klimt elveszett alkotásának egy másolata. A kastélyban ennek a festménynek a színes reprodukcióját láthatjuk.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a fogadóépület mögötti sikátorban egy három méter hosszú márványmedencét találtak. Különlegessége, hogy folyamatosan közel húsz fokos karsztvízzel töltődik fel, és a vize egy csatornán folyik keresztül a kiskastély alatt. Ez az épület alatti forrásvíz táplálja a belső udvaron álló, eredeti formájában fennmaradt oroszlános kutat, ami a kastély területén keresztüláramló vizet tereli mederbe. A forrásvíz – a föld alatt folytatva útját – a kastélykert hátsó tavába folyik, innen pedig a Mikoviny Sámuel 18. századi tervei alapján készült Által-ér vízelvezető rendszeren keresztül éri el Európa leghosszabb folyóját.

Az épületben még nagyon sok minden egyebet is láthatunk, például egy csodálatosan szép fürdőszobát kék és lila holland csempékkel, továbbá babaszobát, hálószobákat, a gróf dolgozószobáját és persze rengeteg berendezési tárgyat, díszes órát, bútort, festményt...

A tatai Esterházy-kastély helyreállításán dolgozók, a tervező M Építész Iroda munkatársai, művészettörténészek, muzeológusok, restaurátorok és a kiállítás rendezői láthatóan remek munkát végeztek, mindannyiunk örömére.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. május 18-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.