A békéért imádkoztak Máriapócson a kárpátaljai zarándokok

A zarándoklat programja péntek este vette kezdetét a nyitó szentmisével, amelyet Majnek Antal emeritus munkácsi megyéspüspök mutatott be. Az imavirrasztáson a munkácsi egyházmegye papjai és diakónusai teljesítettek szolgálatot: Rácz István, Bán Jónás OFM, Thurzó Péter, Janig Péter és Hernádi Lehel OFM atyák, valamint Megyesi László és Bacsó Róbert diakónusok.

A zarándoklat lelki élményeiről, az éjszakai virrasztás nehézségeiről és a közös imádság megtartó erejéről az egyik résztvevő, Istványi Andrea beszámolóját olvashatják:

„2026. szeptember 25-én többedmagammal elzarándokoltunk Máriapócsra, erre a régi magyar Szűzanya-zarándokhelyre, ahol a könnyező Szűz kegyképe található. Közel kétszáz résztvevő jött Kárpátalja több településéről, hogy kifejezzük tiszteletünket az Istenszülő iránt, megemlékezzünk arról az Anyáról, aki gyermekei fölött szüntelenül virraszt és imádkozik. Ahhoz az Anyához indultunk útnak, aki a kereszt alatt fogadott minket a gyermekeivé. Nem feledkezett meg róluk, hanem most is szeretettel emlékeztet minket arra, hogy Jézushoz tartozunk, miközben bűneink miatt könnyezik.

Színes imaprogramban volt részünk. A virrasztás szentmisével kezdődött, melyet Majnek Antal püspök mutatott be. A szentbeszédben megemlítette, mennyire fontos észrevenni a körülöttünk élő embertársaink szükségleteit, nyitottnak lenni a segítségre, adakozásra. A püspök atya mesélt az útjáról Kelet-Ukrajnába, melyet különösen sújt a háború, s hogy milyen jelentőséggel bírnak az adományok, amit erre a vidékre el tud juttatni az Egyház.

A reggelig tartó virrasztás alatt közösen imádkoztunk, énekeltünk, együtt elmélkedtünk, zsolozsmáztunk, gitáros énekekkel dicsőítettünk, keresztutat jártunk. Mindezt Jézusunk jelenlétében, Mennyei Anyánk oltalma alatt. Reggel szentmisével zárult a program.

Hálával és némi humorral gondolok vissza a reggelig tartó imádságra. Kitartani az imában: kegyelem. Ezt értettem meg hajnali 3-kor, amikor az imavirrasztás alatt már erősen húzott le az álom. A maradék ébrenléti erőmmel azon gondolkodtam, vajon hogy bírják azok, akik rendszeresen virrasztanak, mi az, ami ébren tartja őket az imában? Eszembe jutottak Jézus szavai, amelyeket apostolainak mondott az Olajfák hegyén elfogatása előtt. Nem is olyan könnyű megküzdeni a fáradtsággal, álmossággal.

Arra is gondoltam, hogy Mária milyen nagy szeretettel imádkozik értünk, s most is jelen van gyermekeivel, hogy vezessen, támogasson. Ez a gondolat erőt adott. A hála Jézus önként vállalt szenvedéséért és hála Mária szüntelen közbenjárása iránt új lendületet adott, hogy ne adjam fel.

Szép és kegyelmekben gazdag zarándoklatunk volt, örömteli szívvel köszönöm a szervezőknek a sok fáradságot és odafigyelést, a résztvevőknek pedig a közös imádságot! Istennek legyen hála értetek!”

Ez a kárpátaljai római katolikus zarándoklat is hűen megmutatta, hogy Máriapócs Nemzeti Kegyhely felekezeti hovatartozástól függetlenül minden hívő előtt nyitva áll. Bár a kegytemplom görögkatolikus központ, a Szűzanya tisztelete, az imádság és a békevágy olyan egyetemes kapocs, amely minden zarándok számára közös lelki otthonná és találkozási ponttá teszi Máriapócsot.

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír