A békés Közel-Kelet építésének sarokköve – 75 éves a Pápai Palesztin Misszió

Az emlékezés csúcspontját a Giampietro Dal Toso érsek, jordániai apostoli nuncius által celebrált szentmise jelentette, melyet a Názáreti Szűzanyának szentelt templomban, Alsuwayfiyahban, a jordán főváros, Ammán nyugati részén fekvő negyedben tartottak.

A július 17-én délután bemutatott ünnepi szentmisén mások mellett különböző egyházak papjai, diakónusok és szerzetesnővérek vetek részt. Jelen volt Raed Al-Baho, a Jordániában működő Pápai Palesztin Misszió főigazgatója, valamint az intézmény munkatársai is. A különböző diplomáciai testületek képviselői és a hívek sokasága is együtt ünnepelt.

Homíliájában Dal Toso érsek méltatta a misszió munkáját, amelyet XII. Piusz kérésére hoztak létre, hogy segítsék a palesztin népet a nakba (a kifejezés arabul katasztrófát jelent), az Izrael állam kikiáltása nyomán kitört 1948-as arab–izraeli háború, illetve a palesztinai arab lakosság kényszerű elvándorlása következtében kialakult helyzetben. Ekkor több mint 700 ezer palesztin kényszerült elhagyni szülőföldjét. Az Izrael és Palesztina között jelenleg zajló konfliktus középpontjában ugyanúgy a palesztin menekültek sorsával és leszármazottaik „visszatérési jogával” kapcsolatos vita áll.

A szenvedés évei nem múltak el, de ahogy a nuncius rámutatott: „Az Úr nem hagy el minket, és láthatjuk a legnagyobb ajándékot, amit adott nekünk, a Fiát.” „Krisztusban ott van a bizonyíték, hogy Isten nem hagy el minket. Ő küldte őt, hogy megmentsen minket.” A szónok rámutatott, hogy

Krisztus „a legvilágosabb jele annak, hogy Isten törődik velünk”.

E szeretet nyomdokain haladva – folytatta az érsek – ma azt ünnepeljük, hogy 75 évvel ezelőtt az egyetemes Egyház egy különleges intézményt hozott létre a palesztin nép megsegítésére, mely segíti a szenvedőket, köztük a Jordániában élőket is.

Azóta a Pápai Palesztin Misszió nem szűnt meg humanitárius és lelki segítséget nyújtani a palesztinoknak, nem feledkezve meg a keresztény közösség és a Szentföldön élő valamennyi rászoruló közösség támogatásáról sem, a helyi egyházakkal, katolikus intézményekkel és nemzetközi szervezetekkel való együttműködés révén.

Az emlékezés tehát nemcsak ünnep, hanem – mindenekelőtt – hálaadás is, azért a munkáért, amelyet az Apostoli Szentszék Pacelli pápa kérésére az egész Közel-Keleten megkezdett. „Ez annak a jele – mutatott rá Dal Toso –, hogy a Szentszék nem felejti el, mi történik itt, és milyen nehézségeken, viharos időkön megy keresztül ez a térség.”

A nuncius emlékeztetett azokra a folyamatos, az elmúlt hónapokban egyre intenzívebbé vált erőfeszítésekre, amelyeket mind Ferenc pápa, mind a vatikáni diplomácia tett a „túszok és foglyok szabadon bocsátása, a tűzszünet és a háború befejezése érdekében, imával támogatva a palesztin népet és az államhoz való jogát.

Amit XII. Piusz pápa elkezdett, az ma Ferenc pápával folytatódik” – hangsúlyozta Dal Toso érsek,

aki ezzel kapcsolatban Szent VI. Pált idézte, aki ötven évvel ezelőtt azt mondta: „A pápai misszió az egyik legvilágosabb jele annak, hogy a Vatikán aggódik a palesztinok jóléte miatt, akik különösen kedvesek számunkra.” Hiszen éppen Izrael Állam kikiáltása után a palesztinok sokaságának drámai helyzete ébresztette fel Pacelli pápában a vágyat, hogy létrehozzon egy sajátos egyházi testületet a megsegítésükre. Ezért a Katolikus Közel-Keleti Jóléti Szövetség (CNEWA), a Keleti Egyházak Kongregációjától függő szervezetet bízta meg egy olyan szervezet létrehozásával, amely támogatást nyújt a gyermekeknek, családoknak, betegeknek, időseknek és száműzötteknek.

És míg eleinte a misszió a kitelepítettek és menekültek segítésével foglalkozott, az ENSZ Közel-keleti Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Ügynöksége (UNRWA) létrehozása után programjait úgy alakította át, hogy együttműködjön az ENSZ-szel a menekülttáborokban élő palesztinok életkörülményeinek javítása érdekében. Ebben az értelemben a nuncius felidézte Parolin bíboros, vatikáni államtitkár szavait is, aki néhány héttel ezelőtt azt írta: „A Közel-Kelet keresztény közösségei prioritást élveznek a Szentszék számára.”

Az Önök munkája – mondta végezetül az érsek – a békés Közel-Kelet építésének sarokköve.”

Forrás: Fides.org

Fotó: Abouna.org

Kuzmányi István/Magyar Kurír