A békességteremtés emberei – Varga László kaposvári megyéspüspök jegyzetei (15/36)

A tiltakozás átformálása imává

„Ne féljetek!” (Mt 14, 27)

Amikor szembesülünk az „élet abszurditásával” (háború, elszegényedés, baleset, tragédiák, betegség vagy halál), akkor az első, legnyilvánvalóbb reakciónk a tiltakozás: „miért pont most, miért pont én, miért pont ekkor?” (Charles Taylor)

A tiltakozásunk még mindig annak az illúziónak a fenntartása, amely szerint mi vagyunk azok, akik tudjuk, hogy miről is szól az élet, s mi uralkodunk felette, mi határozzuk meg annak értékeit.

Ha imává alakítjuk a tiltakozásunkat, akkor létünk korlátai fölé emel bennünket az, aki végtelen szeretettel és kegyelemmel tartja kezében a sorsunkat.

Békességet találni az imában

Fontos elfogadni az imában jelen lévő ellentmondásokat.

Az ima egyszerre erőfeszítés (nem engedni elkalandozni figyelmünket, gondolatainkat Istenről), és ajándék (Isten lélegzése bennünk, új lélegzet, új szabadság, új élet), amit Istentől kapunk.

Az ima út a hamis bizonyosságokból az igaz bizonytalanságokba. A sok „biztonságos istentől” addig az Istenig, akinek a szeretete nem ismer határokat.

A megfelelő út keresése

Mindenkinek egyénileg kell megtalálnia a számára legszemélyesebb kifejezésmódot, ami az ő szívének az imája. Istent nem befolyásolhatjuk a lemondásainkkal, ám önfegyelem nélkül nem részesedhetünk az imából.

Ige és csend

Az igének csendre, a csendnek pedig igére van szüksége. Nyugalmas és csendes időre van szükségünk (napi – heti – havi – évi). A csend megnyitja bennünk azt a teret, ahol az ige hallhatóvá válik.

Van-e vezetőd, aki segít különbséget tenni Isten hangja és minden egyéb hang között? 

A jegyzeteket a Kaposvári Egyházmegye Facebook- és weboldalán is követhetjük.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír