A békességteremtés emberei – Varga László kaposvári megyéspüspök jegyzetei (9/36)

„Határaidon békét ő teremt” (Zsolt 147, 3)

„Ne féljetek!” (Mt 14, 27)

A határok elfogadása egyszerre „Igen” és „Nem”. Amikor Igent mondunk valóságos emberségünkre, korlátainkra, határainkra, akkor Nemet mondunk arra, hogy Istent játsszunk.

A szeretetben való növekedéshez, ami az életünk értelme, fel kell ismernünk a határainkat, ki kell mondanunk, azaz fel kell tudnunk vállalni, és amennyiben szükséges, változtatnunk kell azokon.

Fel kell tudnunk vállalni a testi határokat. Mindannyiunknak szüksége van pihenésre, munkavégzésre, étkezésre, mozgásra, szükségleteink kielégítésére. Ezek kimondása nélkül nincs béke.

Ki kell tudnunk mondani az időbeli határokat. Az időbeosztás és a határidőnapló a barátod és nem az ellenéged.                     

Pszichés határaink is vannak: idegrendszeri, érzelmi, akarati; valamint a spiritualitásunknak is vannak határai. Ima, böjt és lelki dolgok végzése megfelelő határok között (Jézus is aludt, evett...). Továbbá fontos a szociológiai és állapotbéli, kapcsolati határok felvállalása is.                    

Mindenkinek felelősséget kell vállalnia a saját életéért.

A határainkat láthatóvá kell tennünk mások számára, azaz ki kell fejeződniük a kapcsolatainkban.

Felelősségünk nemcsak abban nyilvánul meg, hogy adunk, hanem abban is, hogy határokat állítunk mások ártó és felelőtlen viselkedésével szemben.

Akkor van probléma, ha összekeverjük a határokat és a felelősséget.

Csak hatni tudunk másokra, nekünk kell megváltoznunk!

A gyógyulás mindig a világosságban zajlik. Valódi kapcsolat – akár Istennel, akár másokkal – csak akkor jöhet létre, ha nyíltan kifejezésre juttatjuk a határainkat.

Ő pedig megtartja, amit ígért: „Békességet ad határaidnak” (Zsolt 147,14).

Milyen érzéseket és gondolatokat indítottak el bennetek ezek a szavak?

A jegyzeteket a Kaposvári Egyházmegye Facebook- és weboldalán is követhetjük.

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír