Mario egy a hősök közül, akik orvosként erejüket megfeszítve küzdenek a frontvonalon a koronavírus ellen az intenzív osztályokon, ahol nagyon magas a fertőzés veszélye. A bergamói kórházban dolgozik, ahol ma a legtöbben halnak meg a járványban, minden elképzelésünket meghaladja, ami ott történik. Mario mélyen hívő katolikus, nem vallja ugyan magát nagyon buzgó vallásgyakorlónak, de mélyen megérintették Francesco Beschi püspök szavai, aki azt kérte, hogy ha nincsenek papok, áldják meg mások azokat a betegeket, akik vágynak a betegek szentségére.
Hétfőn egy idős embert „kísért el” a halál felé vezető úton, aki három napja feküdt az intenzív osztályon, és előző éjszaka állapota visszafordíthatatlanul súlyosra változott. Gyermekei azt kérték: „Legyen ott édesapánk mellett, vigye el neki simogatásunkat és az Úr simogatását.”
„Így tettem. Mindketten hívők vagyunk, imádkoztunk, elmondtuk csendben a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Jobb kezébe adtam a rózsafüzért, a bal kezét pedig fogtam. Néztük egymást. Ő rám mosolygott, vagy legalábbis szeretném azt gondolni. Aztán keresztet rajzoltam a homlokára. És elmentem. Ez volt életem legrosszabb, és mégis legszebb éjszakája.”
Az orvos elmondta, hogy
ennek a világméretű tragédiának az egyik legnehezebb része, hogy a Covid-19 áldozatai a testi szenvedésen kívül lelkileg is szenvednek, mert amikor búcsúznak az élettől, nem láthatják szeretteiket. Úgy kell elmenni, hogy el sem búcsúzhatnak egymástól. Szorongató érzés, betöltetlen űr marad a távozó után. Temetési szertartásokat sem tarthatnak.
Francesco Beschi, a bergamói egyházmegye 69 éves püspöke ezért néhány nappal ezelőtt arra kérte a gyermekeket, unokákat, hogy áldják meg szüleiket, nagyszüleiket és az ápolókat, orvosokat is, hogy adjanak áldást a kórházakban, ahol el vannak szigetelve a betegek, ahova nem mehetnek be a rokonok és a papok, és ahol az idősek úgy halnak meg, hogy búcsúzóul senki nem nyújt nekik vigaszt.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Aleteia
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria